„Itt nyugszol megáldva és leköpve”: Ma lenne 80 éves Radics Béla, a legendás gitárkirály

–

A legendák korán halnak

Radics Béla már életében is legenda volt, de aki fiatalon hal meg, azt még több mítosz övezi. Csupán 36 év adatott a ma 80 éve született „magyar Jimi Hendrixnek”, akiről az elmúlt 44 évben, amióta „megáldva és leköpve” nyugszik a sírjában, talán még többet beszélnek, mint életében.

Angyalföldön, annak is a legrosszabb hírű, Tripolisz nevű negyedében született a gitárzseni, aki cigány származása miatt eleve hátrányból indult.

Semmire sem vágyott jobban, mint arra, hogy kitörhessen a gettóból.

Szenvedélyesen olvasott, de nem volt jó tanuló, ezért dízelmotor-szerelést tanult a szakmunkásképzőben, és egy gyárban kezdett dolgozni.

Műkorcsolya és gitárzene

A múlt század ötvenes éveinek végén és a hatvanas évek elején semmit nem tartott veszélyesebbnek a besúgásra építő szocialista államhatalom, mint a Nyugat hatását, különös tekintettel az onnan érkező zenére. Radics egy műkorcsolya-közvetítést nézett, amikor az egyik műsorszám alatt meghallotta Bill Haley Rock Around the Clock című slágerét, és elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, belőle is gitáros lesz. Nagyon szegények voltak, mégis kapott kamaszként, 1959-ben egy gitárt, és attól kezdve éjjel-nappal gyakorolt.

Elképesztően jó füle volt: a rádióban és a tévében hallott dalokra vadászott, de soha senki nem tanította gitározni, ő maga volt a saját mestere.

Sakk-Matt

Először annak a gyárnak a zenekarában játszott, ahol a gyakorlatát töltötte, de már akkor kiderült, hogy sokkal több van benne. Tizennyolc éves volt, amikor 1964-ben csatlakozott az Atlantis együtteshez, akiknek már volt egy kis nevük, és brit beatszámokat játszottak. Az ő virtuóz gitárjátéka és unortodox színpadi jelenléte tette igazán híressé a zenekart. Koncertjeikre tódult a közönség.

1966 körül tűnt föl a színen a Cream zenekar és Jimi Hendrix, Radics pedig átnyergelt a sokkal vadabb, lázadóbb zenére. Radicsnak kevés volt a beat, őt a rock érdekelte valójában. Először a Sankó zenekarban játszott, de még nem ő volt a zenekar vezetője, ami nagyon sok konfliktussal járt. Ezért 1968-ban megalapította a saját zenekarát, ez volt a Sakk-Matt.

A közönség őrjöngött a koncertjeiken, de nem tudták áttörni az akkori „mainstreim” falait, mert nem voltak saját számaik, mint a menő Omegának vagy az Illésnek.

Tűzkerék és Taurus

A Sakk-Matt megszűnése után, Som Lajossal megalapította a Tűzkerék nevű formációt, ami nem volt túl hosszú életű, és ebben

a hatalom ármánykodása is fontos szerepet játszott.

Azt ígérte a Hanglemezgyár teljhatalmú ura, Erdős Péter, aki rengeteg zseniális zenész életét törte ketté, hogy ha Som Lajos kilép a zenekarból, és csatlakozik hozzájuk Zorán, aki akkor már a Metró Klubban nagyon sokat játszott, lehet a zenekarnak lemeze. De ez nem történt meg. Zorán és Radics pedig teljesen mást képzeltek arról, mit is jelent a rockzene 1971-ben.

A Tűzkerék után, 1972-ben megalakult a Taurus, ami már valóban progresszívnek számító hard-rockot játszott. Ebben szerepelt Balázs Fecó, visszatért Som Lajos, és Brunner Győző ült a doboknál, aki a Metró zenekarból igazol az első magyar szupergrouphoz.

Az átütő sikerrel megásta a sírját

Radics valósággal szerelmes volt a gitárjába, volt, hogy lefeküdt a földre, és eksztázisban játszott vele, mintha csak egy nő feküdt volna fölötte. Bemutatkozó koncertjük május 1-jén volt a Budai Ifjúsági Parkban. Elsöprő sikerük a hatalmat is megrémítette: Póka Egon mondta ebben a remek filmben:

„Az elvtársak egész egyszerűen összeszarták magukat. Nem tudtak mit kezdeni ezzel az angyalföldi proligyerekkel, aki mindenféle szervezett héttér nélkül oda jutott, hogy a közönség kórusba skandálta a Lánchídon, hogy »Bélát a pártba«.”

És ha ez nem lett volna elég, a koncert szabadságától megrészegült jelentős tömeg azt ordibálta: „Taurust a kormányba!” 

Ettől kezdve a hatalom üldözte, besúgókat küldtek rá, és minden módon igyekeztek ellehetetleníteni az egész zenekart. 

Jobb volt a Taurus, mint a világhírű Free

Az akkoriban világhírűnek számító Free együttes előzenekaraként felléphetett a Taurus a Kisstadionban, a velük érkező nemzetközi sajtó munkatársai pedig a koncert másnapján azzal kürtölték tele a világot, hogy egy két hónapja alakult zenekar gitárosa mekkora show-t csinált a színpadon.

Mértékadó vélemények szerint is világszínvonalú gitárjátékos volt Radics Béla, aki a színpadon a fogával tépte a húrokat.

Ömlött a szájából a vér, a sajtó pedig azt írta, „micsoda profi, aki még vérpatront is használ a show kedvéért”… Fogalmuk sem volt arról, hogy valóban feltépte az egyik húr koncert közben a száját, mégis végigzúzta a koncertet.

A szocialista kultúrpolitika nem tűrte meg a lázadókat

Hiába volt Radics Béla kultikus előadó, nehéz ember hírében állt, makacsul ragaszkodott a véleményéhez. A szocialista kultúrpolitika pedig mindent megtett azért, hogy keserű, reményvesztett figurát csináljon a gitárzseniből. Erdős Péter Koncz Zsuzsa kísérőzenekarának szánta Taurust, ha ebbe belement volna Radics, természetesen lemezük is lehetett volna.

De Radics nem kötött kompromisszumokat, a hatalom pedig nem bocsátotta meg, ha valaki nem az ő szabályaik szerint élt.

Hiába írt Radics kultikusnak számító dalokat, mint amilyen például a Zöld csillag, ha egyszer nem jelenhettek meg nagylemezen, nem kaptak fellépési lehetőséget a televízióban, és rádiófelvételeik sem készülhettek. Mindössze két kislemez, sok-sok amatőr felvétel, és nagyon kevés filmrészlet maradt fenn a munkáiból.

Visszavonulás és önpusztítás

A Taurus 1973-mas megszűnése után, Radicsnak még volt pár erőtlen próbálkozása a visszatérésre, mint például az Alligátor zenekar, de ekkorra már elhatalmasodott rajta az alkoholizmus. A már említett videóban mesélte egykori pályatásra, Danyi Attila, aki korábban a Scampolo zenekart is vezette, hogy volt Radicsnak egy úgynevezett „Egyérintő” köre, ami azt jelentette, hogy:

„A Vörösmarty tértől Angyalföldig minden kocsmába bement, és mindenhol ivott valamit. De mást, mint az előzőben.”

Gyakorlatilag élve eltemette magát. Vagy depressziósan feküdt a konyhai sezlonyon, míg imádott Mamikája a szobában dohogott, vagy járta a várost, és mindenhol ivott.

Dicstelen visszatérés

Az alkohol miatt elveszítette félelmetes technikáját is. A Rockfogyatkozás: Fejezetek egy magyar rocktörténetből. 1957-73 című filmben látható az utolsó, dicstelen fellépése, amelyben megörökítették, hogy a koncert után találkozott Indián nevű régi cimborájával, akinek azt mondta a jelenetben, hogy nem lesz igaz

„a régi rágalmak egyike, hogy a Radics halálra issza magát”.

Aztán néhány hónap múlva sajnos mégis igaz lett. 36 évesen májzsugorodásban meghalt Radics Béla. Régi barátja, Indián pedig ezt íratta a koszorújára: „Itt nyugszol megáldva és leköpve”.

Radics küzdelmes élete jól példázza, hogy még egy világraszóló tálentum sem teljesedhetett ki a pártállam idején, ha nem állt be abba a sorba, amit kijelöltek számára.

Intenzív utóélet

Öt könyv, és egy játékfilm is készült az életéről: Radics Béla, a megátkozott gitáros címmel. A Radics Béla R. B. Emléktársaság pedig nagyon szépen ápolja a nagy gitáros emlékét, utcát neveztek el róla Angyalföldön, közel ahhoz a helyhez, ahol élt, és egy szobrot is állítottak neki a Vőlegény és a Göncöl utca között. A Tűzkerék XT Emlékzenekar 1990 óta játssza dalait, és a mai napig életben tartja Radics Béla emlékét. 

Bár a „zöld csillag kihunyt az égen”, ahogy A zöld, a bíbor és a fekete című, Radics Béla emlékére írt P. Mobil zenekar dalában hallhatjuk, de aki egyszer is hallotta őt játszani, az tudja, hogy Radics Béla csillaga soha nem halványulhat el.

Both Gabi