A vadmacska csendben visszatér: egyre több fotó készül az „erdők szelleméről” Európában

–

A cseh Doupov-hegység egy elzárt katonai területén 2020-ban Vladimír Čech Jr. természetfotós hónapokig küzdött hóban, sárban, hogy megörökítse a vadmacskát – azt az állatot, amelyet sokáig kihaltnak hittek Csehországban. A házimacskához hasonló, de zömökebb testalkatú, bozontos farkú ragadozó olyan ritka és kiszámíthatatlan, hogy sokáig csak vadkamerák homályos felvételein bukkant fel.

„Ez az állat tökéletesen alkalmazkodott, könyörtelen vadász és mesteri rejtőzködő”

– mondta Čech.

A szakemberek szerint ma mintegy 140 ezer európai vadmacska él több mint 20 országban, de pontos számukat nehéz megbecsülni, mivel rendkívül félénkek. Olaszországban például egy elhagyott hegyi faluban, Chiapporatóban rögzítette őket Andrea De Giovanni fotós egy rejtett kamerával. Kezdetben maga sem hitte el, hogy vadmacskát lát; a felvételt végül genetikai és morfológiai vizsgálatok erősítették meg – számol be a BBC.

„A vadmacska az erdők szelleme”

– mondják róla a kutatók, mivel nem követ állandó ösvényeket, mozgása kiszámíthatatlan. Ez részben magyarázza, hogyan élhette túl a múlt század intenzív vadászatát, amely más nagyragadozókat, például a hiúzt, sok területről kiszorított.

A vadmacskák nyomában

Csehországban a 20. század közepén lőtték ki az utolsó igazolt példányt, majd csak 2011-ben bukkant fel újra egy vadkamera felvételén. Azóta célzott kutatások indultak: kameracsapdákat helyeznek ki, illatosított „csalogatóbotokat” használnak szőrminták gyűjtésére, és nemrég GPS-nyakörvvel is ellátták az első befogott példányt. Az adatok szerint a vadmacskák jóval nagyobb területen mozognak, mint korábban gondolták, és nem csupán erdőkben, hanem rétek, legelők és ligetek között érzik jól magukat. 

A faj egyik legnagyobb veszélye a házimacskákkal való keveredés, ami genetikai felhíguláshoz és betegségek terjedéséhez vezethet – korábban Major Borbála természetvédelmi mérnök is beszélt erről a WMN-en, hozzátéve, hogy az emberi tevékenységekből adódó nem megfelelő erdőhasználat, az autós gázolások is veszélyeztetik a fajt. Ő maga pedig a Börzsönyben élő egyedet is levideózta.

Minden nehézség ellenére a populációk növekedése figyelhető meg, többek között az olasz Appennin-hegységben is.

A kutatók szerint a vadmacska visszatérése nemcsak természetvédelmi siker, hanem egy szélesebb folyamat része is: ahogy az emberek elhagyják a hegyvidéki falvakat, a természet lassan visszahódítja a területeket. A farkas, a hiúz és most a vadmacska is újra megjelenik – csendesen, szinte észrevétlenül.

Nagy Andi