Fokhagymaillatú vámpírregény a polcodon: jobb lesz úgy a könyv, ha szagosított a tinta?

–

Ahogy arról a Guardian 2025 őszén megjelent cikke is beszámolt, Armentrout a Hellmann’s majonézmárkával együttműködve dobta piacra a nagysikerű sorozat, a Vér és Hamu (Blood and Ash) legújabb részét, amelyhez az igazán elkötelezett rajongók egy különleges csomagolásban juthattak hozzá.

Egy booktoker – azaz könyves tartalmakat gyártó tiktoker – egy videót is posztolt arról, ahogy kinyitja a fekete koporsót, amelyben ott lapult a regény, mellé pedig egy Hellmann’s fokhagymás szósz is került.

Elsőre mindez sokaknak kissé bizarr lehet, hiszen a legtöbben azt is szeretjük az új könyvekben, hogy megvan az a semmivel össze nem téveszthető, klasszikus illatuk. Nem véletlen, hogy léteznek „könyvillatú” gyertyák, sőt olyan testápolók és illóolajok is, amelyek – legalábbis az ígéret szerint – azt az érzést hozzák vissza, mintha egy antikváriumban vagy könyvtárban bóklásznánk, ha valaki inkább a régi kötetek illatát kedveli igazán.

Amikor viszont kicsit jobban beleástam magam a témába, gyorsan kiderült, hogy Armentrout fokhagymás akciója egyáltalán nem egyedi jelenség. Meglepően sok olyan könyv létezik, amely nemcsak a történetével próbál kitűnni, hanem azzal is, hogy bizony illatos, vagy épp kifejezetten büdös.

Itthon az egyik legismertebb szagos könyv Berkes Péter, Csukás István és Sajdik Ferenc mesekönyve, amelyet elölről és hátulról is lehet olvasni, az oldalakon található matricákat pedig meg lehet kapargatni, amitől „felszabadul” a képeken látható tárgyak illata. De a gyűjtögetés közben például olyan kötetekbe is belefutottam, 

amelyeknél egy-egy kaparás után kiderül, milyen szagút szellentenek az egyszarvúak, a koalák vagy épp a medvék.

Szerencsére akadnak azért kifejezetten kellemes darabok is. Például olyan könyvek, amelyek segítségével a legkisebbek azt fedezhetik fel, hogyan illatoznak az állatok kedvenc gyümölcsei. És amely mind közül talán a legzseniálisabb, az Jack Campbell 2018-as szakácskönyve, The Sratch+ Sniff Bacon Cookbook, amelynek a magyar címe valahogy úgy hangozhat, hogy: Kapard meg, hadd illatozzon a bacon. 

30-féle illattal töltötték meg a mozit

Az ilyen típusú könyvek – angolul scratch and sniff, azaz nyers fordításban kaparsz és szagolsz – egyáltalán nem új keletű találmányok. A Book Riot egy 2023-as cikkében például azt írta, hogy már az

1950-es években is akadtak olyan újságok, amelyeket illatos papírra nyomtattak. Innen pedig nem volt megállás, hiszen megérkeztek a magazinok, amelyek lapjai közé elrejtettek egy-egy parfümmintát, amit eszeveszetten próbáltunk kapargatni, hogy mi is – legalább egy rövid időre – úgy illatozzunk, mint Coco Chanel vagy Donna Karan.

A trükk a filmeseket is megihlette. 2007-ben például a Los Angeles Times egy süteményillatú számot adott ki, hogy népszerűsítse Zach Helm Mr. Magorium meseboltja című filmjét. És voltak, akik ennél is tovább mentek: nemcsak az újságot, hanem magát a moziteret is illatokkal töltötték meg. A TIME beszámolója szerint 1960-ban Mike Todd Jr. producer a Scent of Mystery vetítései alatt 30 éle illatot – többek között bort, rózsát és dohányfüstöt – fújatott a nézőtérbe.

Mindez elsőre hatásos marketingfogásnak tűnik, legyen szó könyvről, magazinról vagy filmről, de a háttérben ennél több is van. A szaglás ugyanis nemcsak abban segít, hogy eldöntsük, mi kellemes és mi taszító, hová lépünk be szívesen, és honnan menekülnénk minél gyorsabban, hanem abban is, hogy bizonyos pillanatokat, életeseményeket örökre megőrizhessünk.

Ha a hippocampus fontosnak ítél egy illatot 

„Őseink agya főként a szaglásra, a tájékozódásra és az emlékezésre épült. Ez magyarázza, miért állnak ezek az agyi struktúrák ennyire szoros kapcsolatban egymással, és miért olyan élénkek a szagokhoz kötődő emlékeink”

– fogalmaz Datta.

De hogyan működik mindez a gyakorlatban? Datta szerint ezt úgy lehet elképzelni mintha „egy kulcsot dugnánk be egy zárba”. A szagérzékelő idegsejtek jeleket küldenek az agy különböző területeire, többek között azokba is, amelyek a tanulásért, az érzelmekért és a memóriáért felelősek. Ha a memóriáért kulcsfontosságú hippocampus fontosnak ítél egy illatot – például azért, mert egy számunkra fontos pillanathoz kapcsolódik –, akkor az információ, az az élmény archiválódik. Ezzel magyarázható, hogy évtizedekkel később is elég egy ismerős illat, és hirtelen visszatérnek az emlékek, az érzések, annak a pillanatnak az egész hangulata.  

„Egy illat szinte azonnal érzelmi reakciót válthat ki, és emlékeket idézhet fel, az érzelmi állapotunk pedig rendkívül erős hatással van a fizikai jólétünkre is” – mondja Rachel Herz, a Brown Egyetem idegtudósa, aki az illatok pszichológiáját kutatja. Ezek lehetnek kedves, jó élmények, ám bizonyos szagok – például egy bántalmazó parfümje – traumához kapcsolódhatnak, így életünk legsötétebb képkockáit eleveníthetik fel. Ezek az illatok akár poszttraumás stresszt is okozhatnak, amely elég világosan megmutatja, mekkora ereje van a szaglásnak.

Miután láthattuk, mennyire érzékeny, erőteljesen reagálunk az illatokra, nem csoda, hogy az írók, kiadók és a filmkészítők is mindent bevetnek, hogy még intenzívebb élményt nyújtsanak. A kérdés inkább az, hogy valóban szükségünk van-e erre, valóban szükségünk van-e fokhagymaillattal fűszerezett kötetekre?

Kaiser Orsolya