16 ezer pedagógus hiányzik a szakszervezet szerint, a kormány azt mondja, ez tavalyi statisztika

–

Van pedagógushiány vagy nincs pedagógushiány?

Aki Gulyás Gergelyt hallgatta az augusztus végi Kormányinfón, azt gondolhatja, hogy alig vannak betöltetlen pedagógusi álláshelyek, a magyar gyerekek jobb pedagógusi jelenléttel tanulhatnak, mint a legtöbb európai társuk.

A Pedagógusok Szakszervezete azonban nem így látja. 

Az általuk kiadott, 16 ezer hiányzó pedagógusról szóló közlemény alapja az, hogy

a tavalyi 9 ezer nyugdíjas pedagógus helyett számításaik szerint idén már 10 ezer nyugdíjas korú szakember pótolja a közoktatás hiányosságait, emellett az óvodai nevelésben a KSH adataira alapozva 3 794 óvodapedagógussal kevesebb dolgozik, mint szükséges lenne a gyerekek megfelelő ellátásához. 

Itt fontos megjegyezni, hogy az óvodapedagógusokat segítő pedagógus asszisztensek és dajkák, akiknek a munkája valamennyire pótolja a hiányokat, nem ugyanazt az oktatási feladatkört látják el mint a pedagógusok. Ahogy Totyik Tamás, a PSZ elnöke elmondta a Lakmusznak, ott már „nincs valódi fejlesztés, felkészítés az iskolába, az csak gyermekmegőrzés”.

Ez eddig nagyjából 14 ezer, ehhez jön hozzá a kétezernél kicsit több betöltetlen állást – így kapta meg a 16 ezres számot.

Totyik Tamás PSZ elnök szerint ez a 16 ezres hiány a megállapítható minimum, a valós szám ennél nagyobb lehet. Azért sincs pontos adat, mert idén az eddigi éveknél nehezebb volt megállapítani a konkrét iskolai hiányokat, mivel a kompetenciaméréskor bevett intézményvezetői kérdőívből kivették azt a kérdést, hogy mekkora az intézményben a pedagógushiány, hány órát tart nem szakos tanár vagy nem pedagógus végzettséggel rendelkező személy. Így az oktatási rendszer ezen részére már nincs hivatalos rálátás.

De akkor miért olyan jó az egy tanárra jutó diákok száma?

Az egy tanárra jutó diákok száma valóban kifejezetten magas Magyarországon, ahogy Gulyás Gergely kifejtette, a világ legfejlettebb országaiban „tizenhárom feletti diák jut egy tanárra, nálunk pedig körülbelül tizenegy”. Ez egy visszatérő adat és számszerűen valóban valid, de a szakemberek szerint ez önmagában nem jelenti azt, hogy Magyarországon jó az oktatás – és még az sem állapítható meg belőle, hogy nincsen tanárhiány. Ebből a szempontból elég fontos, hogy a Lannert Judit oktatáskutató által vezetett kutatócsoport információi alapján 

a magyar általános iskolákban a pedagógusoknak délután is dolgozniuk kell – napköziben vagy délutáni foglalkozásokon –, ezért a délutáni gyerekfelügyeleten részt vevő diákokat indokolt lenne kétszer számolni a tanár-diák arány megállapításakor. 

Sok országban délután nincs napközi vagy tanítás, ami azt jelenti, hogy a pedagógusok munkaidejében jóval kevesebb időt visz el a gyerekfelügyelet. Így több idejük marad a felkészülésre, és kevésbé fenyegeti őket a kiégés. Emiatt elsőre úgy tűnhet, hogy rosszabb a gyerek–pedagógus arány, de ha a gyerekekkel töltött órák számát nézzük, valójában nem feltétlenül az.

Tehát hiába szép ez a szám, ha valójában túlhajszolt szakemberek és nagyszámú nyugdíjas pedagógus pótolja a rendszer hiányosságait.

Tóth Flóra