–

A Megasztár evolúciójáról szóló cikkünkben már foglalkoztunk azzal, milyen okok vezettek oda, hogy a valóságshow-k uralmuk alá vonták a kereskedelmi tévézést. Ezekben a műsorokban főként civilek életútját, tehetségét és erőfeszítéseit követhetjük végig. Ezzel párhuzamosan viszont megjelentek a celebeket foglalkoztató reality-k és gameshow-k is, amelyekben ismert emberek mutathatják meg egy addig ismeretlen oldalukat. Jobb esetben tényleg tanulnak is valamit: ilyenkor a fő motívum a résztvevők gyors fejlődése és szakmai botladozásai; rosszabb esetben csak habos tortát dobálnak egymás arcába. Most maradjunk az első verziónál.

Az elmúlt években tömegek szurkolhattak Nagy Ervinnek, hogy kellően puhára szuvidálja a galambmellet, Járai Máténak, hogy túléljen egy világvégi, elhagyatott szigeten, vagy Krausz Gábornak, hogy ritmusra járja a charlestont.

Az ilyen műsorokat pont azért nézzük, amiért a cirkuszi akrobatákat is: borzongunk, vajon lezuhannak-e a szemünk láttára azok, akikre addig lentről, a sötét nézőtérről néztünk fel a magasba.

A Sztárbox is ebbe a kategóriába tartozik. A hónapokon át tartó felkészülés sok ismert emberen valóban meglátszik: a testi átalakulásuk, a sporthoz és a versenyhez való alázatuk, valamint a vereségtől és a (maradandó) sérülésektől való félelmük mind jól láthatóan megjelenik. Erre pedig szombat esténként több mint félmillió néző kíváncsi.

Nyomokban sportot is tartalmaz

Teinthető a Sztárbox sporteseménynek? Ahogy a cím is mutatja: elsősorban a sztárokról, másodsorban a boxról szól, ez pedig a műsor időbeli felépítésében is egyértelművé válik. A reklámokkal együtt három és fél órás adásban összesen négy meccset láthatunk – ez így is adásonként eggyel több, mint a tavalyi évadban –, ami a nőknél négyszer másfél, a férfiaknál pedig négyszer két perc, azaz összesen fél óra nettó sport, már ha minden menet végigmegy – ami azonban talán még egyetlen adásban sem fordult elő.

A nézőket és az élő közönséget is pont ezekért a félbemaradt, a box szakzsargonban „találkozónak” nevezett meccsek hozzák lázba, ahol valaki bedobja a törölközőt.

A Sztárbox és a profi ökölvívás népszerűségét sokszor magyarázzuk azzal, hogy az emberiség történetében mindig is ott volt az ösztönös vágy, hogy egymásnak feszülő testeket, kontrollált vagy kontrollvesztett agressziót, fizikai cselekvésbe kicsúcsosodó konfliktusokat lásson. Erre a legalapvetőbb példának az ókori gladiátorjátékokat szokás említeni.

Ma már szerencsére nem tartunk rabszolgákat, hogy aztán börtönszerű épületekben képezzük ki őket arra, hogy puszta kézzel vagy válogatott fegyverekkel gyilkolásszák egymást. És nem importálunk orrszarvúkat, elefántokat vagy struccokat Afrikából ellenfélnek sem. A szembetűnő különbségek mellett viszont tényleg vannak hasonlóságok is, amire a Sztárbox előszeretettel épít.

A műsor nemcsak időben, hanem térben is próbál olyan grandiózusnak hatni, mint az ókori amfiteátrumok. Ehhez az illúzióhoz nagyban hozzájárulnak a kameraállások, a folyamatosan felvillanó fények, a csarnok különböző pontjain elhelyezett színpadok és a középen kialakított küzdőtér. A heroikusnak szánt, hosszas bevonuló performanszok, a sport világából ismert kommentátorok, bírók és ítészek, valamint a megszerezhető bajnoki övek mind a professzionalitás látszatát keltik a nézőkben.

És mi kell még bele?

Látványában teljesen megfelel egy valódi sporteseménynek tehát, és most jön a titkos összetevő: a (bulvár)médiából ismert sztárok – a megszokott, sokszor szélsőséges viselkedésükkel és az egymás közti konfliktusaikkal. A Sztárbox arra épít, hogy az élő adásokon túl a műsor egyes kiélezett helyzetei kulminálódnak. Néhány párosítás szerkesztőileg annyira jól sikerül, hogy rögtön átterel minket egy másik éppen futó reality történéseihez: amíg hétköznap esténként Bódi Bence és G.w.M a Nyerő Páros villájából próbálják kifúrni egymást, addig szombaton a nyers erő dönt köztük.

View this post on Instagram

A post shared by Sztárbox (@sztarboxrtl)

Az ismert emberek a saját social media oldalaikon arcoskodnak, üzengetnek egymásnak, KO-val fenyegetik egymást, amit a boxkultúra meg is enged. Itt viszont színészeket, séfeket, zenészeket, műsorvezetőket, influenszereket láthatunk magukból kifordulva. Két évvel ezelőtt Istenes Bencét például annyira elkapta a gépszíj, hogy a Rácz Jenővel folytatott virtuális szájkarate közepette rasszista felhangoknak is teret engedett a saját Instagram-oldalán. Erre persze a séf és az évad másik versenyzője, Molnár Áron is rögtön videóban reagált, így mire a konkrét küzdelemhez értünk, már nemcsak két celeb, hanem két világnézeti tábor csapott össze, a meccset pedig épp a kettejük közti előtörténet miatt hatalmas érdeklődés övezte.

Az önmagukból való  kifordulást nagyban szorgalmazzák is a műsor készítői: a felkészülést bemutató kisfilmek tényleg egy (esetenként túlzásba vitt) Rocky-trailerre hajaznak, ahol a teljes átszellemülés – és néhol szereptévesztés sokaknál megjelenik.

Minden évadban akadnak olyan versenyzők, akik egy hajnali talponálló hangulatát megidéző kocsmai bunyót produkálnak, de szerencsére olyanok is, akiknél a befektetett munkájukon és a meccs sportértékén látszik, hogy tényleg beszippantotta őket a sportág, ami a műsor után is az életük szerves része maradt. (Erre egyébként külföldi példákat is láthatunk, gondoljunk csak a 27 milliós Instagram-követővel rendelkező influenszerre, Logan Paulra.)

De vajon miért szeretjük mi mindezt nézni?

Egyrészt, mert a szórakoztatás céljából létrejött nyilvános agresszió legálissá és könnyen elérhetővé vált a műsor által, ami képes az egyébként is már az egekben lévő ingerküszöbünket is még feljebb tolni. Álszentség lenne letagadni: valószínűleg sokunkban okoz valamiféle bizsergető, félelemmel vegyes izgalmat, amikor élőben látjuk, hogy mi vezethet egy kiütött fog vagy egy betört, vérző orr látványához.

Vonzalmunk másik fő oka pedig nagyon hasonló lehet ahhoz, ahogy a kilencvenes években a keleti és nyugati oldali rapper beefjeit, vagy később Azahriah és Nagy Feró beszólogatásait figyeltük. Bár az utóbbinál fizikai síkra szerencsére nem terelődött a konfliktus, mégis arra vagyunk végső soron kíváncsiak, ki üt nagyobbat, és kinek fáj ez jobban. Vajon tudjuk-e az előzetes szimpátiánkat félretéve értékelni a másik fél felkészültségét, a pontosabb találatokat és azt, hogy életkorát, testalkatát, mentális állóképességét figyelembe véve ki állja jobban a sarat?

A közéleti sárdobálások figyelemmel követéséhez és megértéséhez sokszor heteken át, napi szinten kell böngésznünk a hírességek közösségi oldalait vagy a sajtóban megjelenő cikkek tucatjait, hogy átlássuk a sztárok konfliktusait – a végére pedig már azt is elfelejtjük, honnan indultunk.

Ehhez képest a Sztárbox jóval tömörebb és egyszerűbb lehetőséget kínál. A bírók pontoznak, az egész procedúra maximum nyolc perc, már ha nem nyer közben valaki kiütéses győzelemmel, vagy nem ájul el a ring közepén. Végül az eredmény egyértelmű: a győztes karja a magasba lendül, és kihirdetik a nyertest.

Az viszont továbbra is kérdés marad, hogy a bulvárérdeklődésünk kielégítésén túl alkalmas-e egy ilyen pszeudo-sportverseny valódi érdeklődést kiváltani az igazi ökölvívás iránt, átadni a testmozgás fontosságának üzenetét, vagy csak rávenni az embereket arra, hogy a konfliktusaikat kontrolláltabb körülmények között intézzék.

Rezek Bori

A Kiemelt kép illusztráció, Forrás: Facebook/ Sztárbox hivatalos oldala