„A gyermekvédelemben egy gyerek egy-másfél év alatt speciális szükségletű lesz”

–

Egy nap alatt kirakták – azóta nincs helye a gyermekvédelemben

Kuslits Gábor a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok 2021-es „államosítása” után a Kossuth Gyermekotthoni Központot vezette, ám egy év sem telt el, visszavonták a vezetői megbízását.

„Nem sokkal később hívott a fővárosi kirendeltség vezetője és azt kérdezte: mi a fenét csináltam? Mondtam neki, ne engem kérdezz, te vagy a munkáltatóm. Utána a helyettes államtitkár is felhívott ugyanezzel. Ők sem tudták. Én sem tudtam meg soha, miért tettek ki.”

Azóta Kuslits nem kapott állást a gyermekvédelemben. Ma a Budapesti Módszertani Szociális Központnál, a hajléktalanellátásban dolgozik.

Akcióhős vagy Obama? – Az abszurd IQ-teszt története

Ha hivatalos tájékoztatást nem is kapott, Kuslits Gábor azért sejti, miért távolították el posztjáról. Úgy véli, menesztésének valódi oka egy botrányos ügy kiszivárogtatása lehetett: a gyámoknak kötelezővé tették, hogy a gyermekvédelemben élő gyerekekkel egy orosz fejlesztésű IQ-tesztet töltessenek ki.

A teszt abszurditását jól mutatta, hogy ha a gyerek jól teljesített, egy akcióhős képe jelent meg előtte, ha rosszul, akkor Barack Obamáé. Kuslits szerint valahogy kiderülhetett, hogy ő adta ki a sajtónak a történetet, és ennek az lett az ára, hogy egy szombat reggel ügyfélkapun kapta meg a felmentését.

„Elkerültem a gyermekvédelemből, és hét hónapig sehova nem vettek fel. Magyarországon az állami és az egyházi gyermekvédelmi intézmények lényegében egy irányítás alatt állnak, így egy bukott Tegyesz-igazgatónak nagyon nehéz elhelyezkedni” – mondja.

Az örökbefogadás ma nem a gyerekekről szól, hanem a felnőttekről

Vajon miért nem talál egymásra a rengeteg állami gondozásban élő gyerek és a sok örökbefogadó szülőjelölt?

Kuslits Gábor szerint, ha az örökbefogadást nem a gyerekek utáni olthatatlan vágy irányítaná, hanem az irántuk érzett felelősség, talán nem ez lenne a helyzet Magyarországon. A főváros adja a legtöbb örökbefogadót, a vidék a legtöbb örökbefogadható gyereket, de a fehér középosztály ritkán vállal más színű vagy problémákkal küzdő kisgyereket.

A kórházban hagyott babák esetében az is akadályozza az örökbeadást, hogy még nem született hatósági döntés a szülők felügyeleti jogáról, illetve a gyermekjóléti alapellátás küldetéséhez híven igyekszik egyben tartani a családot.

A helyzetet súlyosbítja, hogy ma Magyarországon az egynemű párok szinte teljesen kiszorultak az örökbefogadás lehetőségéből.

Patyomkin-díszlet a magyar gyermekvédelemben

Kuslits Gábor szerint a rendszer valósága és a hivatalos kommunikáció köszönőviszonyban sincs egymással. A Kossuth Gyermekotthonban például ablak nélküli csoportszobát talált, máshol a beázott falakat műanyag fenyőgirlanddal takarták el Orbán Viktor látogatása előtt.

Szerinte a rendszer már nem alkalmas arra, hogy gyerekek biztonságos otthonává váljon. Maradt néhány mutogatható lakásotthon, de a többség pusztán „Patyomkin-díszlet”. Az ÁGOTA Alapítvány tábora is ilyen: a szétesett állami nevelőszülői hálózat kényszerű befogadóhelye, amely mögött politikai nyomás és fenyegetés áll.

Kuslits Gábor szerint a lerobbant gyermekotthonok felújítása önmagában nem megoldás: a teljes struktúrát kellene átalakítani. Első lépésként megszüntetné az SZGYF-et (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság), ami szerinte egy sóhivatal, és visszaadná az önkormányzatoknak a gyámhatósági jogköröket és a forrásokat, valamint kötelezővé tenné, hogy a nagyobb települések egyszerre működtessenek alap- és szakellátást. 

Ez lehetővé tenné, hogy a gyerek státusza rugalmasan változzon a család együttműködésének és a szociális munkának megfelelően – akár egy év alatt többször is. A szülőkkel való intenzív foglalkozást helyben biztosítaná, hogy az önkormányzatok anyagilag is érdekeltek legyenek a gyerekek megtartásában.

Az uniós pénzek lenyúlása és az „államosítás”

A volt Tegyesz-igazgató szerint a gyermekvédelem központosításának elsődleges célja az uniós pénzek lenyúlása volt. Példaként említette, hogy milliárdos költségen, silány minőségben végeztek energetikai felújítást, vagy épp feleslegesen hőszigetelték újra az intézményeket.

A központosítással létrejött óriás intézménystruktúrák ellehetetlenítették a vezetőket: egy igazgató három gyermekotthonért felelt, amit Kuslits szerint „ép ésszel nem lehetett bírni”. Emiatt rengeteg dolgozó távozott, miközben a gyerekek elhelyezése is kilátástalanná vált.

Kuslits szerint „nagyon-nagyon alacsony a szakmai színvonal a gyermekvédelemben”, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebb fiatal választja a pályát. Míg korábban az ELTÉ-n egy évfolyamon 140-en tanultak, ma alig 40-en jelentkeznek szociális munkásnak.

A gyermekvédelmi rendszer a gyerekeket teszi tönkre

Izraelben a szociális munkások és a szociálpolitikusok közös képzése mozgalmi erőt adott a szakmának – Magyarországon viszont alig akad, aki hangot mer adni a cigányság peremre szorulásának vagy a szegregátumok mindennapjainak.

Kuslits Gábor szerint a hazai gyermekvédelem mélyen átitatott előítéletekkel: sok szakember ma is áldozathibáztató nyelvet használ, és nem ismeri fel, hogy a gyerekkorú elkövetők többsége maga is áldozat.

A volt Tegyesz-igazgató úgy látja, a „fenyőgirlandos” gyermekotthonokban a pénz- és emberhiány a szakmai tartalmat is felemészti. A túlélés érdekében felnőtt rezsimek épülnek, amelyek fegyelemre és rendre kényszerítenek – ennek eredményeként bekerül egy normál szükséglettel bíró gyerek és egy-másfél év alatt speciális szükségletű lesz, „mert az a miliő, amit mi, felnőttek megteremtünk nekik, arra predesztinálja őket, hogy agresszívak legyenek, lopjanak, kábítószerhez nyúljanak, bűncselekményeket kövessenek el.”

„A gyermekvédelemben dolgozók presztízse és bére összeomlott”

Kuslits Gábor emlékei szerint 2005-ben a fővárosi Tegyesznél még tekintélyt jelentett szociális munkásnak lenni. „Nemcsak jó szakmai irányítás alatt dolgoztunk, de relatíve jól is kerestünk. Év végén mindig kaptunk egy kis jutalmat, a bérünk ki volt emelve” – idézi fel.

A fordulat 2014-ben jött el: ekkor, már igazgatóként, Bátori Zsolt SZGYF-főigazgató szemrehányást tett neki azért, mert év végén pénzt adott a munkatársainak. „Azt mondta, ha marad, vissza kell fizetni az OGYSZ költségvetésébe.” Azóta – Kuslits szerint – a szakellátásban dolgozók gyakorlatilag semmiféle kiegészítést nem kaptak. „Talán az utolsó évben egy huszast.”

Tíz éve tudtak róla, mégis futtathatta a lányokat – Juhász Péter Pál ügye a gyermekvédelem árnyékában

Kuslits Gábor szerint Juhász Péter Pál, a Szőlő utcai javítóintézet igazgatójáról már a kétezres évek elején gyanították, hogy bűnöző, ám a rendszer érdemben nem reagált. 2014-ben, a gyermekvédelmi gyámság bevezetése után érkeztek az első konkrét jelzések: a Zirzen Janka Gyermekotthon vezetője arról számolt be, hogy autó állt meg az épület előtt, lányokat szedtek össze és vittek el.

„Juhászék nyilván a legelesettebbeket szippantották be” – mondja Kuslits. Rendőrt hívtak, aki titoktartási nyilatkozatot íratott alá velük, majd közölte: tudnak az ügyről, fedett nyomozás folyik, és le fogják buktatni Juhászt. „Ez 2015-ben történt, és nagyon örültünk, hogy mertünk lépni. Aztán nem történt semmi tíz évig.”

Kuslits azt állítja, szakmai körökben régóta beszélnek arról, hogy Juhász magas rangú politikusok védelmét élvezte. „Az egyiknek állítólag a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat. Úgy tudjuk, hogy Juhász igazgatói irodájában konkrétan orgiák voltak, és volt egy bérelt ház is, nem messze a Szőlő utcai gyermekotthontól, ahol szintén orgiákat rendeztek.”

Bár a vádak alapján Juhász Péter Pál akár több évtizedes börtönbüntetésre számíthatna, Kuslits mindössze hat évet tart reálisnak. „Ha azok a pletykák, amiket a szakmában beszélnek, igazak, akkor Juhász Péter Pál kézben tartja az egész kormányt” – mondja.

Kurucz Adrienn