A mesterséges intelligencia átalakítja a tanári szakmát is, de nem feltétlenül jelenti a végét

–

A mesterséges intelligencia mint tanársegéd

Egy bécsi Montessori iskola igazgatójaként és tanáraként az utóbbi időben sokat foglalkoztam a Khanmigo (a Khan Academy AI-alapú oktató és tanulási coach programja) lehetőségeivel, ami valódi változást hozhat az oktatás területén. Megkeresésemre a Khanmigo nemrég megerősítette, hogy szándékukban áll a Spanyolországban már elérhető programot hamarosan más európai országokban és világszerte is elérhetővé tenni.

Mitől olyan különleges a Khanmigo? Több, mint egy egyszerű korrepetáló eszköz: elemezni tudja minden egyes diák tanulási előrehaladását, és valós időben személyre szabott segítséget tud nyújtani. Célzott kérdéseket tesz fel, gondolatébresztő ötleteket ad, és segít a diákoknak felismerni és kijavítani a saját hibáikat. Így a puszta tudásátadásból interaktív tanulási folyamat lesz, amely aktívan bevonja a diákokat és erősíti az önbizalmukat. Mindezt türelmesen és egyidejűleg minden diák számára egyénileg.

A Khanmigo ráadásul nem az egyetlen opció. Július végén az Open AI bemutatta a ChatGPT „Study and Learn” tanulási funkcióját, és ígéri, hamarosan érkezik az Edu változat is. Bár a „study mode” még csiszolásra szorul, már most is lehet vele beszélgetéseket gyakorolni és lépésről lépésre tanulni. Ugyan az ingyenes változatban a kiejtése – a német kivételével – az általam próbált nyelvek mindegyikén (pl. francia, magyar) még erősen angolos, de a mesterséges intelligencia fejlődési ütemét látva valószínűleg csak hetek kérdése a pontosítás.

Ahelyett, hogy tartanék a munkahelyem elvesztésétől, ezekben az új eszközökben lehetőséget látok arra, hogy tanárként a lényegre koncentrálhassak: a „sajátosan emberi készségek” fejlesztésére. Mert

amíg az AI átveszi a rutinfeladatokat, mi, tanárok arra fókuszálhatunk, ami igazán emberi: az emberi kapcsolatokra és a diákok egyéni és szociális fejlődésének támogatására.

A tanár mint „útmutató”: fókuszban a szociális kompetenciák

A Montessori iskolánkban mi, tanárok útmutatóknak – vagy ahogy angolul mondjuk, „guide”-oknak – tekintjük magunkat, akik segítik a gyerekeket az egyéni és közösségi fejlődési útjuk megtalálásában. A tanulás nem az iskolának, hanem magának az életnek szól. A gyerekek közösen dolgoznak projekteken és aktívan alakítják a tanulási idejüket – legyen szó angol társalgási gyakorlatokról az autonóm nyelvtanulás keretein belül, vagy a következő főzőnap megtervezéséről.

Az idősebb diákok (10-12 évesek) például havi költségvetést kezelnek, amelyet az iskola fenntartója bocsát a rendelkezésükre.

Terveznek, kalkulálnak és döntenek arról, hogyan használják fel a pénzt; így gyakorlatorientáltan tanulják meg a gazdálkodás és a könyvelés alapjait, és fejlesztenek vállalkozói kompetenciákat.

Útmutatóként, coachként segítjük a gyerekeket abban is, hogy felfedezzék saját érdeklődési területeiket. A tanulás nem korlátozódik az iskolára; ha például a gyerekek közül néhányan érdeklődnek a fazekasság iránt, megszerveznek egy látogatást egy közeli kerámiaműhelybe. Ott egy tapasztalt kézműves mester munkáját figyelhetik meg közelről, és maguk is kipróbálhatják a mesterséget. Az ilyen szakértőkkel való találkozások kitágítják a gyerekek látókörét a világ sokszínűségére. A mi (tanári) feladatunk lehetővé tenni ezeket a tapasztalatokat, és végigkísérni a gyerekeket ebben. Coach-ok és mentorok vagyunk, de mindenekelőtt olyan emberek, akik a gyerekeket egyénileg és a közösség tagjaiként is értő figyelemmel kísérik és szemlélik. Felismerve erősségeiket és fejleszthető képességeiket, célzott támogatással segítjük őket abban, hogy egyénileg és társas kapcsolataikban is fejlődjenek.

Az emberi kompetenciák fejlesztése

A közösségközpontú tanulásban a hangsúly a szociális fejlődésen van: a diákok közösségi körben és fórumokon oldják meg a konfliktusokat, problémákat, demokratikusan alakítják a szabályokat, és felelősséget vállalnak a szociális és tárgyi környezetért. Mindehhez elengedhetetlen az empátia, a konfliktuskezelés és a kooperatív kommunikáció folyamatos fejlesztése.

Iskolai munkaidőm nagy részét a szociális fejlődés kísérésével, a diákok egyéni vagy csoportos támogatásával és coachingjával töltöm. Néhány pillanatfelvétel találóan mutatja meg, hogy mennyire fontosak ezek az interperszonális emberi képességek. Amikor a gyerekek reggel megérkeznek az iskolába, érezhető a közösség melegsége; megölelik egymást, kérdezik egymást a tegnapi fociedzésről, majd megbeszélik, hogy hogyan szervezzék meg a közös prezentációjukat. Néha viccelődve piszkálják egymást, ami első pillantásra vitának tűnhet, de közelebbről megnézve az egymás iránti megértés és szeretet jele.

Az életkorilag vegyes csoportokban a gyerekek megtanulnak törődni egymással és figyelmes, odaforduló, empatikus légkört teremteni.

A mesterséges intelligencia mint lehetőség

Az emberi kompetenciák hangsúlyozása nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a digitális világnak. Valójában az AI rengeteg lehetőséget kínál, éppenhogy segíthet. Jó néhány program (mint pl. a szövegszerkesztő AI Fellofish) már az általános iskola első pár osztályában, vagyis az alsó tagozatosoknak is segíthet a nyelvtanulásban. A lényeg a „hogyan”-on van. A hangsúly a folyamaton legyen: először önállóan alkossunk, és csak utána vizsgáltassuk meg kritikusan a munkánkat; ne az AI végezze el helyettünk a munka oroszlánrészét. A töprengés, a feladattal való megküzdés, sőt még az eltűnődő bambulás is hozzátartozik az emberi tanuláshoz.

Amikor néhány hónappal ezelőtt megmutattam a 3–5. osztályos tanítványaimnak a Gamma AI-alapú prezentációgenerátort, így reagáltak: „Kúl, de sokkal jobb a prezi, ha mi csináljuk!” Igazuk volt: a diákjaink imádják maguk felfedezni a dolgokat, töprengeni, közösen írni és megbeszélni a feladatot – teljes mértékben élvezni az aktív tanulást. Mikor, ha nem most, a szociális tanulás legfontosabb időszakában, 6–12 éves korban legyen erre lehetőségük?

Lesznek még tanárok a jövő iskolájában?

Mi lesz a tanári szakmával, ha az AI egyre okosabb lesz? Ha megkérdezzük a Gemini AI-t, egyértelmű választ kapunk: az „egyedi emberi készségek” – mint az empátia, intuíció, megérzés és erkölcsi érzék – azok, amelyek a legfejlettebb mesterséges intelligencia számára is akadályt jelenthetnek. Ezek a mi erősségeink, és a mi felelősségünk, hogy a tanítás középpontjába állítsuk őket, mert a jövőben sem működik a tanulás emberi interakció nélkül. 

A jövőbe mutató iskolamodellek, mint például az észak-amerikai Alpha School és a GT School – bár AI-alapú tanulásra fókuszálnak –, továbbra is emberi támogatásra építenek. A diákok ugyan két órát töltenek kognitív ismeretekre fókuszáló tanulással (AI-alapú digitális programok segítségével), de

a nap többi részét az „Életkészség Műhelyeknek” (life skill workshops) szentelik, ami során kísérleteznek, prezentációs technikát tanulnak, vagy épp egy helyi boltot, vállalkozót látogatnak meg és a saját ötletükhöz írnak üzleti tervet.

Tanárok helyett – hasonlóan a Montessori-iskolákhoz világszerte – „útmutatók” (guide-ok) vannak, akiknek az a feladata, hogy elősegítsék a szociális interakciót a csoportos foglalkozások során és támogassák, coachként segítsék az egyéni fejlődési utat. A képzésük középpontjában az „emberi készségek” állnak, ami azt üzeni: az ember nélkül a tanulás a jövőben sem működik. Hiszen „coach”-nak lenni sokkal több, mint gyermekfelügyelet: komplex, interdiszciplináris ismereteket és készségeket igényel az emberi interakciók minden szinten való megértéséhez és fejlesztéséhez.

A tanárképzés újragondolása: az emberiesség mint kulcskompetencia

Hogyan fejleszthetjük az „egyedi emberi készségeket”? A tanárképzésben paradigmaváltásra van szükség: a puszta tudásátadás helyett a szociális kompetenciákra kell helyezni a hangsúlyt. Az osztálymenedzsment a jövő oktatásában új fókuszt kap: a kapcsolatépítés, az építő kritika és visszajelzés, az inklúzió és a kritikai gondolkodás kerül középpontba. Utóbbi elengedhetetlen a vállalkozói mentalitás fejlesztéséhez és a megoldásorientált gondolkodásmód kialakításához.

Mindezek gyakorlásában már most rengeteg inspiráló módszer áll rendelkezésre. A szókratészi beszélgetések, az aktív tanulás, a kiscsoportos ötletbörze és más innovatív ötletek – mint a „Learning on their Feet”, az Exit Tickets vagy a formatív értékelés egyéb eszközei – új lendületet adhatnak a tanári munkának, és segíthetnek abban, hogy a tanárok a legkorszerűbb eszközökkel fejlesszék a diákok kompetenciáit.

A mesterséges intelligencia bizonyosan átalakítja a tanári szakmát is, de nem feltétlenül jelenti a végét.

A tanároknak a jövőben a tudás átadása helyett a diákok szociális és érzelmi fejlődésének támogatására, az emberi értékek közvetítésére kell fókuszálniuk. Az AI korában az lesz az igazi versenyelőny, ha tudunk együttérezni, kreatívan gondolkodni, és humánus etikai elvek szerint cselekedni.

WMN szerkesztőség