–

A Csengeri Országos Büntetés-végrehajtási Intézet létrejötte jelentős mérföldkő a magyar büntetés-végrehajtási rendszer történetében. A projekt, amely költségvetését eredetileg 50 milliárd forintra tervezték, végül – férőhelybővítés miatt – 87,5 milliárd forintba került.

Az intézet célja nem kevesebb volt, mint létrehozni Európa legkorszerűbb, első high-tech börtönét. Az intézmény 2025 áprilisában kezdte meg működését, csendben, különösebb nyilvános bejelentés nélkül. Az első fogvatartottak 14 különböző büntetés-végrehajtási intézetből érkeztek, döntő többségük olyan megyékből, amelyek földrajzilag távol esnek Csengertől. Csengeren a jelenlegi tervek szerint kizárólag elítéltek lesznek, mivel az intézet nem tart fenn férőhelyet előzetesen letartóztatottak számára.

A börtön technológiai szempontból előremutató, ez azonban kevés a jó működéshez

A börtönben olyan korszerű technológiákat alkalmaznak, mint a biometrikus azonosítás, az arcfelismerés, a modern testszkennerek, valamint a mesterséges intelligencia és a hangfelismerő rendszerek. Az intézmény egyik különlegessége, hogy a tervek szerint nem lesz szükség hagyományos kulcsokra a működtetéshez. A tervezés során elsősorban a biztonságra és a rendkívüli események megelőzésére helyezték a hangsúlyt, miközben a felügyelők terheinek csökkentése is fontos szempont volt.

A reintegráció viszont háttérbe szorult – ezt az intézmény indulása óta tapasztalható működés is jól mutatja.

Bár eredetileg sokkal több intézményt terveztek, végül csak egyetlen új (nem konténer-) börtön épült meg a 2016-ban bejelentett férőhelybővítési program keretében, azonban a csengeri börtön átadását követően sem oldódott meg a magyar büntetés-végrehajtási rendszer egyik legsúlyosabb problémája: a túlzsúfoltság.

A Helsinki Bizottság adatai szerint 2025. május 31-én

a büntetés-végrehajtási rendszer telítettsége elérte a 110 százalékot, ami 19 341 fogvatartottat jelentett 17 524 rendelkezésre álló férőhelyre.

Összesen 21 intézet volt túlzsúfolt, köztük a leginkább a nyíregyházi (135 százalékos telítettséggel) és a balassagyarmati (129 százalékkal). A csengeri intézet május végén 500 férőhelyen működött, és 229 fogvatartottat helyeztek el itt. A rabokat az ország különböző pontjairól szállították ide, köztük olyan távoli helyekről is, mint a 555 kilométerre fekvő Sopronkőhida.

A börtön új, a problémák régiek

A Magyar Helsinki Bizottság, valamint több nemzetközi emberi jogi szervezet is régóta sürgeti a büntetőpolitika emberséges és szakszerű átalakítását, a kormány azonban valódi megoldás helyett az intézmények bővítésére és új börtönök építésére helyezte a hangsúlyt. A projekt hivatalos kommunikációja szerint a biztonságtechnikai szempontok domináltak, nem a fogvatartottak emberi méltóságának és a reintegráció elősegítésének kérdései.

A Magyar Helsinki Bizottsághoz már 2025 áprilisától érkeztek panaszok az új intézet működésével kapcsolatban. Kezdetben nem volt elérhető a börtön postacíme és bankszámlaszáma a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának honlapján, így a hozzátartozók sok esetben nem tudták, hova küldhetnek levelet vagy pénzt. A nagy távolságok is komoly nehézséget jelentenek: Budapestről például 300 kilométerre található az intézet, autóval közel 4 óra, tömegközlekedéssel 5-6 óra az út.

Sok család nem tudja megoldani a rendszeres látogatást sem időben, sem anyagilag, a hétvégi látogatási lehetőség hiánya pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.

A fogvatartottak visszajelzései szerint a zárkákban nincs megfelelő ablak, így a szellőzés – különösen a nyári melegben – nem megfelelő. Továbbá sok zárkában van ugyan zuhanyzó, ezek viszont gyakran nem működnek. És bár pozitívumként említhető, hogy a közelben található a Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központja, ami könnyebbé teheti az ellátás megszervezését, rövid idő alatt megjelentek az ágyi poloskák is, feltehetően az ország különböző börtöneiből érkezett rabokkal együtt. 

A reintegrációs tevékenységek hiánya továbbra is problémát jelent: 2025 áprilisának és májusának végén egyetlen fogvatartott sem vett részt oktatásban az intézetben. A meghirdetett programok – például „Nyelvtani ismeretek” és „Rejtvényt fejtők köre” – inkább a szabadidő eltöltését, mintsem valódi reintegrációs célokat szolgálnak.

A személyi állomány összetétele is tükrözi a hangsúlyeltolódást: a 2025. július 1-jei adatok szerint 563-an dolgoznak az intézményben, köztük 11 kutyavezető, de mindössze két pszichológus.

Az újonnan felvettek közül 101-en már leszereltek, legtöbbjük még azelőtt, hogy az első rab megérkezett volna.

Az intézet működésének megkezdése óta parancsnokváltás is történt.

Az építkezés alkalmával is számos probléma merült fel

A munkálatok során fogvatartottakat is alkalmaztak, akiket napi akár 260 kilométeres távolságokra szállítottak. Egy dolgozó halálos balesetet szenvedett 2024-ben, mások rosszullétről számoltak be. A rabok szerint gyakran műszaki hibákat kellett javítaniuk, sokszor alvállalkozók hibáit pótolva, bár ezeket az állításokat a büntetés-végrehajtás vitatta.

Összességében a csengeri börtön megépítése technológiai áttörést jelent ugyan, de a túlzsúfoltság, a személyi állomány hiányosságai, a látogatási nehézségek és a reintegráció teljes hiánya továbbra is súlyos problémák. A Helsinki Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy

a csengeri börtön megépítésének elsődleges célja a biztonság és a teljes kontroll megteremtése volt – nem pedig a fogvatartottak valódi társadalmi visszailleszkedésének támogatása. 

Mindeközben máshol, például Finnországban, az okosbörtönök nemcsak a felügyeletet teszik hatékonyabbá, hanem a digitális rehabilitáció és a piacképes készségek elsajátításának terepei is. A technológiai fejlesztések tehát szolgálhatnák a közjót is – ha a reintegráció, nem pedig a kontroll lenne a fókuszban.

 

Mózes Zsófi

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ RDNE Stock project