„A szeretet az élet kenyere” – Ma ünnepli 80. születésnapját Kudlik Júlia

–

Időutazás

Gyerekkoromban egyetlen Delta-adást sem hagytam ki. A negyedét se érthettem annak, amit ott láttam és hallottam, de Kudlik Júlia úgy tolmácsolta a tudomány akkori állását, hogy egyszerre két dolgot is elhittem magamról: egyrészt, hogy belőlem is tévébemondónő lehet, ha felnövök, másrészt pedig komolyan érdekelt az orvostudomány. Arra vágytam, hogy embereket gyógyítsak, mert a Deltában annyi csodálatos esetet láthattam: abszolút lekötött a műsor, és imádtam az intrót, néha még ma is megnézem.  

Az orvosi pályába vetett reményeim sajnos már ötödikes koromban elszálltak, amikor az addig is döcögősen teljesített matek mellé a kémia és a fizika is bekerült a tantárgyak közé.

Az viszont, hogy a világ dolgai azóta is élénken érdekelnek, biztosan ennek a műsornak, és benne Kudlik Júliának köszönhető.

A véletlen segítette erre a pályára

De mint tudjuk, véletlenek nincsenek: meggyőződésem, hogy ő eleve televíziós műsorvezetőnek született, bár gyerekkorában bohócnak készült.

„Édesapám autószerelő volt, édesanyám pénztáros egy budapesti kávézóban. Anyukám délvidéki, én hatéves koromig szerbül beszéltem, az iskolában és a nagymamától tanultam meg magyarul. A szüleim igyekeztek mindent megadni és nagyon komolyan vették a taníttatásomat. Nyolc évig zongoráztam, a Zeneakadémián bérletünk volt. Operába, színházba, cirkuszba, bábszínházba, moziba jártunk…” – mesélte magáról.

Később az orvosi, majd a színészi pálya vonzotta, ám az első felvételije nem sikerült a Színművészetire, amit hatalmas pofonként élt meg, hiszen lelkiismeretesen felkészült, az utolsó rostán mégis kiesett.

„A sikertelen első felvételi után egy távoli rokonomnak köszönhetően, aki a Magyar Televízióban volt gyártásvezető, én is oda kerülhettem. Ügyelő III. voltam az ifjúsági osztályon” 

– mondta egy interjúban.

A tévé hőskora

Bár annak idején, amikor Kudlik Júlia odakerült érettségi után a tévébe, még nem nagyon tudták, mi fán terem a televíziózás, de bőven volt a csapatban kíváncsiság és kitartás is. Mindezekhez pedig ő is hozzájárult, hiszen ez a két dolog vitte előre egész életében, ami még most is megvan benne.

„Mi annak idején nem nagyon tudtuk, hogyan kell televíziót csinálni. Mi csak nagyon szerettük egymást és azt, amit csináltunk, és próbáltunk valami értéket létrehozni, azt átadni a nézőknek. Én már csak azért is elfogult vagyok, mert az első és az utolsó munkahelyem is a tévé volt. Akkoriban családtagnak számítottunk. Ha a nézők úgy akarták, bekapcsolták a tévét és ott voltunk velük a szoba sarkában” – mesélt a kezdetekről egy másik interjúban.

Huszonkilencen dolgoztak azon az osztályon, ahol kezdett, ám ő volt az egyetlen, akit érdemesnek tartottak arra, hogy elvégezze Fischer Sándor beszédtechnikai tanfolyamát. 1964. február 29-én szerepelt először a képernyőn: 

„1964 nyarára minden sikerült: fölvettek a főiskola színész tanszakára, a bölcsészkarra magyar–népművelés szakra, a tévében pedig szerződést ajánlottak. Akkor döntenem kellett, és elég gyorsan döntöttem a tévé és az egyetem mellett” – mondta a Demokratának.

A Delta vezetését 1965-ben kezdte, és több mint harminc évig, 1996-ig az ő nevéhez kapcsolódott a műsor, amiről így mesélt:

„Egyszer Konrád József, aki a Deltát rendezte, odajött hozzám, hogy a következő héttől lenne-e kedvem vezetni a műsort. Ideadták a szöveget, hazajöttem, megtanultam, másnap leültem és elmondtam. Mindenki nagyon csodálkozott, hogy kívülről mondom. De én úgy voltam vele, hogy ez sokkal emberibb, mintha felolvasnám. Arról nem beszélve, hogy soha semmit ki nem ejtettem a számon, amiről nem tudtam, hogy micsoda” – valószínűleg én is ezért élveztem annyira a Deltát gyerekként, mert elhittem, hogy egyszer majd megérthetem azt, ami ott elhangzik.

Közben számtalan egyéb adásban is láthattuk, például a Juli suliban vagy a Gazdit keresünkben. Nagyon szerettem, amikor Antal Imrével együtt „bohóckodtak” műsorvezetőként vagy a Szeszélyes évszakokban: kiderült, hogy a humora is remek.

Végigdolgozott élet után méltatlan kirúgás

2001-ben, sok más műsorvezető társával együtt, egyik pillanatról a másikra nyugdíjazták, így beszélt erről az egyik már említett interjúban:

„Nem az volt a baj, hogy valami véget ért, hiszen az élet is véget ér egyszer; hanem az, ahogyan történt. Méltatlan volt a nézőkhöz, a Magyar Televízióhoz és hozzám is. Fiatalítás címén döntöttek így, pedig feleannyi ráncom sem volt, mint most. És akkor még én ajánlottam, hogy lehetnék akár szóvivő a televíziónál, taníthatnám az utánpótlást... Nem akarták. Akkor tudatosult bennem: »te Juliska, olyan szekér után futsz, ahonnan tíz lábbal próbálnak eltávolítani« – hogy szépen mondjam.”   

A férjét már előtte két évvel elküldték: „Aláíratták vele a szokásos fizetési lapot és odadugtak neki egy másik papírt, hogy »Laci, ezt is írja alá«. Nem volt rajta szemüveg, aláírta, és csak utána kérdezte, hogy mi az. A felmondása volt” – mondta ugyanott.

Szűcs Lászlóval még a televízió ifjúsági osztályán találkozott, aki akkor végzős volt a film- és tévérendező szakon. Az egész életüket együtt töltötték: 

„Igaz szerelem volt a miénk. Ő valóban a másik felem volt, s mióta égi születésnapja is van, azóta félemberként próbálok teljesíteni kettő helyett” – mesélte a Mandinernek Kudlik, aki immár 21 éve él özvegyként.

Tartalmas időskor

Kudlik Júlia a képernyő után is nagyon aktív maradt, sokat dolgozik a kertjében, óralátogatóként végigjárta a teológiát is 2008 és 2013 között. Rengeteget olvas, és alkalmanként még újabb feladatokat is vállal. Nagy port vert annak idején, amikor 2005-ben a Fidesz által indított Nemzeti Konzultáció arca, háziasszonya és szóvivője lett.

Bár Kudlik Júlia többször is elmondta, hogy ez ugyanolyan feladat volt számára, mint bármi más, amiért ráadásul egyetlen forint tiszteletdíjat sem fogadott el, sokan mégis csalódásként élték meg, hogy a népszerűségét és a hitelességét a politika szolgálatába állította. Bennem is okoz ez némi kognitív disszonanciát vele kapcsolatban, és gondolom, neki is lehettek emiatt álmatlan éjszakái.

Mert miközben folyton a szeretetről beszél minden nyilvános megszólalásában és legutóbbi, a Szólás mestersége című könyvében is rengeteg szeretetről szóló idézetet osztott meg az olvasókkal, mégis ezt a mostani rendszert erősítette ezzel a lépésével, ami ma már élen jár a gyűlöletkeltésben.

Épp ezért visszás gondolatokat keltett bennem a Mandinerben megjelent interjújában ez a mondata: 

„Mert ebben az országban mindenki magyarul beszél, mindenki hallja a másikat, csak nem érti”.

Azt is ugyanitt mondta el, hogy:

„Szavainkkal indulatokat váltunk ki, bántjuk egymást, és ez most már olyan méreteket ölt, hogy nem tudom, miként lehet javítani rajta. Ideje volna megfejteni, hogyan tudnánk a szeretetet kifejezni a tömegmédián keresztül.”

Úgyhogy én – ezen a tömegmédián keresztül – most nem is mondhatok mást, csak azt: Isten éltesse sokáig a ma 80 éves Kudlik Júliát!

Meg vagyok győződve róla, hogy ő valóban jót akar, de sajnálom, hogy mégis azt az oldalt erősíti, amely csupán szavakkal hirdeti a szeretetet, nem pedig cselekedetekkel.

Mélyen egyetértek azzal, amit a Magyar Krónikának adott interjújában mondott: „Érdemes végigküzdeni az életet, és akármilyen nehézség jön, minden elmúlik: a rossz is és sajnos a jó is. Mégis érdemes végig­harcolni ezt a földi létet, mert ezáltal edződünk olyan emberré, hogy még többet tudjunk adni, és még jobban tudjunk szeretni. És ez az élet lényege. A szeretet az élet kenyere.”

Both Gabi