Segítség, egy Magdi anyus lettem!
Vidéken nőttem fel, tudom, mit jelent, amikor elmész egy ház előtt, és lebben a függöny (nem csak a Fodor Ákos-féle szerelmet). Azt jelenti, hogy ha épp kézenfogva mész egy fiúval, akkor anyád előbb tudja, hogy ez történt, minthogy hazaérnél. A nagymamám konyhaablaka is az utcára nézett, és amikor beszerelték nála a telefont, külön kérte, hogy ott legyen, közvetlenül a konyhaablak mellett. Belegondolni sem akarok, hogy hány anyukát hívott fel, hogy a lánya/fia kézenfogva sétál valakivel. Anyukám mindig is lázadó alkat volt, amikor építkeztek, külön kérte, hogy a konyha a hátsó kertre nézzen, mondta is, hogy ő a kertben játszó gyerekeit akarja nézegetni, nem az utcát.
Nemrég új lakásba költöztünk, kertkapcsolatosba. Itt is a kertre néz a konyhaablak. Meg a közös társasházi parkolóra és a bejáratra. Így megtanultam magamról, hogy ebben a kérdésben én a nagymamám vagyok. Vendégszerzőnk írása – aki nem árulja el a nevét, hogy ne tudjátok: most is figyel benneteket a függöny mögött. Vagy az online térben.
–
1.
– Szia, mikor érsz haza? Mert van egy férfi a parkolóban. Autóval állt be, és most ott vár mellette.
– …
– Hát én is azt szeretném tudni, hogy mire! Most az a kérdés, hogy nekem kell megkérdeznem tőle, vagy mindjárt itt vagy, és lerendezitek mint férfi a férfival.
– …
– Persze, hogy kint játszanak a gyerekek. Különben mit érdekelne egy kint ácsorgó random faszi? (Különben is érdekelne – a szerző önkritikus belső énje.) Várj, jön hozzá valaki. Ja, semmi gond. Egy nőt várt, aki a szomszéd angoltanár csajnál volt. Már mennek.
– …
– Onnan tudom, hogy angoltanár, hogy miután napokig néztem, hogy különböző korú és nemű emberek járnak hozzá egyfolytában, szépen kikerestem a nevét a postaládák között és lecsekkoltam a Facebookon.
– …
– Attól még, hogy szeretem tudni, mi történik az otthonunk közvetlen közelében, nincs szükségem pszichológusra! Jó, megnézem, hátha van az is a házban, még csak két hete lakunk itt, nem térképeztem fel mindenkit.
2.
– Képzeld, a Judit egy új pasival érkezett tegnap este.
– Azt sem tudom, hogy ki az a Judit.
– A magas szőke, aki a másodikon lakik.
– Honnan tudod, hogy a pasi új?
– Két hónapja lakunk itt, még sosem láttam, plusz úgy jöttek be, mint akik egy nagyon jól sikerült randi után érkeznek.
– Pontosan, két hónapja lakunk itt, én azt sem tudom, ki az a Judit, te meg már a szerelmi életét is nyomon követed.
– Nem követem nyomon, csak pont láttam. És nem csuktam be a szemem.
3.
– Szerintem a Katáéknál jön a következő baba.
– Miből gondolod?
– Együtt voltunk kint a társasházi játszótéren, és valahogy úgy állt, hogy támadt egy ilyen érzésem.
– És megkérdezted?
– Dehogyis, ilyet nem kérdez az ember.
...
– Most már szinte biztos vagyok benne, hogy Kata terhes.
– Mondott valamit?
– Dehogyis, csak láttam, hogy gyógyszertári rendelése volt, és kilestem az ablakon, amikor átadta neki az udvaron, és egy terhesvitaminnak látszó doboz is köztük volt.
– Neked a mániád lett az emberek megfigyelése. Egy Magdi anyus lettél, amióta ide költöztünk.
...
– Kata végre elmesélte, hogy babát vár. Mondjuk, én már hetek óta tudom. Mondtam is.
4.
– Nóriék el fognak költözni.
– Tényleg?
– Igen, feltett a Marketplace-re egy csomó bútort, úgyhogy gyanús lett a dolog, és akkor megnéztem az ingatlanhirdetéseket. Árulják a lakást.
– Már nem elégszel meg a parkoló stalkolásával, online is megtámogatod?
– Ez csak egy kis ártatlan kutatómunka. Nyilván szeretném tudni, ha új lakók jönnek.
– Nyilván mindent szeretnél tudni.
– Ez teljesen ártatlan, nem mondom el senkinek, nem pletykálok, csak érdekel.
– Nekem is elmondod.
– Az nem pletykálás, házasok vagyunk, biztos volt olyan az esküben is, hogy amit én tudok, azt te is tudod, vagy ilyesmi.
– De jó, akkor tudok franciául is?!
– Nevess csak ki. Egyszer még jól fog jönni.
5.
– Tudsz sietni? Kicsit megszaporodtak a gyerekek nálunk, és már nehezen tartom a frontot. Plusz hozz bármilyen kaját, amit azonnal oda tudunk adni a csapatnak, kenyér, zöldség, sajt van, melegszendvics lesz.
– ...
– A baj megoldódni látszik, csak Katánál a legkisebb baba kruppos, mentővel mentek a kórházba, azóta már jobb a helyzet, de bent tartják őket éjszakára. A férje külföldön van, szóval a két nagyobbat nem tudta kivel itthon hagyni. A mentő mellett telefonált tiszta pánikban, hogy mi lesz a gyerekekkel, amikor kiszaladtam megnézni, hogy mi a fennforgás. Pont kapóra jöttünk, sokszor játszottak már nálunk, most reggelig maradnak. A gyerekek jól érzik magukat, azóta a kis Áron is jól van, csak kajánk nincs elég, és valahogy nem volt kapacitásom nekiállni vacsit főzni, ahogy terveztem.
– ...
– Megmondtam, hogy egyszer jól fog jönni, hogy figyelem a történéseket – és így is lett.
Utószó
Mivel a függönylebbenés rossz emlékeket idéz fel, azóta rolót tettünk a konyhaablakra, így semmi nem lebben. És megfogadtam, hogy ha tinik lesznek a házban lakó gyerekek, akkor becsukom a fél szemem. Mert én tényleg nem a pletykálás miatt csinálom, én aztán senkinek az anyukáját nem fogom felhívni.
De igenis jó tudni, hogy mi történik. Vagy nem?! Valljatok színt, ti szoktatok kukucskálni?
Kiemelt kép forrása: Unsplash/ Kaspars Eglitis, Unsplash/ Krakograff Textures, Unsplash/ Nareeta Martin
