Amikor a Fidelio KULT 50 győzteseiről szóló videóban ő lett a párom, a társulat próbatermében forgattunk. Ekkor nyerhettem először betekintést a Recirquel kulisszái mögött zajló elképesztően intenzív, egyszerű földi halandó számára elképzelhetetlen munkáról. Ő már akkor is nagyban gondolkodott: olyan, az egész világban jól csengő brandet épített, amely nemcsak a közönség soraiban, de szakmai körökben is jól cseng. Régi ismerősként köszönthettem tehát a stúdióban, és jó volt látni, ahogy ragyogó arccal mesél eddigi élete legnagyobb dobásáról: a Walk My World című előadással arra készül, hogy új távlatokat nyisson a cirque danse (idehaza leginkább: újcirkusz) és az immerzív színház műfaja előtt. Ehhez volt egy (sok) remek ötlete, lett egy unikális csapata – és van egy olyan munkamódszere, amelyben ha kell, koreográfusként, ha kell, kreatívigazgatóként, ha pedig úgy hozza a sors, coach-ként van jelen. Én imádok vele beszélgetni – most pedig az ókori mondáktól az emberi testig elég sok mindenről szó esett. A mai epizódban tehát: Vági Bence, a Recirquel alapítója. Popfilter – Szűrjük a zajt!
Hétéves voltam, amikor a felnőttek úgy látták, ideje komolyabban foglalkozni a tehetségemmel. Alig több mint tíz, amikor a „színpadot” magam mögött hagytam. Mert miközben arra törekedtem, hogy az elvárásaiknak megfeleljek, az önbizalmam és az életörömöm veszítettem el. Valahol félúton a vakítóan kivilágított színpad és a sokadik nyers, cukrozott tojás között.
A Popfilter mai adásának vendége Bányai Judit, aki a Nem akarok beleszólni csapat tagjaként lett ismert, számos fontos közéleti témában készít tartalmat, egy ideje pedig a Fókusz Stúdió szerkesztő-gyártásvezetője.
Emberevés, Bánatszalonna, külföldi karrier, depresszió, kommunában élés és vidékre költözés – ezekről mind szó esett a Bohemian Betyars tagjaival a Popfilterben.
A Bohemian Betyars tagjai, Szűcs Levente és Dankó Dániel mesélnek depresszióról, külföldi turnékról, kommunáról és művészi inspirációról a Popfilterben.
Felszabadító vagy káros Carpenter albumborítója? Retro vagy regresszív? Szuper összetett vagy inkább nagyon is kontextushiányos, és valójában ezért működik úgy, mint egy projektív teszt, amibe mindenki azt lát bele, amit akar?
Ölelni? Minél többet, minél hosszabban! Kevés dolog van a világon, amire ennyire általános kijelentések érvényesek, de az ölelés műfajára igen. Na de mi van, ha senki sincs a közelben, de jól jönne egy belőle?
