Továbbra sem lehet csak úgy utcára tenni a kárpátaljai menekülteket

–

Ahogy azt a korábbi cikkünkben írtuk, egy kormányrendelet értelmében tavaly augusztus óta már nem jár szállás és alapvető ellátás a Kárpátaljáról – Ukrajna Magyarországgal szomszédos régiójából, ahol a legnagyobb magyar kisebbség él – érkező menekülteknek. A kormány indoklása, hogy ők nem olyan területről érkeznek, ahol közvetlen harci cselekmények zajlanak.

A „legnehezebb sorsú magyar kisebbségbe” tartozó, már Magyarországon élő menedékeseknek mindössze hat napjuk volt arra, hogy méltányossági kérelmet nyújtsanak be, hogy ne kerüljenek utcára – de az orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos a kérelmek mintegy nyolcvan százalékát indoklás nélkül elutasította.

Az érintettek segítségére a Helsinki Bizottság sietett, akik többször is bíróságon támadták meg Pál Norbert döntéseit. Februárban a Fővárosi Törvényszék megsemmisítette nyolcvannégy kárpátaljai menedékes méltányossági kérelmét elutasító határozatokat, mert azok semmilyen formai követelménynek nem feleltek meg; márciusban pedig tíz magyar nemzetiségű menekült anya és gyerek kérelmének felülvizsgálatát sikerült elérni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormánybiztosnak új eljárásokat kell indítania, ahol minden érintett ügyében egyesével kell írásbeli döntést hoznia, amit meg is kell indokolnia. Ezeket a döntéseket az érintettek újra megtámadhatják a bíróság előtt.

Ezt a jogerős ítéletet próbálta most megtorpedózni Pál Norbert a Kúrián, sikertelenül. 

Azt mondják, Kárpátalján nincs háború

A kormánybiztos azzal érvelt, hogy ő nem közigazgatás szerv, tehát az általa hozott döntések sem közigazgatási döntések, így nem kell szabályos, indoklással ellátott határozatokat hoznia, amiket ezért bíróságon sem lehet megtámadni.

A Kúria szerint ez nem így van: mivel a kormánybiztosnak törvény – elsősorban éppen maga a szálláshely-támogatásokról szóló kormányrendelet – által meghatározott feladat- és hatásköre van, nem vonhatja ki magát a szabályok alól.

A szóban forgó rendeletet a kormány nem valós és aktuális eseményekre, hanem egy „háborús területeket” soroló listára alapozza, ami tavaly nyár óta nem frissült.

A 444 tavaly decemberi, ungvári riportja szerint Kárpátaljára helyben és a magyar sajtóban is előszeretettel hivatkoznak a béke szigeteként, de a mozgósítás, a szétszakadt és gyászoló családok, a folyamatos áramhiány, a háborús trauma és a „kifelé és befelé irányuló exodus” (vagyis az országon belüli migráció) – Kárpátaljára ugyanis a hivatalos adatok szerint legalább 350 ezer belső menekült érkezett Ukrajna keleti részéről a háború kezdete óta, de a valóságban ennél jóval többen lehetnek – a régiót sem kíméli.

2022 februárja óta a menekülő kárpátaljai családok otthonai az enyészet martalékává váltak, a megszállt országban komoly infrastruktúra-, élelmiszer és gyógyszerhiány van. Vannak, akik gyerekeik besorozásától félnek, mások férjüket vagy hadköteles korú fiúkat hátrahagyva voltak kénytelenek elmenekülni. 

Ilyen körülmények között eleve nem feltétlenül igaz, hogy ahol nem folynak közvetlen harci cselekmények, ott esély van a normális életre egy évek óta háború sújtotta országban. De még ha így is lenne, Kárpátaljáról akkor sem lehetne állítani, hogy elkerülné a háború: az orosz hadsereg legutóbb decemberben indított légicsapást a térség második legnagyobb városa, Munkács és a szintén kárpátaljai Várkulcsa felett.

Mindent és semmit

Pál Norbert döntése a jogvédők szerint uniós jogot sérthet: ezek értelmében ugyanis Magyarországnak a háború kezdete óta minden olyan Ukrajnából érkező ukrán állampolgárt és annak családját menedékesként kell elismernie, aki azt kérelmezi, és megadnia nekik az ezzel járó támogatásokat, szolgáltatásokat – így a lakhatási támogatást vagy egészségügyi ellátást is. Ez az ideiglenes védelem korábban az ukrán-magyar kettős állampolgárokra is kiterjedt (ők jogilag nem minősülnek menedékesnek), azaz ők is megkaptak minden olyan segítséget, ami a menedékeseknek járt. Ezzel – mármint a kárpátaljai menekültek mintaszerű ellátásával –  a kormánybiztos korábban maga is dicsekedett a sajtónak:

„Magyarország minden háború elől menekülő ukrán és ukrán–magyar kettős állampolgárt fogad. A menekülők biztonságban vannak hazánkban, számukra védelmet biztosítunk, gyors ellátást nyújtunk a határon, létfenntartási támogatásban részesülhetnek, megigényelhetik a menedékes státuszt, és egyes családtámogatási eszközökre is jogosultak lehetnek.

Magyarország ingyenes egészségügyi ellátást, a gyermekeknek ingyenes oktatást és ingyenes tankönyvellátást, valamint ingyenes gyermekétkeztetést biztosít” – részletezte. 

Februári sajtóhírek szerint eközben az orosz invázió ellen küzdő országban mostanra olyan kritikus a munkaerőhiány létfontosságú iparágakban is, mint az energiaszektor, a védelmi- vagy az építőipar, hogy az ukrán kormány úgynevezett egységközpontok (közösségi terek) létrehozását kezdeményezte azokban az országokban, ahol sok az ukrajnai menekült, hogy hazatérésre bátorítsa az állampolgárait.

Olekszij Csernisov egészségügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes még azt is belengette, hogy a hazatérés iránt érdeklődők akár a katonai mozgósítás alól is mentesülhetnek. 

Kiszámíthatóbb jövő

A 444 riportja szerint a kárpátaljaiak, azon belül is a kárpátaljai romák az ukrajnai háború elől menekülők legstigmatizáltabb csoportját alkotják, akik már odahaza is extrém szegregációban éltek. Bár Magyarországon eleinte többen jobb körülmények közé kerültek, a többségi társadalommal itt is kevés kapcsolatuk van, célzott segítség nélkül kevés az esélyük a kitörésre.

A kárpátaljai magyarok számáról és a romák arányáról csak becslések érhetők el, így azt is nehéz megmondani, a kárpátaljai romák közül hányan rendelkeznek magyar állampolgársággal. A budapesti menekültszállókon élő kárpátaljai romákról készített kutatások szerint azonban a nagyobb részük valóban magyar anyanyelvű és identitású. Bár gazdasági lehetőségeik, lakóhelyük és szociokulturális hátterük meglehetősen különböző, közös bennük, hogy nem vagy kevésbé részei a kárpátaljai magyar-ukrán közösségnek, és a magyarországi romáknál is kevésbé vannak integrálva a társadalomba.

Az orosz-ukrán háború kirobbanása után a magyar kormány az albérletpiac irányába igyekezte terelni az ukrán menekülteket, de a kisgyerekekkel egyedül maradt anyáknak – a kárpátaljai menekültek nagy részének – jövedelme a jogvédők szerint alig vagy egyáltalán nincs. Ha tudnának is piaci alapon lakást bérelni, menedékes státuszuk vagy roma származásuk miatt a legtöbben visszautasítják őket.

A Helsinki Bizottság szerint az államilag támogatott szálláshelyeken lakók közül aki tud, dolgozik, de alacsony vagy rendszertelen jövedelmükből aligha tudnak albérletet, a családjuk ellátását fizetni. Főleg, amíg a lakhatási válság közel 3 millió keresőképes magyart is érint.

Jelenleg a menedékesek így egyedül az úgynevezett létfenntartási támogatással számolhatnak, ami idén felnőttek esetében kis híján huszonháromezer, gyerekeknél tizennégyezer forint havonta – tehát egy háromfős menekült családnak (anya és két kiskorú gyerek) havi ötvenezer forintból kéne fenntartania magát.

Fontos hangsúlyozni, hogy a most megerősített ítélet önmagában nem rendezi a kilakoltatott családok sorsát: Győző Gábor, a Helsinki Bizottság ügyvédje szerint a Kúria „példásan gyors és dicséretes szakszerűsége” a méltányos eljárások előtt megnyitja az utat, de vannak családok, akiknél ez már túl késő, vannak, akik kénytelenek voltak visszatérni Ukrajnába.

A lakhatási támogatás viszont egy kiszámíthatóbb jövőhöz segítené hozzá azokat, akik a háború miatt elvesztették, vagy kénytelenek voltak hátrahagyni az otthonaikat. 

WMN szerkesztőség