Amikor kampányfotón látod viszont magad: ezt teheted, ha az engedélyed nélkül használják fel a képedet

Korábban nagy sajtóvisszhangot váltott ki Laponyi Zsolt rendőr őrmester esete, akinek fotóját állítása szerint engedély nélkül használta fel Rétvári Bence, a Belügyminisztérium KDNP-s államtitkára. Bár az ő ügye még nem tisztázott, mégis ez volt, amely elindította bennünk a kérdést: mit tehetünk, ha az arcképünket, fotónkat a beleegyezésünk nélkül alkalmazzák – akár politikai/kampánycélokra? És mennyire eredményesek itthon a személyes adatokkal való visszaéléssel kapcsolatban indított perek? A témának egy, a jogterülettel foglalkozó, név nélkül nyilatkozó bíró segítségével jártunk utána. Filákovity Radojka írása.
–
„Az adatvédelem a 2010-es évek hozománya, a képmás pedig személyes adatnak számít, az azzal való visszaélés, engedély nélküli felhasználás, komoly jogalap lehet egy perhez” – kezdi a WMN-nek nyilatkozó, a jogterülettel foglalkozó bíró, majd hozzáteszi: természetesen nem mindegy, milyen esetben élünk panasszal.
Ha ugyanis például a hivatalos munkahelyi fotózást követően aláírtuk a beleegyező nyilatkozatot, amely tartalmazza, hogy a munkáltató milyen célokra, meddig használhatja a képmásunkat, és esetleg továbbadhatja-e másik félnek, akkor sok mozgásterünk nincs. Más esetben azonban már nagyon is lehet.
Mi történik, ha tüntetésen fotóznak le, és azt használják fel később?
Tömegrendezvényen, mint amilyen egy tüntetés, már magával a részvétellel hozzájárulunk ahhoz, hogy tömegfelvételen szerepeljünk. Ugyanakkor nem mindegy, milyen maga a felvétel, ahogy annak felhasználási módja sem.
A jogterülettel foglalkozó bíró közlése szerint, ha az adott képen – amit később más, akár politikai céllal, az eredeti kontextustól elemelve felhasznál –, portrészerűen ábrázolnak minket, tehát a tömegből kiemelve, jól felismerhetően, az már perre vihető. Az ugyanis nem magát a tömegrendezvényt jeleníti meg a nyilvánosság számára, hanem az egyént magát.
„De vannak kevésbé egyértelmű esetek is. Hiába van ugyanis szó egy tömegfotóról, amelyen nincs az adott képen az egyén kiemelve, abban az esetben, ha a tömegben mégis jól felismerhető, azonosítható akár a szomszédja vagy esetleg a munkáltatója – tehát nem egy vadidegen, hanem a közvetlen környezete – számára, akkor is van jogalapja annak, hogy perre vigye az ügyet. Ami ezekben az esetekben döntő lehet, az azonosíthatóság” – mondja.
Ha adtam ugyan engedélyt, de a fotó a méltóságomat sérti
Előfordul azonban, hogy hiába adtunk engedélyt a fotózásra, ha az elkészült képek, ahogy azok felhasználási módja is, a méltóságunkat sértik. Erre az egyik legplasztikusabb példa a jogterülettel foglalkozó bíró szerint – ami szintén a személyiségi jogi megközelítés alá esik – a gyerekek biodíszletként való „használata” politikai felhangú rendezvényen, ami akkor is alkalmas lehet perre, ha a szülő előzetesen írásos beleegyezését adta arra, hogy a gyerekéről felvétel készüljön.
A jogterülettel foglalkozó bíró szerint volt precedens itthon hasonló perekre, a szülők által indított kereset pedig az Alkotmánybíróságig is eljutott.
Ha most kivesszük a képletből azokat a helyzeteket, amikor a rendőrség berkein belül zajló hivatalos fotók elkészítéséről van szó – amelyek későbbi felhasználásáról beleegyező nyilatkozat készül a résztvevők aláírásával –, ennek a joggyakorlata forrongva változott az évek során.
„Bíróként ezzel kapcsolatban mindig Strasbourgra vetjük a szemünket, hogy meggyőződjünk arról, merre halad a joggyakorlat Nyugat-Európában. A mai hazai és strasbourgi álláspont szerint tömegrendezvényen lehet rendőröket fotózni, de egyáltalán nem mindegy, milyen kontextusban ábrázoljuk őket. Az adott fotó nem sértheti a méltóságukat, nem teheti nevetség tárgyává őket, és nem fedheti fel a kilétüket, ha éppen fedett akció során látnak el feladatokat – ha ezeknek a kritériumoknak megfelel, nyilvánosságra lehet hozni az adott képet.”
Hová, kihez forduljunk, ha visszaéltek a képmásunkkal?
Pert indítani személyiségi jogi alapon lehet, azzal érvelve, hogy nem adtuk az engedélyünket a kép elkészüléséhez, felhasználásához. A képmásperek nem a helyi bíróságok hatáskörébe tartoznak, megyei szinten foglalkoznak velük, úgynevezett kiemelt elsőfokú ügynek minősülnek ugyanis. Ezeken a bíróságokon pedig ügyvédkényszer van, így ügyvéd nélkül nem tudjuk elindítani a folyamatot – ő fogja benyújtani majd a keresetet megyei szinten a szóban forgó cég, magánszemély, sajtóorgánum, párt vagy épp politikus ellen.
„Az uniós adatvédelmi irányelvek követése miatt a képmás, mint személyes adat védelme az elmúlt 10-15 évben fokozottabban van jelen a hazai joggyakorlatban is, így az ezzel kapcsolatos pereket is nagyobb eséllyel nyerik meg a felperesek.”
De hogyan jut döntésre a képmással való visszaéléssel kapcsolatos ügyekben a bíróság?
Minden érintett fotó egyedi elbírálás és mérlegelés alá esik. A bíróságon tanulmányozzák a képet: megnézik például, hogy valóban a személyes adat kategóriáját meríti-e ki, tehát olyan felvételről van-e szó, amelyen az adott személy ki van emelve, esetleg kivehető és összetéveszthetetlenül azonosítható olyan emberek számára, akik őt ismerik.
Fontos továbbá megvizsgálni a kontextust is, hogy az adott képpel mit fejeznek ki. Hogy a fotón szereplő személy például olyan érdekeket szolgál-e ki, amelyek róla szólnak – vagy épp ellenkezőleg.
„A képmás felhasználásával kapcsolatban nagyot változott a jogi gondolkodás 2010 óta. A régi Polgári Törvénykönyv (PTK) szerint még a visszaélés tényállását kellett megállapítani, ma pedig már elég annyi, hogy elkészüljön maga a kép – ha ez engedély nélkül történt, az visszaélésnek tekinthető.
Felhasználni pedig engedély nélkül senki sem használhatja fel – ez vonatkozik politikusra és bárki másra egyaránt.”
A kiemelt kép forrása: Pexels/Robin Erino