Harry herceget ki védi meg? – Újabb nyilvános veszekedés a királyi családban

–

A Harry–Meghan házaspár nem először érzi úgy: a nyilvánosság a legjobb eszköz a céljaik eléréséhez. Ez lehet ugyanúgy visszatetsző, mint empátiát ébresztő fordulat az őket figyelő „közönség” számára. Való igaz, az öt évvel ezelőtti Megxittel elinduló történet kevés jól kézzelfogható tényt rejt magában. Harry most éppen pert vesztett és csalódott. Persze, bizonyára sok sérelem és meddő vita húzódik meg amögött, ha valaki az összes családi problémájával a kamerák kereszttüzébe áll, miközben kisgyerekkora óta a sajtó az egyik legnagyobb ellensége.

Harry-vel és Meghannel kapcsolatban sok a hasonló ellentmondás: ebben ott van a brit bulvársajtó keménysége és a nem mindennapi helyzet, amit a királyi családba való beházasodás jelent. De az is valószínű, hogy maguk az érintettek is hozzájárulnak a sok visszás helyzet kialakulásához: Harry és Meghan több szempontból nem igazán tűnnek következetesnek az elveiket tekintve.

Ellentmondásos a hercegi címhez való viszonyulás

Idén januárban a Vanity Fair írt egy összefoglaló cikket a pár elmúlt öt évéről, amelyet Filákovity Radojka részletesen szemlézett. Ebben olyan embereket szólaltattak meg, akik hozzájuk közel dolgoztak, hosszabb ideig együttműködtek velük. Alapvetően a vélemények összegzése után elmondható: Harry és Meghan kevéssé találta meg még, mi lehetne az a hivatás számukra, amelyben jól is érzik magukat, és ami az életszínvonaluk fenntartásához megfelelő jövedelmet is biztosít.

A beszámolók szerint míg Harry szereti, ha békén hagyják és szívesen élne csak a jótékonykodásnak (ami a királyi család tagjaként egyébként feladata lett volna), addig Meghan szívesen él a hírnévvel és vezet podcastokat, vagy szerepel műsorokban (ez persze nem meglepő, mivel eredeti szakmáját tekintve színésznő). A döntéseket pedig leginkább ő hozza.  

Bár nagy botrányt keltett a kilépés, azért tudjuk: minden csoda három napig tart (na, jó, királyi család lévén talán egy kicsit tovább). Előbb-utóbb talán mindenki elfogadta volna a helyzetet. Azonban az újabb és újabb nyilvános sértődések, a könyvek és műsorok nem igazán ágyaznak meg a békének. Az említett Vanity Fair cikk pedig éppen arra tér ki az ellentmondásos megítélés kapcsán, hogy milyen előnyöket tartana meg láthatóan a pár a felelősség és a kötelezettségek levetkőzése után: „„Ha még mindig királyi címet használsz, ha meglátogatva a Nemzetközösség egyik országát hagyod, hogy a helyi gyerekek meghajoljanak előtted, akkor nem tűntél el teljesen a monarchiából” – idézi Filákovity Radojka cikke az egyik forrást.

Hasonló kérdést vet fel a nemrég napvilágot látott hír is, amely szerint Meghan egy podcastben feltűnt ajándékkosarat a „HRH The Duchess of Sussex” (Ő Királyi Fensége, Sussex hercegnéje) aláírással címzett.

Az ügyre reagálva elhangzott a magyarázat is: hivatalosan nem, de magánjelleggel lehet hercegnő Harry felesége, ezért nem sértette meg a királyi egyezséget.

Meghan nemrégiben egyébként a People magazinnak úgy nyilatkozott: fontos számára ez a cím, mert közös identitást jelent négyük számára Harryvel és a gyerekeikkel együtt.

Szerelem, traumák és egy újabb BBC-interjú

Hozzá kell tenni, hogy az említett források folyamatosan kiemelik Meghan és Harry igaz szerelmét. Ez egyébként (szerintem) a netflixes Harry és Meghan című sorozatban is érzékelhető: a pár abszolút szerethető arcát mutatja, amikor a megismerkedésükről mesélnek, az ember el is tudja fogadni, hogy másként szeretnének élni. (Miközben folyton felmerül benne a kérdés: néhány évvel korábban, amikor még minden rendben volt, miért beszél valaki úgy a kamerába a házi felvételeken, mintha már akkor is tudatosan dokumentumfilmet készített volna a saját történetükről.)

Harry traumáit az egész világ ismeri, a Tartalék címen megjelent önéletrajzi vallomása (DTK írását itt olvashatod a kötetről) pedig számos olyan vetületét is megmutatja az életének, ami valóban szívszorító. Egyértelmű, hogy anyja korai elvesztését nem gyerekhez méltó körülmények között kellett feldolgoznia, ezért Harry űzöttsége valahol teljesen átérezhető. Mégis furcsának tűnhet, ahogy rossz tapasztalatai ellenére ismét a nyilvánosságot használja sérelmei megosztására.

A BBC aktuális interjújában Harry herceg úgy fogalmaz, túl korai volt a kijelentés, miszerint szívesen visszatérne gyerekeivel is az Egyesült Királyságba. „Szeretem az országomat, mindig szerettem. Hiányzik és szomorú vagyok, hogy nem mutathatom meg a gyerekeimnek a szülőhazámat” – fejtette ki a BBC riporterének, akinek a beszélgetés végén azt is hangsúlyozta: nem bánt meg semmit, akkor sem, ha tudja, több családtagja nem fog megbocsátani a könyve, a sorozata, vagy néhány interjúja miatt. Harry sokszor utal arra, nem akarja, hogy a történelem megismételje önmagát (és itt egyértelműen édesanyja történetére, valamint halálára gondol), miközben egyébként kicsit hátborzongató, ahogy hasonló módon ad interjút a BBC-nek, ahogy azt anno Diana tette az elhíresült beszélgetésében.

A herceg jogszerűtlen indítékot sejt a döntés mögött

A félórás interjúból kiderül: a fő probléma, hogy Harry az Egyesült Királyságba utazva nem kaphatja meg a királyi családnak járó legmagasabb szintű védelmet, (amit egyébként az adófizetők pénze fedez). Ennek hiányában pedig sem a feleségét, sema gyerekeit, és önmagát sem érzi biztonságban. Külön kitér arra is, hogy az elmúlt időszakban saját biztonságát kockáztatva érkezett szülőhazájába a temetésre, bírósági tárgyalásokra és jótékonysági eseményekre.

Ahogy a herceg kifejti: a legmagasabb biztonsági kockázati besorolás vonatkozott rá, és egyik napról a másikra tették a legalacsonyabb kategóriába. Amit különösen sérelmez, az pedig az, hogy az ügye nem esett át a hivatalos kockázatkezelési eljáráson.

 „Nemcsak az a kérdés, ez hogyan történhetett meg, hanem az is, mi volt a döntés mögötti indíték” – mondta, miközben arra is utalt: sejti, kik állnak a történtek mögött, de neveket nem mondhat nemzetbiztonsági és titoktartási okok miatt sem.

Harry megrendülten, de átgondoltan nyilatkozik, miközben arról is beszél: a zűrzavar és a sok viszály közepette sem hitte volna, hogy eljön az idő, amikor a biztonsága, az élete nem elsődleges a családja számára.

„Megbékélés nem létezhet igazság nélkül”

A palota közleményben válaszolt: eszerint a Harry herceg biztonsági besorolásával kapcsolatos kérdéseket többször is megvizsgálták a bíróságok, ezzel határozottan visszautasítva a herceg állítását, miszerint mindez egy intézményi összeesküvés lenne.

Az igazságot a képernyők előtt ülve sohasem fogjuk látni, érdemes inkább az egész ügy emberi oldala mögé nézni: miért nem tudja apa és fia négyszemközt megbeszélni a dolgokat – akár a hivatalos részeket is? A királyi család példát mutat az egész világnak arról, mit okozhatnak a kibeszéletlen transzgenerációs traumák és mennyire messzire visz, ha nem tárgyalják ki őket.

Az interjúban Harry arra is kitér, hogy apja, Károly király nem áll vele szóba a védelmi ügy óta, ő viszont vágyik a békülésre – hiszen ki tudja, mennyi idő adatik még meg nekik együtt. Szerinte azonban: „megbékélés nem létezhet igazság nélkül.”

Katalin hercegné és Károly király betegségének tényét ismerve, még szomorúbb, hogy nem értékelődnek át mindkét oldalról a kibékíthetetlennek tűnő ellentétek. Fájdalmas nézni a herceget a beszélgetés során: láthatóan összetört, hiszen azzal, hogy apává vált, egyre inkább vágyat érez megmutatni a gyerekeinek önmaga egy részét, ami Angliához köti. Miközben mégis úgy tűnik, ő éget fel minden hidat maga mögött.

Vajon meglágyítja-e Károly szívét az unokák hiánya? Átgondolja-e Harry, mit hibázott ő maga az elmúlt években? Eljön-e az idő, amikor képesek lesznek feloldani a traumákat, lezárni a múltat és új fejezetet nyitni? Vajon lehet-e egy egész életet sérelmekre és vádaskodásra alapozni – akár üzleti szempontból is? Lesz-e kiemelt biztonsági védelme a családnak, és mit szólnak majd ehhez az adófizetők? Mindez a jövő zenéje. 

Talán naivitás klasszikus értelemben családként tekinteni rájuk – hiszen a nép szemében ők közfeladatot ellátó, közszereplő emberek. Mégis, valahol a politikai, hagyományőrző vagy észérveken túli síkon bízom abban, hogy a megbékéléshez szükség lenne valamire, ami ennél több. Valamire, amit úgy hívnak: családi kötelék. Példaértékű lenne, ha ezt a viszályt nem a nyilvánosságban, hanem egymás közt tudnák rendezni.

Széles-Horváth Anna