PCOS és nehezített teherbeesés: rengeteg a félreértés, tévhit

–

Tavaly nyáron a rendszertelen és fájdalmas ciklusommal elmentem nőgyógyászhoz, akinek az első kérdése az volt, tervezek-e mostanában gyereket. A nemleges válaszomra annyit reagált, hogy akkor nem kell a problémával foglalkozni. Azért persze megvizsgált, és mivel az ultrahangon is mindent rendben talált – például nem voltak a petefészkemen policiszták –, így magamban szépen ki is zártam a PCOS lehetőségét. Később tudtam csak meg, hogy a PCOS-nek nem is feltétele a ciszta, ahogyan arról is csak ennek a riportanyagnak a készítésekor tájékoztattak, hogy ha egyszer mégis akarnék gyereket, lehet.

Hogy milyen tévhitekkel küzdenek még a PCOS-szel diagnosztizált nők, mi a helyzet a fogantatás körül felmerülő nehézségekkel, és valóban kéz a kézben jár-e a PCOS az inzulinrezisztenciával – erről szakértőkkel beszélgettem.

A PCOS nemcsak nőgyógyászati probléma

A PCOS, azaz a policisztás ovárium szindróma pontos kialakulásának oka még nem teljesen tisztázott. Hagyományosan a petefészek működési zavaraként kezelik, azonban az elmúlt években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a neuroendokrin rendszer is jelentős szerepet játszik a szindróma kialakulásában. Újabb elméletek szerint pedig még a bélmikrobiom összetételének megváltozása is hozzájárulhat a PCOS kialakulásához.

„A jelenlegi álláspont szerint a PCOS egy multigénes eredetű rendellenesség, amelyben különböző hajlamosító és védő genetikai tényezők állnak fenn. Ezek az öröklött tényezők környezeti hatásokkal – például életmódbeli, hormonális vagy metabolikus tényezőkkel – kölcsönhatásban különféle PCOS-fenotípusok kialakulásához vezethetnek” – mondja Dr. Brezsnyák Petra, szülész-nőgyógyász endokrinológus.

A doktornővel való beszélgetésből az is kiderül: 2003 óta az ún. rotterdami kritériumokat használják a diagnosztizálásra. Ezen diagnosztika alapján a peteérési zavar (amely rendszertelen menstruációhoz vezet), a magas androgénszint (melynek egyik legjellemzőbb tünete a fokozott szőrnövekedés és/vagy gyulladt pattanások főleg az arcbőrön), illetve a policisztás petefészkek közül legalább két tünet szükséges a diagnózis felállításához.

PCOS és inzulinrezisztencia: kéz a kézben?

Gyakran hallani, hogy a két betegség együttesen jelentkezik. Ugyanakkor például csak a saját ismeretségi körömben hárman is vannak, akik PCOS-szel küzdenek, közülük azonban csak az egyikük inzulinrezisztens. Ismerek ugyanakkor olyan nőt is, akit IR-rel kezelnek, de nyoma sincs PCOS-nek.

Mint a doktornőtől megtudom, a PCOS-szel élő nők 75%-a inzulinrezisztens is. A két kór pedig kölcsönösen hatással van egymásra:

„Az inzulinrezisztencia fokozza a petefészek androgéntermelését, ami súlyosbítja a PCOS tüneteit. De fordítva is igaz: a PCOS-szel járó hormonális egyensúlyzavar rontja az inzulin hatékonyságát” – mondja Dr. Brezsnyák Petra.

Fontos megjegyezni, hogy a két betegséget önmagában is kezelni kell, és ha az egyik már fennáll, érdemes fokozottan odafigyelni és felkészülni a másik esetleges megjelenésére is.

Most akkor szedjek fogamzásgátlót?

Sosem akartam fogamzásgátlót szedni. De aztán szinte mindenhonnan azt hallottam, hogy a PCOS-en javíthat a fogamzásgátló. Dr. Brezsnyák Petra elmagyarázza, hogy a fogamzásgátló valóban hasznos lehet a PCOS tüneti kezelésében:

„Általában akkor írjuk fel, ha nincs gyermekvállalási szándék, de szabálytalan a menstruáció és zavaró hormonális tünetek (pl. akné, fokozott szőrnövekedés) is fennállnak.”

A doktornő hozzáteszi, hogy vannak más gyógyszerek is, amelyeket például akkor javasolnak, ha a PCOS hátterében szénhidrát-anyagcserezavar áll. Ezen kívül léteznek ovulációt elősegítő gyógyszerek, de ezeket csak nehezített teherbeesés esetén alkalmazzák. A vérzés rendszerezésére elsősorban progeszteront adnak, de ez hosszú távon nem alkalmazható.

Dr. Brezsnyák Petra hozzáteszi:

„Inzulinrezisztencia esetén sok esetben a testsúly rendezésével, esetleg célzott gyógyszeres kezeléssel a ciklus rendeződik. Ez leginkább azokra a PCOS-es nőkre vonatkozik, akiknek azért a vérzése jelentkezik, csak nem rendszeresen. Akik egy évben csak egy-két alkalommal menstruálnak, ott általában ez a javulás nem következik be.”

Ahogyan azt a doktornő is megerősíti, a legújabb kutatások egyértelműen az életmódváltás hatékonyságát hangsúlyozzák.

Kalóriaszámlálgatások és csodadiéták helyett: tudatos étkezés és étrend-kiegészítők

Bevallom, kiver a víz az „életmódváltás” szótól. Úgy hangzik, mint valami kellemes hétvégi program, amit kigondolsz, és aztán hipp-hopp máris megvalósult. Holott valójában ebben a „lassan járj, tovább érsz” mondás az igaz: kis lépésekben kell új, egészséges rutint kialakítani, amelynek része a táplálkozás, a testmozgás és az étrend-kiegészítők használata.

„A PCOS ellen hasznos a tápanyagok jó kombinációja” – mondja Dali-Halmágyi Csedén dietetikus és táplálkozási tanácsadó, aki maga is PCOS-szel él.

Megfelelő fehérjebevitel, összetett szénhidrátok fogyasztása, minél több valódi étel, és minél kevesebb ultrafeldolgozott ennivaló: ez a kulcs.

Dali-Halmágyi Csedén hangsúlyozza, hogy a természetességre és a mértékre kell törekedni. Tehát PCOS-szel és akár inzulinrezisztenciával élve sincsenek kifejezetten tiltólistás ételek vagy italok. Tanácsos azonban minden étkezésbe jó minőségű fehérjét, teljes kiőrlésű gabonát és friss zöldségeket is beiktatni, és még az olyan magas cukortartalmú gyümölcsöktől sem kell megijedni, mint például a szőlő vagy a dinnye.

„A szénhidrát felszívódási sebességének lassítása, az inzulinérzékenység fokozása szempontjából fontos figyelni, hogy mindhárom makrotápanyag (fehérje, szénhidrát, zsír) megtalálható legyen az étkezéseinkben.”

Ezt különösen fontos hangsúlyozni, mert sajnos a PCOS egyik gyakori tünete a hízás és a nehéz fogyás, amely az inzulinrezisztenciához is kapcsolódik. A súlyfelesleggel küzdők pedig általában pont ezek valamelyikét – a szükséges szénhidrátokat, fehérjéket vagy zsírokat – iktatják ki az étrendjükből. 

„Az összetett szénhidrátokról, a jó zsírokról, a fehérjékről van szó, amelyek lassabban emésztődnek, tehát szükség van legalább 3-4 órára ahhoz, hogy elhagyják a gyomrot, és az éhségérzet sokkal később jelentkezik, mint amikor könnyen emészthető, finomított élelmiszereket fogyasztunk. De ha valaki drasztikus fogyókúrába kezd: nem eszik elegendő szénhidrátot, fehérjét, zsírt, hogy minél kevesebb kalóriát vigyen be, akkor nagyon hamar éhes lesz, és ez az életmód néhány hétnél tovább nem fenntartható, és nem is egészséges” – magyarázza a dietetikus.

Ugyanilyen károsak lehetnek szakértőnk szerint a szélsőséges diéták is, mint például a ketogén étrend, amelyet sokan még most is javasolnak a betegség kezelésére, vagy a gluténmentes étrend, amely szintén nem ajánlott, kivéve, ha kifejezetten gluténérzékenyek vagyunk.

Felmerült a népszerű 160 grammos diéta kérdése is, amelyet inzulinrezisztencia esetén javasolnak. Dali-Halmágyi Csedén szerint:

„A 160 grammos diéta csak Magyarországon ilyen népszerű. Más országokban, más irányelvekben ezt nem találjuk meg. Igazából a magyar köztudatban is inkább azért terjedt el, mert  keretet ad az egyébként rendszertelen étkezésnek.

Az egyénre szabott étrend a legcélravezetőbb, hiszen eltérő tápanyagarányokra és kalóriamennyiségre van szükségünk, amelyet a PCOS tünetei, egyéb fennálló kórképek, de az életmód is befolyásolhat.”

Ahogyan az étkezést, úgy az étrend-kiegészítők erejét sem szabad alábecsülni. Dali-Halmágyi Csedén és Dr. Brezsnyák Petra is kiemelik a mio-inozitol és a D-vitamin fontosságát. Emellett Dali-Halmágyi Csedén az N-acetil-cisztein, a folát, a szerves magnézium és az omega-3 zsírsavak fogyasztását is javasolja.

Lépcsőzéstől a saját testsúlyos edzésekig

„A súlyzós, a saját testsúlyos, az ellenállásos edzésformák a leghatékonyabbak a PCOS ellen. Ugyanis minél magasabb az izomszázalékunk, annál jobb az inzulinérzékenységünk, és ez segíti a rendszeres ovuláció létrejöttét” – mondja Dali-Halmágyi Csedén.

Hozzáteszi, hogy ha valakinek valamilyen okból nem megy az intenzív edzés, akkor sincs baj, a lényeg, hogy rendszeresen mozogjon valamit.

„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak az ér valamit, ha edzőterembe járunk. Pedig igazából nagyon is sokat számít, hogyha lépcsőzünk liftezés helyett, ha gyalogolunk vagy biciklizünk például a munkahelyre vagy a boltba. A séta erejét is sokan alábecsülik. Pedig ha kimegyünk sétálni reggel vagy alkonyatkor, nemcsak mozgunk, hanem olyan fénysugarakat is elcsíphetünk, amelyek még a hormonrendszernek is hasznosak lehetnek – például a cirkadián ritmus vagy az ovuláció szabályozásában.”

Teherbeesési nehézségek és mesterséges megtermékenyítés?

Sajnos még szakemberektől is gyakran hallani, hogy a PCOS meddőséget okoz. Ezt, a betegség kapcsán legnépszerűbb tévhitet azonban mindkét szakember cáfolja.

„Az igaz, hogy a peteérés rendszertelen lehet, ami nehezítheti a fogantatást. Azonban megfelelő életmódbeli és orvosi kezeléssel sok érintett nő természetes úton esik teherbe, és a mesterséges megtermékenyítés sikeressége sem rosszabb PCOS esetén” – mondja Dr. Brezsnyák Petra.

Dali-Halmágyi Csedén hozzáteszi, hogy mivel a PCOS-szel élő nők általában jobban figyelnek a ciklusukra, jobban ismerik a testük működését, tudatosabbak a babatervezésben is, így akár nagyobb eséllyel is eshetnek teherbe.

A várandósság idején azonban néhány rizikófaktorra érdemes odafigyelni a PCOS-es kismamáknak. Dr. Brezsnyák Petra kiemeli:

„Főleg kezeletlen PCOS esetében sajnos nőhet bizonyos kockázatok (pl. terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás, preeclampsia, vetélés, koraszülés) esélye. Ezért fontos, hogy a kismama szorosabb követésben részesüljön, különösen, ha PCOS-hez inzulinrezisztencia is társul. A megfelelő étrend, mozgás és vércukor-monitorozás csökkentheti a rizikót.”

Persze, ha mindenre odafigyelünk és az eredményeink is jók, még akkor is előfordulhat, hogy a mesterséges megtermékenyítés (IVF) marad az egyetlen út. Fontos tudni, hogy általában nem kizárólag a PCOS miatt jut el egy nő oda, hogy az IVF-et válassza. Ennél általában komolyabb és összetettebb problémák miatt fordulnak a mesterséges megtermékenyítés felé. 

Dr. Brezsnyák Petra hangsúlyozza: „A mesterséges megtermékenyítés sikerességére általában jó esélyek vannak PCOS esetében, mivel a petefészkek sok petesejtet tartalmaznak, bár ezek érése eltérhet a megszokottól. Egyes tanulmányok szerint a PCOS-es nők válasza a stimulációra erőteljesebb lehet: több petesejt nyerhető egy kezeléssel, de a minőségi petesejt kiválasztása kulcsfontosságú.”

A doktornő azt is hozzáteszi: „Gyakran enyhébb stimulációval dolgoznak az orvosok, hogy elkerüljék a túlstimulálást, amely ebben az esetben sokkal gyakoribb szövődmény.”

Ha nem átokként tekintünk rá, lehet áldás is

„A PCOS-t azért kell kezelni, hogy jól érezzük magunkat. Az ovuláció sem azért van, hogy minden petesejt megtermékenyüljön, hanem egy nagyon fontos hormontermelési eszköz nekünk, nőknek, aminek minden hónapban meg kell történnie ahhoz, hogy egészségesek legyünk” – mondja Dali-Halmágyi Csedén.

Hozzáteszi: érthető, hogy sokan plusz teherként tekintenek a betegségre.

„De tekinthetünk rá úgy is, mint egy lehetőségre. Általában a PCOS-szel élő nők szervezete érzékenyebb a stresszre, a kialvatlanságra, a munkahelyi, párkapcsolati nyomásra, a táplálkozásra, a testmozgásra stb. Tehát hogyha ezek közül valamelyik megborul, akkor a PCOS-es nő teste sokkal hamarabb jelez, ha valami nincs rendben – és erre lehet áldásként tekinteni.”

WMN szerkesztőség