„Egyre nagyobb a zűr a világban, forr körülöttünk a levegő. Egyre több a bajban lévő ember is, szorul a nadrágszíj. Nagy szükség van arra, hogy ne fordítsunk hátat nekik. Az izoláció és a »mindenki csak a saját dolgával foglalkozzon!« típusú legyintés helyett tartsunk össze, hiszen egy hajóban evezünk! A társadalom olyan, mint egy óriási család” – mondja Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa, aki a Művészeti Piactérrel arra szeretné inspirálni az embereket, hogy tegyenek másokért.

A Segítek egy családot Magyarország első olyan platformja, amelyen keresztül a létminimum alatt, mélyszegénységben élő családok közvetlenül kapcsolódhatnak segítőikkel.

A támogatás tehát személyesebb formát ölt, mint amit a hagyományos alapítványi működésből ismerhetünk – az oldalon konkrétan ki tudjuk választani azt a családot, amelynek segíteni szeretnénk. Az érintett családok minden esetben ellenőrzött forrásból, főként családsegítő központok ajánlásával kerülnek a rendszerbe. Az oldal létrehozásáért és szívvel-lélekkel való működtetéséért Soma tavaly SzuperWMN-díjban részesült közéleti kategóriában.

Sajnálat helyett reményt hív elő

A Segítek egy családot oldalon szívszorító történeteket és a személyes kötődés által megerősített segítségnyújtás ezernyi arcát ismerhetjük meg. A művészet világnapjára megálmodott kezdeményezésük, a Művészeti Piactér középpontjában a gondoskodás fogalma áll. Olyan elismert művészek és designerek vesznek benne részt, mint Bakos Szél Kata, Bertók Éva, Dangel Anita, Fajgerné Dudás Andrea, Gáspár Annamária, Lőrincz Hanna, Jánosi Ági, a Parbiart Ceramic Studio, a Romani Design alkotói, Soós Nóra, Vidra Réka és Zimits Andrea.

A koncepcióért Bertók Roberta, a MOME design- és művészetmenedzsment szakos hallgatója felel. Neki köszönhető az is, hogy a Segítek egy családot olyan vizuális köntösben jelenik meg, amely meseszerű elemeivel sokkal inkább reményt ébreszt a látogatókban, mintsem szánalmat vagy sajnálatot. Somának, a több mint 40 önkéntesnek – és vélhetően mindannyiunknak – fontos ez a reménysugár.

segítek egy családot
A csapat – Kép forrása: Segítek egy családot

Együttérzés, finomság, bölcsesség

„Az első alkalom ötlete Ferencz Barbara alkotótól származott, aki Nógrád megyében tart művészeti képzéseket hátrányos helyzetű gyerekeknek. Barbara csupaszív nő, az elgondolása az volt, hogy kössük össze a segítségnyújtást a művészettel. A csatlakozó művésznők saját alkotásaikat ajánlják fel, és mindeközben mélységgel, együttérzéssel, finomsággal, bölcsességgel és maximalizmussal nyúlnak a témához”.

A megvásárolt alkotásokból – mától él a piactér! –  befolyt összeg közvetlenül a kiválasztott családokat támogatja, így minden műtárgybeszerzés igazi, kézzelfogható segítséget jelent. Mindeközben a művészekből új közösség is épül: februári találkozójukat májusban újabb művészeti szalon követi, így nemcsak az adományozókat, hanem egymást is inspirálják.

Gyapjúból formált egyensúly

Vidra Réka képzőművész Anyajuh című falikárpitját ajánlotta fel, amely a Képzelt barátok itatója című sorozatának darabja.

„A Képzőművészeti Egyetem grafika tanszékén diplomáztam. Hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokat tanultam, azóta többféle médiummal dolgoztam, az utóbbi időben a textilek, szövetek – főként a gyapjú – hozzák számomra a legtöbb kísérletet és érdeklődést. A gyapjú elképesztő tulajdonságokkal rendelkező, fenntartható alapanyag, amit ma Európában zömében hulladékként kezelnek. Ez egy nagyon rossz folyamat, hiszen művészeti, dizájn- és építészeti szempontból is szuper nyersanyag” – emeli ki Vidra Réka, aki sorozatában főként a háziállatokkal való kapcsolatunk rétegeit térképezi fel. Az emberi és nem emberi világ kapcsolatát és egymásra utaltságát, a közös függéseket, egyensúlyokat és a gondoskodást vizsgálja. 

segítek egy családot
Vidra Réka – Fotó: Szilák Andrea

„Azt hiszem, sokunk szeretne tenni azért, hogy a társadalom peremére szorult emberek élete egy kicsit jobb legyen. Sokszor viszont nem tudjuk, ennek mi a módja. Képzőművészként örömmel látom, amikor társadalmi elkötelezettséget vállaló projektek jönnek létre” – hangsúlyozza Vidra Réka, aki, ha műtárgybeszerzői szemmel pillantana a piactérre, mondja, olyan alkotást keresne, ami megérinti, amibe beleszeret, amivel időt szeretne tölteni – tehát nem feltétlenül egy gyűjtemény részeként gondolna a kiszemelt műre.

Terítők, könyvek, tányérok

Fajgerné Dudás Andrea képzőművész is úgy véli, a Művészeti Piactéren való részvétel az alkotók számára is összekovácsoló erőt jelent.

„Szeretek közösen gondolkodni. Soma lénye eleve nyitottságra ösztönöz minket. Én egy új képet festek a Művészeti Piactérre, 68x68-as méretűt, hiszen az a tapasztalatom, hogy sikeresebb a gyűjtés, amikor kisebb képet ajánlok fel. Ahogy például a Bátor Tábor Alapítvány korábbi aukcióira, úgy most is könyves csendéletet festek. Szeretném, hogy a Somával való személyes kapcsolódásunk is megjelenjen a képen, így az ő kedvenc terítője, az Új egyensúly című könyve és az L. Ritók Nóra-könyvem is vissza fog köszönni” .

segítek egy családot
Fajgerné Dudás Andrea – Kép forrása: Fajgerné Dudás Andrea

Festékre rakódott gondoskodásrétegek

„Hogyan tud gondoskodni a művészet vagy egy műtárgy? Mostanában ez érdekel – más-más nézőpontból kibontva. Ilyen volt például A férjem című összművészeti projekt és storytelling-est a Ludwig Múzeumban, vagy az a festményem, amely támogatta a menstruációs szegénységgel érintett nőket” – idézi fel Fajgerné Dudás Andrea.

Az említett kép eladásából származó összeggel az UNICEF munkáját támogatták – tíz nő egyéves betétköltségét fedezték. Ezt követően a festményt kiállították a Ludwig Múzeum Handle with care című tárlatán. A raklapnyi betét egyik felét az EMMA Egyesület, a másik felét az Igazgyöngy Alapítvány juttatta el az érintettekhez. 

Beszédes anyai becenevek

Az online piactér középpontjában tehát a gondoskodás fogalma áll – ez az érték Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa életét egészen kisgyermekkora óta átszövi.

„Anyukám példája nyomán ivódott belém, hogy szeretek másokról gondoskodni. Ő már 85 éves, beteg, de a mai napig járnak hozzá bajban lévők – többnyire már csak jó szóért, de hosszú éveken át meleg étellel, hajlékkal is támogatott másokat. Mindig is úgy élt Hajdúnánáson, hogy az elesetteket gondozta, támogatta. Emlékszem gyerekkoromból, ahogy vágta a nagy tömblekvárt, fogta a zsákos krumplit, és elmentünk azokhoz a családokhoz, ahol éheztek. Magam is hasonló ember lettem: imádok főzni, pakolni, ajándékozni – ez a lételemem, a szeretetnyelvem” – meséli Soma, aki Bódis Kriszta, a Van Helyed Alapítvány vezetője révén jutott el később egy mélyszegénységben élő, 400 lakosú telepre, ahol 20 négyzetméteres, víz és fűtés nélküli lakásokban laktak nyolcan-tízen.

segítek egy családot
Soma – Fotó: Chripkó Lili / WMN

„Azt éreztem, hogy nem akarok nyomorturista lenni. Hosszú évekig visszajártam, gyűjtöttem nekik, és volt egy hímző asszonykörünk. Kamaszok voltak a gyerekeim, amikor realizáltam, hogy gondoskodás-szükségletes vagyok – muszáj találnom valakiket, akikről gondoskodni tudok. Akkoriban kezdtem járni a Szekeres Erzsi által létrehozott Csömöri Központba, ahol fogyatékossággal élő embereket látnak el, fejlesztenek, foglalkoztatnak. Ott mind a mai napig van egy személyes patronáltam, egy elképesztően nehéz sorsú lány” – meséli Soma.

„Több időt kell adnom magamnak”

Vajon ő is elfogadja-e, kér-e olykor-olykor gondoskodást?

„Felismertem, hogy másokról gondoskodni nekem könnyebben megy, kapni már nehezebben. Eddig egyensúlytalanság volt ebben: meg kellett tanulnom kérni, kapni, magamról gondoskodni, és meghúzni a határaimat.

Jövőre leszek 60 éves, és már tudom azt mondani: »Most én jövök. Egyet muszáj hátrébb lépnem, mert különben adni sem fogok tudni.«”

Ihász Nóra

Kiemelt kép: Fajgerné Dudás Andrea/Szilák Andrea/Chripkó Lili/WMN