Feltétlenül kell szerelem egy párkapcsolatba? – A Barátnők elgondolkodtató dilemmája

–

Három a kislány

A három nő nemcsak barátai egymásnak, de kollégák is: egy iskolában tanítanak. Karakterüben és hátterükben azonban eltérnek egymástól.

Joant (India Hair) egy ideje kínozza a gondolat: már nem érez lángoló szerelmet a társa, Victor (Vincent Macaigne) iránt. Emiatt viszont, hiába van közös gyerekük is, azt gondolja, tisztességtelen fenntartania a kapcsolatát a férfival. Victort nagyra értékeli ugyan, de közben csalónak érzi magát. Aggodalmait megosztja barátnőivel is. 

Alice (Camille Cottin) megnyugtatja: egy párkapcsolatban nem kell feltétlenül folyamatosan izzania a levegőnek a két fél között. Ami őt illeti, nem is igazán kedveli a szerelem érzését, szörnyűnek találja az érzelmi hullámzást, amit okoz. „Amint szerelmes leszek, pocsékul érzem magam” – állítja. Ezért is állapodott meg Eric mellett, aki nemcsak férje, de egyúttal jó barátja is, igencsak megbízható, ráadásul imádja őt (ezt vallomásokkal nap mint nap bizonyítja is).

Amit azonban Alice nem tud: a stabilnak és szerelmesnek hitt Eric a baráti társaságuk harmadik tagjával, a szemi-független Rebeccával (Sara Forestier) folytat viszonyt. 

Joan kétségei csak nem múlnak, és miután ez Victornak is feltűnik, kénytelen színt vallani, kis türelmet kérve a férfitól. Victor igazán érett módon fogadja a dolgot, hagy időt és teret is Joannak, ám három hónap elteltével elszakad nála a cérna. Választás elé állítja a nőt, aki azonban legnagyobb fájdalmára nem abba az irányba tereli a dolgot, mint a férfi remélte. Joan tehát döntést hoz – vagy legalábbis belekényszerítődik egybe, – és ezzel eldönti az események bonyolult sorának első dominóját. 

Victor fájdalmában alaposan felönt a garatra, hazafelé tartva pedig végzetes autóbaleset éri. A film pikantériája, hogy az elbeszélő Victor posztumusz verziója, aki elmondja: bánja, hogy ilyen kurtán-furcsán ért véget az élete és Joant sem tudta megérteni igazán. Amit pedig odaadó szerelemnek gondolt, az valójában birtoklási vágy volt a részéről.

A szerelem vajon mi?

Ez az alapfelállás, de hát francia filmről beszélünk, nem is várnánk kevesebbet!

Joan küszködik a lelkiismeret-furdalásával, de közben nem engedi el a reményt, hogy rátalál arra a férfira, aki megbizsergeti testét és lelkét. Jelöltből pedig több is akad.

Alice-t egy visszatérő, különös álma hajtja bele egy viszonyba, ám a titkos kapcsolat során olyan következtetésekre jut, olyan irányba fordul a szerelmi érdeklődése, ami őt magát is megdöbbenti. 

Hármójuk közül talán Rebecca a legszerethetőbb karakter, annak ellenére, hogy ő az, aki a barátnője háta mögött viszonyt folytat annak férjével. A meleg szívű nő azonban esendő, függetlenségében pedig egyúttal erő is van. 

A barátnők (és persze a körülöttük lévő férfiak) szerelembe esnek, próbálkoznak, elbuknak, majd leporolják a nadrágjukat, szoknyájukat, és újra belefutnak az érzelmek tengerébe, miközben arra a kérdésre keresik a választ:

mi kell egy elég jó kapcsolathoz? Feltétlenül szükséges hozzávalója a szerelem? Vagy az csak bónusz? Netán épp a felszabadult, békés lelki nyugalom kerékkötője?

Ám amint végre dűlőre jutnának, amint úgy hiszik, megtalálták a maguk válaszát, amivel meg tudnak békélni, felbukkan egy újabb sármos, barna és (eleinte legalábbis) odaadó férfi, és ezzel visszateszi őket a startvonalra. 

A szerelem gyönyörűen bonyolult

A filmet Emmanuel Mouret írta és rendezte, aki előszeretettel állítja művei középpontjába az emberi viszonyok bonyolultságát. A Szerelmi ügy(ek) című romantikus drámában egy rossz csillagzat alatt született szerelmi történet műfaját járja körbe: egy várandós fiatal nő épp gyermeke apjának unokatestvérével kerül szorosabb viszonyba, mint kellene, illene. Az Egy röpke románc naplója című moziban egy laza és független nő kezd viszonyba egy nős férfivel, akivel megállapodnak: helyzetükből adódóan semmi komoly nem lehet közöttük, kapcsolatuk a testiségre korlátozódhat csupán. Ám az ilyen fogadalmak azért vannak, hogy elbukjanak nem sokkal megszületésük után: Charlotte és Simon is egyre jobban elkezd kötődni egymáshoz.

Ahogy a Barátnőkben, úgy ezekben a mozikban is fontos szerepet kap Vincent Macaigne, aki remekül hozza a szorongásaitól leterhelt, kissé neurotikus, de romantikus figurát, afféle francia Woody Allenként.

Mouret műveiből az is kiderül: a szerelem csodálatos, ám egyben kiszámíthatatlan és rendkívül összetett dolog. Az érzelmeknek nem lehet parancsolni, azok rendszerint úgy magukkal sodorják az embert, mint egy hirtelen támadt gigászi hullám. Éppen ezért bűnösöket sem keres az író-rendező, egyik szereplője sem hibásabb a másiknál. A megengedő, szeretetteli megközelítés, az önfeledt alámerülés a szerelembe, legyen az boldog, vagy olykor fájdalmas, és az életszeretet az, amiért annyira szeretjük a francia filmeket.

A filmet a Cirko Film forgalmazza.

Fiala Borcsa