A fiú, aki sosem adta fel – Hét éve nincs köztünk Lázár Bence

–

Kora egyik legígéretesebb sporttehetségeként tartották számon Lázár Bencét, akit példás küzdőszelleme és szerénysége miatt hamar szívükbe zártak a csapattársak és a szurkolók is. A focistának nemcsak gólérzékenysége és játékintelligenciája, hanem a fizikuma is kiemelkedő volt: nem sok hátvédnek volt esélye arra, hogy a 182 centiméter magas, csupa izom csatárral való párharcból győztesen kerüljön ki.

Az edzésekbe és a mérkőzésekbe is apait-anyait beleadó futballista 1991. március 21-én született. Ötéves volt, amikor édesapja először kivitte egy futballmeccsre, onnantól kezdve pedig a labda – és kedvenc csapatai: az Újpest és a Barcelona – bűvöletében élt. Lakóhelyén, Kerekegyházán kezdett el focizni, egy idő után felfigyelt rá a Lajosmizse ificsapatának edzője. A csatárpalánta tizenöt éves koráig játszott Lajosmizsén, a csapattal több kül- és belföldi tornán is részt vett, amelyeken sokszor ő lett a gólkirály, vagy elhódította a legjobb játékosnak járó díjat. 

Csillag születik

Több hazai és külföldi csapat is érdeklődött iránta, végül az Újpestet választotta  – a család örömére is, ugyanis nemcsak ő, hanem az édesapja is a negyedik kerületiek rajongója volt. Először a lilák utánpótláscsapataiban szerepelt, majd klubja fél évre kölcsönadta az osztrák harmadosztályú Würmla csapatának. Miután 2010 nyarán visszatért Újpestre, először a klub második csapatánál kapott lehetőséget, majd 2011. február 26-án teljesült a nagy álma: a felnőtt együttesében lépett pályára egy első osztályú bajnoki mérkőzésen.

A debütálása rendkívül emlékezetesre sikeredett: a Kaposvár elleni találkozón két gólt szerzett – nagyrészt neki volt köszönhető, hogy az Újpest kétgólos hátrányból fordítani tudott, és 3–2-re megnyerte a találkozót. A második találata különösen szépre sikeredett: egy jobb oldalra jövő beadásra érkezett, és a labdát körülbelül tizennégy méterről, hatalmas erővel küldte kapásból a kaposvári kapu bal felső sarkába. A mérkőzés tizenkilenc éves hőse így nyilatkozott a lefújást követően:

„Érzelmileg túlfűtött állapotban játszottam, nekem az Újpest a mindenem. Már attól elájultam, hogy bekerültem a kezdő tizenegybe, az pedig, hogy két gólt is rúgtam – s a második a győzelmet jelentette – szinte felfoghatatlan. Nem szégyellem, hogy a meccs után örömömben sírva fakadtam az öltözőben.”

A Nemzeti Sport másnap – nem meglepő módon – őt választotta meg a mérkőzés legjobbjának. A sportlap a csatár teljesítményét a következőképp értékelte: „Végig agilisan mozgott, ráadásul második gólja élményszámba ment. A tizenkilenc éves támadónak minden bizonnyal emlékezetes marad az első NB1-es mérkőzése.”

Nem túlzás kijelenteni: Lázár Bence üstökösként robbant be a magyar futballba, jó formáját pedig a tavaszi szezon hátralévő részére is megőrizte: tizenhárom mérkőzésen nyolc gólt szerzett és három gólpasszt jegyzett. A szezon végén elnyerte a legjobb huszonegy év alatti labdarúgónak járó Puskás Ferenc-díjat.

A válogatott kapujában

Remek teljesítményére a felnőtt válogatott akkori szövetségi kapitánya, Egervári Sándor is felfigyelt, és a fiatal játékost meghívta az Izland elleni barátságos mérkőzésre készülő keretbe. A Puskás Ferenc Stadionban (A Puskás Aréna elődjében) 2011. augusztus 10-én lejátszott, 4–0-s magyar győzelemmel végződő találkozón végül nem cserélték be.  Az utánpótlás-válogatottság viszont megadatott neki, négyszer szerepelt az U21-es nemzeti csapatban.

Az ígéretesen induló karrier azonban hamarosan megtört. Egy idő után nem tudott a legjobb formájában játszani, mert egyre nagyobb fájdalmak gyötörték: idegbecsípődése volt, ami a vádlijára is kihatott. 2012-ben gerincműtéten esett át, majd kilenc hónapos rehabilitáció következett, ami után visszatért a pályára. Viszont a fájdalmai nem szűntek meg, így hosszas vívódás után úgy döntött, hogy mindössze huszonhárom évesen befejezi  labdarúgó-pályafutását – ekkor a Nyíregyháza játékosa volt.

„Mindig vártam a csodára, de nem segített semmilyen alternatív gyógymód. Mindig mondtam magamnak: csak még egy meccs, hátha változik valami” – mondta fájdalmasan a visszavonulását követően. 

Miután szögre akasztotta a stoplist, újraépítette az életét: beiratkozott egy személyi edző tanfolyamra, és szakkomentátorként kezdett el dolgozni a Sport TV Harmadik félidő című műsorában – amelyben időnként még aktív futballistaként is szerepelt. A műsorvezetőket és a nézőket is magával ragadta a labdarúgásban való tájékozottsága és az a szenvedély, ahogy imádott sportjáról beszélt – különösen kedvenc külföldi csapata, a Barcelona játékosairól. A sportcsatorna holnapjára cikkeket is írt.

Úgy tűnt, az egykori csatár élete újra egyenesbe került, de 2015-ben lesújtó hírt kapott. Csomók keletkeztek a nyakán, a vizsgálatok pedig kiderítették, hogy leukémiás. „A semmiből jött a betegség, az orvosok sem tudták megmondani, miért alakult ki. A fiunk egészséges, sportszerű életet élt: odafigyelt az étkezésére és a pihenésére, nem voltak káros szenvedélyei, rendszeresen edzett. Lehet, hogy lelki okai voltak a megbetegedésének, ugyanis fájt neki, hogy abba kellett hagynia a versenyszerű labdarúgást” – mondta beszélgetésünkkor az édesanya, Lázárné Kalamen Márta.

A legnagyobb derbi

A kezelései a Dél-pesti Centrumkórházban kezdődtek el egy német protokoll alapján. Megbetegedésének híre megrázta a magyar futballvilágot. Egykori játékostársai, edzői és a szurkolók is a támogatásukról biztosították.

„Sok derbit játszottál már, ez lesz az egyik legnagyobb derbi az életedben. Mögötted vagyunk, sok pozitív energiát küldünk neked” – mondta Dzsudzsák Balázs, a válogatott egykori csapatkapitánya egy videóüzenetben.

A kórházi tartózkodása alatt édesanyja egy füzetet és egy tollat adott neki, mondván, vezessen naplót, hátha az érzéseinek, gondolatainak kiírása segíti a gyógyulásban. Az egyik bejegyzése így szól:

„Én, egy életerős fiatal miért kapok megint újra egy ekkora csapást és próbatételt az élettől? Megtanított küzdeni, valamit újra a nulláról felépíteni. Csak ülök a szobámban és meredten bámulok magam elé: velem, Lázár Bencével történik és csakis én vagyok, aki legyőzheti. Isten azt várja el tőlem, hogy folyamatosan küzdjek és harcoljak a céljaimért, álmaimért, magamért, a családomért, az életemért! Megalkuvás és az okok, miértek kérdezgetése helyett inkább harcolok. Azért szánja nekem ezt, mert tudja, hogy én megbirkózom vele és győzök!”

Mindenki szerette

A mosolyát, a derűjét a kezelés legnehezebb napjaiban is megőrizte; kedvessége, jólelkűsége a kórház dolgozóit is magával ragadta. „Az osztályon is mindenki szerette. A takarítónők »fiamnak« szólították, az orvosokkal megbeszélte, hogy gyógyulása után támogatni fogja a kórházat” – idézte fel az édesanyja.

Egy idő után stabilizálódott az állapota, így – nagy örömére –  visszatérhetett a Sport TV stúdiójába. A csatorna Mai helyzet című műsorának egyik adásában elmondta: a több hónapig tartó kúra első szakaszát viszonylag jól bírta, de a második rész gyakran gyötrelmes volt – viszont a gyógyulásáért kialakult összefogás, valamint a családja a legnehezebb időszakokon is átsegítette:

„Akkora szeretetet kaptam az országtól, amekkoráról álmodni sem mertem volna. Bevallom, nem volt könnyű azt látni a tévében, hogy egy futballcsapat »Gyógyulj meg, Bence!« feliratú pólókban megy ki a pályára. De ez az összefogás hatalmas erőt adott azokban a nagyon nehéz napokban, amikor úgy éreztem, nem fogom bírni a harcot.”

A Sport TV egyik műsorvezetője, Petur András is támasza volt a legnehezebb időszakokban. Barátja egyszer egy különleges ajándékkal állított be hozzá: „Andris eljött Nagy Lászlóval, a világ egykor legjobb férfi kézilabdázójával, aki egy dedikált Barcelona-mezzel lepte meg Bencét – korábban ő maga is a katalánok játékosa volt. A dresszt a Barcelonában játszó világklasszis labdarúgók írták alá, például Lionel Messi, Luis Suárez és Jordi Alba is. Felbecsülhetetlen értékű ajándékot kapott Bence” – idézte fel az édesanya.

Hosszú ideig úgy tűnt, Lázár Bence meggyógyult, ám a betegség újra és újra megtámadta a szervezetét. Kétszer esett át csontvelő-transzplantáción, a második alkalommal az édesanyja volt a donor – ahogy ő fogalmazott,  „másodjára is életet adott” a fiának.

2018 februárjában váratlanul szövődmények léptek fel, és ekkor már nem tudtak segíteni rajta: február 22-én elhunyt. „A halálát az okozta, hogy a szervezete saját maga ellen fordult – a leukémiát négyszer is legyőzte. Csakúgy, mint a futballpályán, a kórházi ágyon is hihetetlenül erős volt, sokan feladták volna ezt a küzdelmet. Amikor már nagyon rosszul volt az utolsó napjaiban, akkor is a kedvenc Barcelona-játékosai nevét emlegette a kórházi ágyon” – mesélte Lázárné Kalamen Márta.

Lázár Bence emlékét többféleképpen ápolják azok, akik közel álltak hozzá. Lajosmizsén sportcentrumot neveztek el róla, a Sport TV és a Magyar Sportújságírók Szövetsége megalapította a Lázár Bence-díjat, amit minden évben a magyar sportmédiában dolgozó legjobb szakértő kap meg. A szülei pedig megvalósították az álmát: 2018 végén létrehoztak egy róla elnevezett emlékalapítványt, amelynek legfontosabb célja a leukémiával küzdők életkörülményeinek javítása, szociális és egészségügyi helyzetük támogatása, illetve – szintén a fiuk akaratának megfelelően – a Dél-pesti Centrumkórház támogatása. 

„Nagyon jó ember volt Bence. Amikor még focizott, akkor is gyűjtötte a játékokat, hogy a rászoruló gyerekeknek szép karácsonya legyen. Szeretnénk továbbvinni ezt az örökségét” – hangsúlyozta az édesanyja. Hozzátette, szeretné, ha soknak példát mutatna Lázár Bence – a vasakaratú, kedves, szerény fiú, aki sosem adta fel.

Nádudvari Péter