Mózes Zsófi: Hiába fér el a táskámban az óvszer, a kormány döntései ellen nem véd

–

Sokan, sokszor elmondtuk már, hogy Magyarországon egyre csorbulnak a nők jogai. Időnként aztán meg-megcsillan egy reménysugár, feltűnik egy-egy olyan arc, aki nem ellenünk, hanem értünk áll ki. Ilyen például Orosz Anna momentumos képviselő, aki, miután a Patent Egyesület petíciót indított, határozati javaslatot terjesztett elő, hogy vény nélkül lehessen sürgősségi fogamzásgátló tablettát vásárolni.

Aztán jönnek az olyanok, mint Pesti Imre.

„Létezik a fogamzásgátlásnak egy olyan módja is, amely nemcsak a nem kívánt terhességtől, hanem a nemi betegségektől is véd” – reagált a fideszes képviselő. A kormánypárti többség végül lesöpörte a bizottság előtt az indítványt, így az nem kerül az Országgyűlés elé. 

„Ha tehát egy női táskában el tud férni egy szemceruza vagy egy ajakrúzs, akkor szerintem egy ilyen eszköz (»értsd: óvszer«) is el tud férni, és biztosított a védekezés” – folytatta Pesti.

És hogy miért különösen ijesztő a fideszes képviselő megnyilvánulása? Mert felelős, döntéshozó pozíciót lát el, gondoljátok most sokan – abszolút jogosan. De mondok meredekebbet: Pesti Imre orvosi egyetemet végzett, praktizált, sőt 1998-tól 2010-ig egészségügyi magánvállalkozást vezetett.

Én nem vagyok orvos, de még csak az Országgyűlés tagja sem. Azt viszont biztosan tudom, hogy bár sokunk táskájában elfér az óvszer, ez nem oldja meg azokat a problémákat, amikre a sürgősségi fogamzásgátló megoldást jelent.

Mert van, hogy hiába az óvszer, az elmozdul, lecsúszik vagy elszakad. És ez még a jobbik eset. A rosszabb, amikor a partner nem hajlandó felhúzni, mert kicsi, szorít és kényelmetlen. Vagy ha felhúzza is, aktus közben mégis inkább leveszi – a nő tudta és beleegyezése nélkül, titokban.

És ott vannak azok a nők, minden ötödik, akik nemi erőszak áldozatává válnak. Akiknek majdnem mindegy, hogy mi lapul a táskájukban, akkor sem tudnának védekezni, ha épp egy óvszer lenne az.

Meg az olyanok, mint a külföldi diáklány, aki több kórház sürgősségi osztályán hiába próbálkozott az esemény utáni tabletta felíratásával, mindenhonnan elhajtották. Vagy azok, akiknek az orvos még meg is jegyezi, hogy azért nem írja fel a gyógyszert, mert nem ért egyet az esemény utáni tabletta használatával, és „nem fog hozzájárulni egy abortuszhoz”.

Én nem vagyok orvos. Azt viszont biztosan tudom, hogy mi a különbség az esemény utáni tabletta alkalmazása és az abortusz között.

De tudom azt is, hogy ezzel ma Magyarországon a kiváltságosok közé tartozom. Mert itt élnek azok a nők is, akik nem jutnak hozzá a szexszel, a reproduktív egészségükkel, a fogamzásgátlással kapcsolatos információhoz és tudáshoz. Ők sincsenek kevesen, sőt, mióta az iskolákban korlátozva lehet csak szexről beszélni, a felvilágosítás pedig még a korábbinál is ritkább és felületesebb, egyre csak nő a számuk.

És itt vannak azok is, akik – bármilyen hihetetlen ez Pesti Imre számára – egész egyszerűen nem férnek hozzá a fogamzásgátlási eszközökhöz. Mert az óvszert sok helyen nem adják ki tizennyolc év alattiaknak – holott az a törvény értelmében nem minősül szexuális terméknek, így a felesleges kontrollgyakorláson kívül más akadálya ennek nem lenne. Vagy mert Magyarország oly sok más mellett ebben is sereghajtó: az európai uniós átlagtól jócskán elmaradva nálunk az egyik legalacsonyabb a fogamzásgátló eszközök hozzáférhetősége.

Foglalkozhatnánk ezekkel, dolgozhatnánk ezeken a problémákon.

Azon, hogy a szex ne legyen tabu, hogy a nőket ne alázzák meg, ha kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

Hogy minél több gyerek részesüljön átfogó szexuális felvilágosításban, hogy ne gondolja senki, hogy a védekezés felelőssége kizárólag a nők vállát nyomja.

Azon, hogy óvszert használni ne legyen luxus, hogy szégyenérzet nélkül fordulhassunk orvoshoz, ha úgy hozza az élet – és megalázó pillantások, epés megjegyzések és elutasítás helyett szakértő támogatást kapjunk azoktól, akiktől segítséget várunk.

Hogy a sürgősségi fogamzásgátló tablettához vezető út ne Canossa-járás legyen. 

Én sem orvos nem vagyok, sem képviselő. Mégis azt gondolom, ezek egyike is elegendő kellene hogy legyen ahhoz, hogy az ember felismerje, mi a különbség az óvszer és az esemény utáni tabletta között. És hogy hivatásának érezze a másoknak való segítségnyújtást, ahelyett hogy páros lábbal tapossa azt, aki eleve a földön fekszik.

Mózes Zsófi