Így vezet a hagyományosan „férfias” viselkedés a bolygó pusztulásához

–

A XIX. század végén feltalált elektromos autót kezdetben az „idősek és gyengék”, valamint a nők járművének bélyegezték. És bár valójában egy nő, a német Bertha Benz volt, aki először indult road tripre autóval, és akinek a szerepe kulcsfontosságú volt az első motorral hajtott jármű kifejlesztésében, a nőket fizikailag és intellektuálisan is sokáig „alkalmatlannak” tartották a vezetésre. 

Az elektromos jármű végül kellően „nőiesnek” bizonyult

Annak ellenére, hogy technológiailag jobbak voltak – biztonságosabbak, könnyebben vezethetők és kevesebb károsanyag-kibocsátással jártak (bár ezt akkoriban még nem tudták) –, az elektromos autók, valamint az elektromos taxik és buszok sokáig nem hódítottak teret. És bár más tényezők is szerepet játszottak, valószínűleg a férfiak – akik a családi autóvásárlások elsődleges döntéshozói voltak – érdektelensége is hozzájárult a bukásukhoz.

Egy 1916-os amerikai magazin az elektromos autó és a nőiesség kapcsolatáról a következőt írta:

„Az a dolog, ami nőies, vagy aminek ilyen híre van, nem nyeri el az amerikai férfiak tetszését. Az a tény, hogy az autótól kezdve a színig bármi a hölgyek örömére szolgál, elég ahhoz, hogy érdeklődésüket veszítsék.”

Bár azóta eltelt több mint száz év, a vezetést még mindig elsősorban férfitevékenységnek tekintjük. A benzinmotoros járművek számos olyan tulajdonságot testesítenek meg, amelyeket a „hagyományos” férfiassággal társítunk – önállóság, individualizmus, kompetencia és dominancia. Ez különösen a reklámokban mutatkozik meg. Az autóreklámok – főleg a nagy teherbírású vagy luxussportmodellek esetében – gyakran kifejezetten a férfiakat célozzák meg, azt ígérve, hogy segítenek nekik „kemény képet mutatni” a külvilág irányába, vagy „helyreállítani a férfiasságukat”, hogy egy korábbi Hummer-reklámot idézzek.

Ennek következtében a nemek közötti különbség számos országban továbbra is fennáll nemcsak az autóvásárlások, de még az üzemanyag-fogyasztás terén is – beleértve az északi országokat, a világ leginkább egyenlőségpárti régióit is.

Mindeközben a férfiak a nőkhöz képest kisebb valószínűséggel gyalogolnak vagy használnak tömegközlekedést.

A vezetés és az autók – különösen a nagy méretű és ezért több üzemanyagot igénylő járművek – összekapcsolása a férfiasság eszményével ahhoz vezet, hogy a férfiak átlagosan jóval több szén-dioxid-kibocsátásért felelősek, ennek következtében pedig nagyobb mértékben járulnak hozzá az éghajlatváltozás felgyorsulásához.

A férfiak nagyobb szén-dioxid-kibocsátása nem csak az autóhasználati szokásaik következménye

A Journal for Industrial Ecology című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány a Svédországban élő egyedülálló férfiak és nők fogyasztási szokásait és kiadásait vizsgálta, és megállapította, hogy

a férfiak 16 százalékkal több kibocsátásért felelősek, mint a nők, annak ellenére, hogy összességében csak 2 százalékkal költenek többet.

Ez a különbség nagyrészt a nagyobb autóhasználatnak, de a húsfogyasztásnak is tulajdonítható.

Joshua Specht, a Notre Dame Egyetem történészprofesszora szerint a hús és a „férfias” identitás összekapcsolásának mély történelmi gyökerei vannak, a férfiak és a vadászat kapcsolata. Pedig modern tanulmányok azt mutatják, hogy a vadászat nem kizárólag a férfiak területe volt, és az ősemberek sem kizárólag húson éltek. Emellett, ahogyan az autók esetében is, a reklámok – például a Burger Kingé, aminek a mottója, hogy „Férfi vagyok” –, de a közösségi média is erősíti azt az elképzelést, hogy

„igazi férfinak” lenni annyi, mint véres steakekkel és kiadós hamburgerekkel tömni magunkat.

Ez a narratíva azonban gyakran téves információkat hoz magával a növényi alapú élelmiszerekről, például a szójáról, valamint az ezeket választó férfiakról is. A „szójafiú” még egy népszerű online szitokszóvá is vált, amely a gyenge, „elférfiatlanodott” férfiakat címkézi.

Tény, hogy a férfiak a föld szinte minden országában – India, Kína és Indonézia kivételével – lényegesen több húst fogyasztanak, mint a nők, emellett pedig sokkal kevésbé nyitottak a vegetáriánus étrendre. Az autóhasználathoz hasonlóan az állati termékek – különösen a marhahús – iránti kereslet és fogyasztás is az éghajlatváltozás egyik fő mozgatórugója, egyes becslések szerint a globális kibocsátás 15–19,6 százalékát teszi ki.

Nyilvánvaló, hogy ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni a nemeket célzó üzeneteket és a társadalmi nyomást, amely a férfiakat ilyen káros fogyasztási minták irányába tereli. Akkor miért tesszük mégis ezt?

A szocializáció szerepe

Carol Martin fejlődéspszichológus kutatása szerint, amikor a gyerekeket arra kérik, hogy a háromszög alakú arccal ábrázolt idegeneket sorolják be a férfiak vagy a nők közé, túlnyomó többségükben férfinak bélyegzik őket.

A nemi szocializáció – az a folyamat, amelynek során a gyerekek megtanulják a nemekkel kapcsolatos szabályokat – nemcsak bizonyos viselkedésformákat társít a „nőiességhez” vagy a „férfiassághoz”, hanem számtalan más dolgot is a formáktól, textúráktól, színektől, érzelmektől és ruháktól kezdve egészen a játékokig.

De éppen azért, mert ez a folyamat olyan korán kezdődik – egyes tanulmányok szerint már az anyaméhben –, és mert a világunkban szinte minden a nemekhez kötődik, ezek az asszociációk beszivárognak a mindennapi életbe, és szinte láthatatlanná válnak. Ezért is tűnhet „természetesnek”, hogy a nők átlagosan nagyobb valószínűséggel fogadnak el fenntartható vagy kollektív megoldásokat, többek között az éghajlatváltozásra adott válaszként (a nemek közti ökológiai szakadékról ITT írtam korábban). 

A közelmúltban végzett közvélemény-kutatások arról, hogy gazdagabb országok lakói hogyan vélekednek az éghajlatváltozásról, szintén ezt tükrözik. A Pew Research Center egyik felmérésének eredményei szerint

minden ötödik férfi azt mondta, hogy az éghajlatváltozás „nem probléma”, míg csak minden tizedik nő vélekedik hasonlóan.

Ugyanez a felmérés azt is megállapította, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel hiszik azt, hogy az éghajlatváltozás nekik személy szerint nem fog ártani – az Egyesült Államokban a férfiak 52 százaléka, míg a nőknek csak 31 százaléka –, és kevésbé gondolják úgy, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez szükséges egyéni életmódbeli változtatásokat tenniük.

Ha azonban az alacsony jövedelmű országokban végzett felméréseket vizsgáljuk – amelyek annak ellenére, hogy a globális kibocsátásnak csak töredékéért felelősek, mégis a legsúlyosabban érintettek az éghajlatváltozásban –, a nemek közötti különbség lényegében eltűnik. Ezekben a régiókban a férfiak és a nők egyaránt valós és látható fenyegetésnek tekintik az éghajlatváltozást, és hasonlóan reagálnak rá. 

A nemek közötti egyenlőtlenség csak egy a megközelítések közül

Bár a patriarchátus és az általa kikényszerített nemi normák globálisan léteznek, nem mindenki felett gyakorolnak ugyanolyan hatalmat, és nem mindenhol keresztezik egyformán a kiváltságok más rendszereit.

A „hagyományos” férfiasság amerikai ideáljai például sokkal merevebbek és korlátozóbbak, mint, mondjuk, Dániában. Az amerikaiak számára a férfinak lenni nem egyszerűen egy állapot – ez valami olyan, amit nehéz kiérdemelni, és amit folyamatosan bizonyítani kell. Ezzel szemben a dánok számára egyszerűen akkor vagy férfi, ha már nem vagy fiú, ahogy azt EBBEN a cikkemben is írtam. Így talán nem meglepő, hogy az Egyesült Államok folyamatosan az első helyen áll az egy főre jutó hús- és kőolajfogyasztásban, messze megelőzve a legtöbb nemzetet. (Bár más tényezők is szerepet játszanak ebben, például a tömegközlekedés hiánya).

Ha a bolygón mindenki úgy használná az erőforrásokat, mint egy átlagos amerikai – különösképpen egy jómódú amerikai –, akkor biztosan nem lehetne fenntartani a jelenlegi 8 milliárdos globális népességet. Ehhez több bolygóra lenne szükségünk.

Az elektromos járműveket már nem tekintik nőiesnek

A férfias marketingnek és a férfias dizájnnak köszönhetően ugyanis – mint például a Tesla Cybertruckja, egy szögletes, csillogó, letisztult autó, amelyre Elon Musk szerint akár „rakétavetőt is lehetne szerelni” – ma már a férfiasság végső szimbólumaként pozicionálják őket. És nem meglepő módon a legújabb felmérések azt mutatják, hogy sokkal kevesebb nőnek van elektromos autója, mint férfinak, és kevesebben is fontolgatják, hogy ilyet vegyenek. 

Ez az elmozdulás azonban jól mutatja, hogy a nemi asszociációink aligha statikusak: idővel változnak, és valószínűleg ez így is marad. Amit ma a férfiasság megtestesítőjének tartanak, azt a jövőben a nőiesség kulcsának is tekinthetik – és fordítva.

Azzal is lehet érvelni, hogy amit mi „hagyományos” nemi normáknak tekintünk, azt lehetne mindenki – és a bolygó – számára előnyösebb módon értelmezni.

A férfiak „védelmezői” szerepének fogalmát például újra lehetne gondolni, és arra ösztönözni őket, hogy többet, ne pedig kevesebbet tegyenek a környezet védelméért.

Azt gondolom, hogy a férfiasságot és a nőiességet övező merev elképzelések teljes lebontása sokkal árnyaltabb, sokszínűbb társadalmat teremtene. 

Természetesen az egyéni döntések és az azokat alakító társadalmi normák csak egy részét jelentik a problémának. Nem tudunk hatékonyan foglalkozni az éghajlatváltozással anélkül, hogy el ne ismernénk a legnagyobb éghajlatszennyezők, a nagyvállalatok jelentős felelősségét. De, ahogy korábban említettem, az uralkodó gazdasági, politikai és társadalmi rendszerek, amelyek lehetővé teszik a létezésüket, ugyanezen hibás logika szerint működnek. Csakhogy végső soron ezeket mi alakítjuk.

Mózes Zsófi