A Wonder Woman story: Egy poliamor kapcsolat szerelemgyereke

–

Ha az ember csak átfutja William Moulton Marston pályáját, azt hihetné, hogy valami eltúlzott fikciós figura történetével áll szemben, aminek a forgatókönyvét egy megalomán szerző írta, aki egyik ötletét sem akarta sutba dobni. Azon túl, hogy ő az eredeti Wonder Woman-képregények írója, ő találta fel a poligráf, azaz hazugságvizsgáló elődjét, a szisztolés vérnyomástesztet, megalkotott és elterjesztett egy érdekes és formabontó pszichológiai személyiségelméletet, és nemhogy poliamor kapcsolatban élt, de családot is alapított élete két nőjével.

Mindez ráadásul szorosan össze is függ! Elmesélem, hogyan. 

Dominancia, befolyásolás, kitartás és szabálykövetés

William Moulton Marston neve mellett számtalan titulus szerepel, ha picit nyomozunk utána. Pszichológus, egyetemi professzor, feltaláló, feminista, a poliamoria és a „kötözős erotika” gyakorlója, és persze író. 

1893-ban született, az első világháború alatt a hírszerzésnél dolgozott mint pszichológus. Mindaz, aminek szemtanúja volt, egyértelműen meg is jelenik a későbbi képregényeiben. A háború után több jó nevű amerikai egyetemen tanítani kezdte a saját elmélete alapján kidolgozott DISC-személyiségtesztet, amit a mai napig alkalmaznak a pszichológiában. A teszt neve egy mozaikszó, ami a D(ominance, azaz dominancia), I(nfluence, azaz befolyásolás), S(steadiness, azaz kitartás) és C(ompliance, azaz szabálykövetés) szavak kezdőbetűiből áll össze. A DISC-teszt kérdéseire adott válaszok alapján az emberek különböző kategóriákba sorolódnak be.

Elméletét előszeretettel tesztelték szintén pszichológus (és jogász)

feleségével, Elisabeth Holloway Marstonnal, aki közös munkájuk során felhívta a figyelmet az érzelmek és a vérnyomás közti szoros összefüggésre. Így született meg a szisztolés vérnyomásmérő, ami a kérdésekre adott válaszokat összevetette a vérnyomás kilengéseivel, megalkotva a későbbi hazugságvizsgáló elődjét. 

A korai feminizmus élharcosa volt

Marston az első sorból nézte végig, hogy bár felesége kimondottan ambiciózus volt, és nagy tudással rendelkezett, nem tudott feljebb jutni a férfiak uralta szakmai ranglétrán, ezért is dolgoztak egyenrangú partnerként. 

A férfi különösen elkötelezett híve volt a nők függetlenségi törekvéseinek, lelkesen harcolt a választójogukért.

Miközben a házaspár nyakig elmélyült a kutatásaikban, a férfi egyik tanítványa, Olive Byrn komolyabb érdeklődést tanúsított mind a munkásságuk, mind a pár iránt. Olive nem másnak, mint Margaret Sangernek, a XX. század egyik legjelentősebb feminista ikonjának az unokahúga volt.

Sangernek és a húgának, Ethel Byrne-nek (Olive édesanyjának) nevéhez fűződik az első születésszabályozási klinika megnyitása 1916-ban, az Egyesült Államokban. Mindkettőjüket letartóztatták az illegális fogamzásgátlás terjesztéséért. Olive édesanyja 1917-ben a börtönben éhségsztrájkba kezdett, amibe csaknem belehalt. 

Ilyen háttérrel nem csoda, hogy Olive sem állt be a sorba úgy, ahogy azt a kor szokásai diktálták. Bár valószínűleg azt sem látta előre, hogy megjelenése a házaspár életében egy kultikus szuperhősnő megszületését segíti elő.

Hárman a világ ellen

A hármas egyszerűen képtelen volt ellenállni egymás iránt tanúsított érzéseinek, és szenvedélyes szerelmi kapcsolatba kezdtek. Ezt persze nem lehetett sokáig titokban tartani, amiért azonnali hatállyal kirúgták mindannyiukat az egyetemről. Kitaszítottá váltak a pályán és a társadalom szemében is. Ez ugyan erősen próbára tette a kapcsolatukat, és rengeteg feszültséget is szült közöttük, de nem adták fel a viszonyukat.

Érdemes belegondolni, hogy vajon egy olyan korban, amiben a homoszexualitás még bőven devianciának számított, milyen erős érzések kavaroghattak a három ember között, hogy nem adták meg magukat a külvilág ellenkezésének. Az egymás iránti elköteleződés egyszerűen letarolta a kor normáit, ők pedig a kegyetlen ellenszél dacára együtt maradtak. 

Bár olyan nézetek is vannak, miszerint Marston ultimátumot adott a feleségének: vagy hárman élnek együtt, vagy elhagyja Elisabethet. És van, aki úgy véli, valójában csak Olive és a férfi között volt szerelmi viszony. Ám ennek ellentmond például az a kifejezetten megindító tény, hogy 

amikor a gyerekeik világra jöttek (a két nőtől két-két gyereke született Marstonnak), a lányaikat a két nő egymásról nevezte el. 

A rendhagyó család úgy rendezkedett be, hogy Olive maradt otthon a gyerekekkel, és Elisabeth titkárnőként járt el dolgozni. Mind meghozták a maguk áldozatát ezért a családért, pedig korábban mindkét nőnek voltak szakmai ambíciói. (A szuperhős analógiába pedig ez így tökéletesen beleillik, hiszen látszólag hétköznapi emberek voltak, valójában azonban volt egy titkos életük, amiben harcoltak a saját boldogságukért.)

Ha bárki rákérdezett a helyzetükre, azt felelték: Olive Byrn Marston özvegyen maradt sógornőjeként élt velük. Habár folyamatosan pletykáltak róluk, hivatalosan sosem ismerték el, mi is a valóság, így védve a családjukat a támadásoktól. 

És akkor megszületett: Wonder Woman

Ám valamiből élni is kellett, az egyetemi pályafutásnak pedig lőttek. 

Az írás nem volt idegen Marstontól, ugyanis a világháború előtt egy 1913-as film, A tolvaj forgatókönyvét is ő írta, ami azért volt különleges, mert Alice Guy-Blaché női filmrendező rendezte. Talán mondanom sem kell, hogy akkoriban nem nagyon voltak női filmrendezők, ám Marston ebben is haladó szemléletet képviselt, és büszkén dolgozott együtt Guy-Blaché-val. Marston a forgatókönyvírói tapasztalaton túl, számtalan újságban is publikált, így már volt rutinja az írásban.

A szuperhősnő ötlete végül 1940-ben született meg, és 1941-ben látott napvilágot az első WW-képregény.

A karakter megalkotásában Elisabeth is aktívan részt vett, számtalan ötlet tőle származik. A külső jegyekben pedig Olive inspirálta a harcos amazont – ilyen például a jellegzetes vastag karperec, ami golyóálló csuklópáncélként jelenik meg a hősnő fegyverarzenáljában.

A hármas viszony és a Wonder Woman létrejöttét feldolgozó Professzor Marston és a két Wonder Woman című 2017-es filmben elhangzik, hogy 

tulajdonképpen a két nő egyvelege alkotta meg a tökéletes nőt. Legalábbis Marston számára egészen biztosan. 

Rengeteg párhuzam van a képregény és a trió élete között, például a hazugságvizsgáló metaforájaként megjelenik Wonder Woman egyik fegyvere, az Igazság Lasszója, de a bondage, azaz a kötözős erotika is, aminek Marstonék lelkes gyakorlói voltak. 

Utóbbi nem csoda, valószínűleg eleve nem véletlenül született meg a DISC-elmélet, ami az alá-fölérendeltséghez fűződő viszonyt is vizsgálja. 

És hogy miként reagált a nagyérdemű erre a meglehetősen tabudöntögető képregényre? 

A „Tisztesség Országos Ligája” (National League of Decency) nevű állami szervezet rendszeresen hívta be Marstont kihallgatásokra, sőt, egy rövid időre be is tiltották a Wonder Womant. A bigott közösségek még rituális WW-égetésbe is fogtak, nehogy megfertőzzék ezek a történetek gyerekeik tisztaságát.  

Marston úton-útfélen hangoztatta, hogy a Wonder Woman valójában egy feminista propaganda, ami a nőkben rejlő erőt hirdeti. Azért ez az elmélet helyenként erősen billeg, hiszen a női karakterek igencsak szexualizáltak, de itt fontos a kort is figyelembe venni, amiben készült. Összességében a Wonder Woman feminista alaptulajdonságait egyáltalán nem lehet elvitatni. Azt hirdeti, hogy egy női szuperhős is képes ugyanarra, mint amire a férfi szuperhősök. (Sőt, akár még többre is!) Nem csoda, hogy olyan nagy port kavart, valószínűleg az erotikus elemek nélkül is felháborodást váltott volna ki.  

Az örökéletű nagy Ő

 Marston életének utolsó hat évét a képregényírásnak szentelte, ám 1947-ben, hosszas betegeskedés után, rákban hunyt el. 

Elisabeth és Olive a szeretett férfi halála után is együtt maradtak még harmincnyolc évig, Olive 1993-ban bekövetkezett haláláig. 

Elisabeth pedig kereken százévesen hunyt el. Ez is csak azt támasztja alá, hogy a két nő között nagyon szoros kötelék alakult ki. Életükben több időt töltöttek el a férfi nélkül, mint hármasban. 

Ha úgy nézzük, Marston életének nem „csak” két nője volt, hanem három. És a harmadik nagy Ő immár örök életű.  

Marston halála után az általa megálmodott szuperhősnő karakterét alaposan megreformálták, jelentősen csökkentették a kötözős, erotikus utalásokat, sőt, egy ideig még a szuperképességeit is elvették, és csak a hetvenes években kapta vissza őket.

Wonder Woman számtalan feldolgozást megért azóta, a karaktere pedig még ma is tud újat mondani. Az biztos, hogy egy olyan korban, amiben a nő helye „a tűzhely mellett volt”, és mosolyogva, Martinivel a kezében kellett várnia a munkából hazaérő urát, óriási lépésnek számított egy olyan hősnő, aki fittyet hányva a konvenciókra, képes megmenteni nemcsak saját magát, de akár az egész világot. 

Marston a világ császárának is érezhette volna magát azért, mert megadatott számára két olyan kaliberű nő, mint Elisabeth és Olive. De ő mégsem a saját nagyságát emelte kultikus magasságokba, hanem a szerelmeiét.

Ez a három ember az árnyékban kellett éljen, mert az akkori nézetek mélységesen elítélték őket. Mégis megtalálták a módját, hogy felépítsék, és népszerűvé tegyék azt az univerzumot, amit ők építettek. A szerelem mindent legyőz, ugye. Akárcsak Wonder Woman. 

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Szabó Anna Eszter