A zoomerek bátrabban kinyitják a kapcsolataikat és fedezik fel a vágyaikat
Így vélekednek az etikus nem monogámiáról
Úgy tűnik, a magántulajdon kora lassan a végéhez közeledik. Az emberek, különösen a fiatalabb generációk egyre szívesebben osztoznak egymással taxin, lakáson vagy előfizetéseken, de még az életük legintimebb pillanatait is az ismerőseik elé tárják a közösségi médián keresztül. Az egyetlen dolog, amit a legtöbben még mindig nem szeretnek bedobni a közösbe, azok a romantikus és szexuális partnerek, hiszen bizonyos közösségek kivételével társadalmunkban a monogámia a legszélesebb körben elfogadott felállás. A világjárvány utóhatásainak és az internet térhódításának következtében azonban az is sokat változott, ahogyan a kapcsolatokra tekintünk. Nyáry Luca elmerült az etikus nem monogámia világában, hogy megválaszolja a kérdést: az osztozás lenne a szerelem jövője?
–
Az etikus nem monogámia gyűjtőfogalmát azokra az emberekre használják, akik így vagy úgy, de tartózkodni szeretnének a klasszikus „csak te és én, míg világ a világ” kapcsolatrendszertől, amelyet mindannyian ismerünk (és többnyire szeretünk is). A kívülállók számára elsőre ellentmondásos lehet az ötlet, hogy valaki érzelmi vagy szexuális élményekben vegyen részt másokkal, miközben elkötelezett kapcsolatban él, ám valójában ez egyre népszerűbbnek számít. Az életünk sok más szeletével együtt a világjárvány és az utána következő társadalmi/gazdasági válság megváltoztatta a kapcsolatokról alkotott képünket. Annak ellenére, hogy a nem monogám kapcsolatok korántsem a modern kor szülöttei – hiszen számos kultúrában, sőt még a nyugati társadalmakban is gyakoriak voltak (az LMBTQ-közösséghez hasonló csoportok már régen felkarolták őket) –, manapság egyre gyakrabban találkozhatunk velük. A változás mögött álló legnagyobb csoport pedig nem más, mint a Z generáció, amelynek tagjai sokkal lazábban lépnek be egy nem monogám felállásba, mint elődeik. A randiappok királyának, a Tindernek egy friss kutatásából kiderült, hogy a zoomerek csaknem fele (41 százalék) érdeklődik a nem monogám kapcsolat iránt. Ezek közül a válaszadók 36 százaléka lett volna hajlandó nyitott kapcsolatokra, 26 százaléka pedig inkább a poliamoriát választaná a monogámia helyett.
Kritikus hangok
Népszerűségük ellenére a legtöbb ember még mindig elítélően, vagy legalábbis kritikusan tekint ezekre a kapcsolatokra. A nem monogámia friss láthatósága sok ellenséget is szerzett neki: a TikTok és a Twitter tele van olyan emberekkel, akik őszintétlennek, sekélyesnek vagy akár kegyetlennek tartják ezt a felállást, sokan pedig szilárdan ragaszkodnak ahhoz a meggyőződéshez is, hogy a poliamoria az emberi faj erkölcsi hanyatlásához vezet. De ahogy minden monogám kapcsolat dinamikája más és más, ugyanígy van ez a nem monogámiával is:
ez a kapcsolati felállás azon a gondolaton alapszik, hogy a szerelmet és a szexet az egyénre kell szabni.
Annak érdekében, hogy jobban átlássam ezt a kérdést, négy olyan magyar fiatallal beszélgettem, akik vállalták, hogy megosztják a nem monogámiával kapcsolatos tapasztalataikat, és akiknek a történetén keresztül remélhetőleg tisztább képet kapunk a témáról.
„Egy nyitott kapcsolat igazából csak megcsalás”
„Sokan gondolják úgy, hogy a barátommal csak azért egyeztünk meg ebben, mert meg akar csalni” – meséli Szandra, egy budapesti, végzős egyetemista. Ő és a párja nem egy városban élnek, így sok időt töltenek külön, ami végül elkezdte rányomni a bélyegét a kapcsolatukra. Úgy tűnt, mindketten hiányolják az életükből a fizikai intimitást, de a tanulmányaik miatt az összeköltözés egyelőre nem jöhetett szóba. Problémáikra a nyitott kapcsolati felállásban találták meg a megoldást, ami azt jelenti, hogy a párjuk engedélyével, lehetőségük van szexuális élményeket szerezni másokkal. „Az emberek vagy azt hiszik, hogy állandóan idegenekkel kavarunk a másik tudta nélkül, vagy azt, hogy egyszerre több pasim van.
Csak egymással randizunk, annyi, hogy néha mással is szexelünk. Számunkra ennek nincsen érzelmi jelentősége, és nekünk így a tökéletes.”
Szandráék módszere azonban csak egy a sok közül, ahogy egy nem monogám felállás működhet: vannak poliamor emberek, akik nemcsak több partnerrel szexelnek, hanem több romantikus kapcsolatot is megélnek egyszerre. Aztán ott vannak a triádok, néha még a quadok is, amelyekben három, négy vagy több ember mind kapcsolatban van egymással. És vannak a swingerek vagy az „egyszarvú vadászok”, akik nyitottak arra, hogy plusz személyeket is bevonjanak a szexuális életükbe. És bár e felállások egyike sem minősíthető ugyan megcsalásnak, ez nem jelenti azt, hogy valakit, aki nem monogám kapcsolatban él, ne lehetne megcsalni.
„A megcsalás az árulásról szól. Arról, hogy valaki olyasmit tesz, amibe a partnere nem egyezett bele, arról, hogy átlép egy határt. Mi nem lépünk át a határokat, mindent megbeszélünk, és világosan lefektettük, mi elfogadható, és mi nem.”
Csakúgy, ahogy te és a barátod megállapodtok abban, hogy monogámok lesztek, más pár beleegyezhet a kapcsolaton kívüli szexbe, de nemet mondhat például arra, hogy a párja mással is randizzon. És ha valaki megszeg egy szabályt, az ugyanolyan fájdalmas, mint a klasszikus értelemben vett megcsalás, még akkor is, ha a helyzet áldozata technikailag „bosszút állhatna” érte.
„Több emberrel lenni egyszerre nem egészséges”
„Mindig is szarul éreztem magam attól a monogám kapcsolatokban, hogy minden szükségletemet egyetlen személyre kell hárítanom. Ez nem egészséges, legalábbis az én szememben.” A huszonnégy éves Ármin – mint sokan mások a korosztályában – úgy gondolja, hogy a társadalom túlnőtt azon a felfogáson, miszerint a monogámia az ember alapértelmezett beállítása. Mindig is vonzotta az ötlet, hogy egyszerre több romantikus kapcsolatban vegyen részt, de csak nemrég költözött ki Berlinbe, ahol végre meg tudta élni ezt a vágyát. Úgy érzi, ott sokkal elfogadottabbak a nézetei.
„2023-ban már nem elsősorban azért szexelünk, hogy szaporodjunk, inkább az élvezet kedvéért csináljuk, így a monogámiát manapság nehéz az egyetlen lehetőségnek tekinteni.”
Ármin szerint a korosztálya zöme még mindig a kizárólagosságot preferálja ugyan, de hajlandóbbak elismerni, hogy az nem mindenkinél működik. „Még akkor is, ha minden klappol szexuálisan vagy érzelmileg egy monogám kapcsolatban, sima emberi dolog vágyat érezni mások iránt.
A poliamoria és a monogámia között nem az a különbség, hogy az egyikben ott van ez a vágy, a másikból pedig hiányzik. Csak abban tér el, hogy hogyan dolgozzuk fel ezt a vágyat.”
Azt pedig egy sikeres monogám kapcsolatban is fontos elismerni, hogy neked és partnerednek vannak olyan vágyaitok vagy szükségleteitek, amelyek függetlenek a másiktól. Ármin szerint amennyiben valaki úgy dönt, hogy meg akarja nyitni a kapcsolatát, fontos, hogy őszintén beszéljen a vágyairól, és tartsa tiszteletben partnere határait. A nyitott/poliamor kapcsolatok jelentős érzelmi intelligenciát igényelnek, amely nélkül valóban öngyilkosság belemenni egy ilyen felállásba, „mivel vagy működik mindkettőtöknek, vagy egyikőtöknek sem”. Amennyiben mindkét partner úgy érzi, ez az, amit szeretne, a következő lépés mindig az irányelvek és a határok lefektetése. Bár ezek a határok képlékenyek, és sokat változhatnak, mire átülteted őket a gyakorlatba, ez rendben is van, amíg megbeszéled a másikkal az igényeidet.
„A nem monogámia természetellenes és erkölcstelen”
Mara számára a nyitott kapcsolatok sosem voltak furcsák, hiszen poliamor szülők mellett nőtt fel, akiknek egymás mellett külsős kapcsolataik is voltak. A lány szexuálpszichológiát tanul, a szakdolgozata témájának pedig a nem monogámiát választotta, hiszen hosszú távú célja, hogy segítsen az embereknek személyre szabottabb kapcsolatot kialakítaniuk a szexualitással.
Bár abban ő is egyetért, hogy az utóbbi időben gyakoribbá váltak ezek a felállások, azt vehemensen tagadja, hogy ma több poliamor vagy nyitott kapcsolatban élő ember lenne, mint régebben.
„Ezek a vágyak mindig is itt voltak, a poli emberek csak rákényszerítették magukat a monogámiára. Néha sikerült megfelelniük az elvárásoknak, de az én tapasztalatom az, hogy leggyakrabban kudarcot vallottak, hűtlenek lettek, és fájdalmat okoztak másoknak, pusztán azért, mert nem úgy éltek, ahogy nekik megfelelő lett volna.
Ők nem kommunikálhatták nyíltan az igényeiket, ám szerencsére ma már számos forrás áll azok rendelkezésére, akik úgy érzik, ez a nekik való rendszer.”
Bár sokan attól tartanak, hogy ez a nézet egy nap megöli majd a családi egységet, Mara nem aggódik ezen. A szülei nemrég ünnepelték a harmincadik évfordulójukat, és számos hozzájuk hasonló párt ismer, amelyek kiállták az idő próbáját. Persze sok olyanról is tud, akiknek nem jött össze, de úgy véli, „a szerelem és az emberi kapcsolatok valósága az, hogy néha a saját szükségleteink és bizonytalanságaink az utunkba állnak, mindegy, milyen beállítottságúak vagyunk”.
Bármilyen formát öltsenek is a kapcsolataink, nincs olyan recept, amely garantálná az örök szerelmet, és a nem monogámia térnyerése nem fogja megváltoztatni azt a tényt, hogy mindannyian ugyanazt a boldogságot keressük. Az emberek többsége továbbra is a kizárólagosságot választja, ha kapcsolatokról van szó, de Mara szerint mindannyian tanulhatunk a nem monogámia körülötti párbeszédből.
„A különbözőségekre való nyitottság mindannyiunknak segíthet jobb, őszintébb kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, mint azok a szigorú, általánosító szabályok, amiket a heteronormatív, monogám kapcsolatokban nyomnak az emberekre.”
A szabadság, amivel most beszélhetünk a szerelemről és a szexről, az egyik legnagyobb fegyverünk abban, hogy egészséges, az igényeinket maximálisan kielégítő kapcsolatokat hozzunk létre. Mindegy, hogy kenyered-e a nem monogámia, vagy eszedbe se jutna. Az, hogy bekerült a köztudatba, arra ösztönöz minket, hogy alaposabban megvizsgáljuk a kapcsolatainkat, és őszintén válaszoljunk a kérdésre: valóban erre vágyom? Bármi legyen is a válasz, az biztos, hogy a zoomerek nem félnek új csatornákat keresni a vágyaik kifejezésére, és ha mást nem is, ezt talán érdemes lenne eltanulni tőlük.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / NeoLeo