Minden csésze tea egy önportré – Tearituálék a világ körül

–

Nagy-Britannia: teát minden alkalomra!

Nem is kezdhetném mással a világ teaivási szokásairól szóló cikkemet, mint az angol teával. 18 éves koromban ugyanis Londonban éltem háromnegyed évet, és azóta rajongok az angol teáért: nagy bögrében, tejjel. A magyar származású George Mikes Anglia papucsban című művében szeretettel, és igen szórakoztatóan gúnyolja ki a britek teaivási szokásait, kezdve a tejes kiegészítővel, mondván: a tea eredetileg egészen jó ital volt, de aztán a legkiválóbb brit tudósok egy csoportja összedugta a fejét, és bonyolult biológiai kísérletek segítségével ráleltek a módra, hogyan lehetne azt elrontani. Én ezzel persze nem értek egyet, bár meg kell hagyni: nem mindenhez passzol a tejes kiegészítő, és a végeredmény olykor valóban egy csésze koszos mosogatólére emlékeztet. De olyan finom! Ráadásul teljesen másképp élénkít, mint egy presszókávé, nem rúg úgy fejbe, és jóval elnyújtottabb a hatása.

Mikes azt is felhánytorgatja, hogy az angolok milyen változatos alkalmakra és problémákra alkalmazzák a teaivást. Isznak kora reggel, délelőtt, délben, délután és este, ha szomjasak, ha fáradtak, ha idegesek, ha vidámak, amikor hazaértek, amikor elindulnának, isszák krízishelyzetben, sokk ellenszereként, és ha bármi okból kifolyólag téged is megkínálnak egy csészével – még ha hajnali ötkor is teszi azt a szobalány a legédesebb álmodból felverve –, azt óriási udvariatlanság visszautasítani. 

Az angol teaimádat egyértelmű bizonyítéka a sok szólás is, ami a teához kapcsolódik. Az angol teaivási szokásoknak a rítuson, a hétköznapi apró ünnepen túl megvan az önmagadról vagy a másikról való gondoskodás gyors, egyszerű formája is.

Fontos azonban megjegyezni: az angol tea mint folyadék, nem keverendő össze a hasonló nevet viselő uzsonnával, amiből rögtön két fajta van: a négyórás könnyű étkezést – egy csésze teát, szendvicset, scone-t és süteményeket magába foglaló tea, és az öt és hét között megejtett high tea (mely szokás állítólag Bedford hetedik hercegnőjétől ered 1841-ből), és melyhez már meleg étel is dukál.

Kína: teázás mint meditatív tevékenység

Ha a kínai teaivási szokások érdekelnek, akkor abba bepillantást nyerhetsz A tea illata című filmen keresztül, amit augusztus 15-től játszanak a hazai mozik, és amiből rögtön kiderül: az országban a teaivást bizony igen komolyan veszik. A különféle teafüveknek kijár a tisztelet, a teaivás rituáléjának pedig komoly koreográfiája van. A teát kis agyagedényekben szolgálják fel, és akkorka porceláncsészékbe öntik, hogy az szépen megül az ember tenyerén.

A teaivás szertartása egy sor fontos lépésből áll a tealevelek kiválasztásától és leöblítésétől kezdve a teáskanna és a csészék felmelegítésén át a nedű pontos koreográfia szerint való kitöltéséig és elfogyasztásáig.

Célja, hogy megérkezzünk a békés és nyugodt lelkiállapotba, és képesek legyünk megélni a pillanat szépségét.

India, a fűszeres teák országa

Az országnak nemcsak az ételei igen fűszeresek, de még a teái is azok! Általában fekete teát isznak (évente 837.000 tonnányit!), amit cukorral vagy mézzel édesítenek, azon kívül főznek bele fahéjat, gyömbért, csillagánizst, édesköményt, borsikafüvet, szerecsendiót vagy szegfűszeget is. Hogy pontosan milyen fűszereket és milyen arányban használnak, az régiónként (de még családonként is) eltérő. Az utak mentén chai wallahok kínálják a forró nedűt, a vonatokon pedig gyakran harsan fel a teaárusok szava: „chai, chai!” 

Ha szeretnéd megkóstolni az indiai teát, akkor könnyűszerrel tudsz otthon készíteni te is chai lattét. Az ázsiai fűszerboltokban idehaza is lehet kapni tea masala fűszerkeveréket, de te is összeállíthatod a magad kedvenc specialitását az alapfűszerekből. Nincs is más dolgod, mint összekeverni, vízbe tenni, felforralni, majd két-három percig áztatni a tealevelet (túl sokáig nem szabad benne hagyni, mert keserű lesz a végeredmény). Utána szűrd le, majd ízesítsd mézzel és tejjel.

A fűszereknek jótékony hatása van a szervezetünkre, ezért a chai masalát nemcsak frissítés céljából, de az egészségügyi előnyei miatt is fogyasztják.

Törökország, ahol a tea azt mondja: „isten hozott!”

Amikor tavasszal Törökországban jártam (bővebben ITT írtam róla), megtapasztalhattam, mennyire fontos része a mindennapoknak a fekete tea, amit egy kis fémedényben (çaydanlık) szolgálnak fel, és apró üvegpoharakban (fincan) fogyasztanak el. Ha megkínálnak teával, azt jelenti, hogy szívesen látnak (és megkínálnak úton-útfélen!), a magasról kiöntött tea hosszú vízsugara pedig nagylelkűséget jelez. A törökök is nagy teafogyasztók, állítólag fejenként két és fél kilónyi tealevelet használnak el évente.

Marokkói tea, avagy a berber whiskey

A mentával ízesített zöld teát berber whiskey-nek is hívják. A törökökhöz hasonlóan kis üvegpoharakban szolgálják fel vendégszeretetük jeleként, úgyhogy ne csodálkozz, hogy ha akárhová belépsz, boltba, vendégségbe, szállodába, ott máris megkínálnak a zöld nedűvel. Takács Dalma kollégám is hasonló élményekről számolt be: amikor Marokkóban járt, megtapasztalta, valóban mindenütt forró teával kínálnak, gyakran rögtön a köszönés után – a meleg ellenére is. „Ez általában egy már-már émelyítően mézes, mentás, forró tea volt, amit elsőre furcsának tűnt a nagy melegben inni, aztán rájöttünk, milyen sokat segít a hőháztartás szabályozásában. És azt is megtudtuk, hogy

ha a mentát az előírtnál tovább tartjuk a pohárban, annak az alkoholhoz hasonló bódító hatása lesz!”

Oroszország: diskurzus egy csésze tea mellett

Az én korosztályomba tartozóknak a kötelező iskolai oroszoktatásnak köszönhetően talán nem ismeretlen a szamovár. E látványos és tekintélyes méretű edény (melyet a XVIII. század óta használnak) feladata, hogy a több liternyi vizet épp a megfelelő hőmérsékleten tartsa. A szamovár tetején lévő teáskannában található a teakoncentrátum maga (azaz a zavarka), amit aztán külön-külön csészében mindenki felönt magának olyan erősségűre, amilyenre óhajtja. A teát cukorral vagy varenyével isszák, ami egy szirupban eltett gyümölcskompót, rendszerint cseresznye, málna, erdei gyümölcs az alapja. A tea mellé gyakran hagyományos desszerteket kínálnak. A teázás Oroszországban sem pusztán a folyadék elfogyasztásáról szól, hanem az együttlétről, fontos beszélgetésekről is, így az orosz teaszertartás akár három óra hosszan is elhúzódhat. 

Egy csésze tea többet árul el rólad, mint gondolnád

Azt nem tudom, van-e a magyaroknak saját teázási rítusa, azonban egy teázásról szóló magyar cikkből egyszerűen nem lehet kihagyni Kosztolányi Dezsőt, aki nagy tearajongóként nemcsak több versében említi meg a gőzölgő nedűt, de A Hétben publicisztikát is közölt róla, melyben ezt írta: „Imádom a teát. Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik.

Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak.”

Azt is állítja, hogy mindenkinek megvan a személyiségétől függő saját teaivási rítusa, mely eltérő lehet ízesítésben, koreográfiában, ezáltal „minden csésze tea egy önportré”.

És te hogyan szereted inni a teát? Melyik ország inspirál, és milyen célból fogyasztod? Mit árul el rólad a teád? Meséld el nekünk kommentben!

Források: CNTraveler, Indianhealthyrecipes, BBC, Camellios, LaViaDelte, TheCultureTrip, MoroccanJourneys

Kiemelt kép: Mozinet

Fiala Borcsa