Ott szülünk a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat – amit a gátvédelemről tudni érdemes

–

Mi lesz a gátammal, ha hüvelyi úton szülök?

A nők többségében sokféle aggodalom ébred, amikor a saját majdani szülésükre gondolnak, és ezek egyike nagyon gyakran a gátra irányul. Vajon megreped, szétszakad majd? Milyen érzés lesz, amikor átbújik a szülőcsatornán a kisbaba? Ha gátmetszést csinálnak, fájni fog?

Ráadásul a magyar szülészeti gyakorlatból még mindig nem kopott ki az a sokszor téves, a nő számára valódi előnyt nem jelentő szakmai hozzáállás, hogy: „Ha először szül, vágni kell.” „Ha nem fekve szül, nem lesz gátvédelem.” „Jobban jár ha vágunk, úgy szebben lehet varrni.” „Ha a gátvédelmet választja, a gátmetszés helyett, kitágul a hüvelye.” „Csak egy kicsit vágunk, nem sokat.” „Nem fogja tudni megszülni a gyereket, ha nem hagyja, hogy gátat metsszünk.” „Ha nem csinálja a gátmasszázst minden este otthon, nem tudjuk garantálni a gátvédelmet” – hallják a nők még mindig túl gyakran.

A visszajelzések alapján a helyzet javult az elmúlt 30 évhez képest, de még mindig indokolatlanul magas a gátmetszések aránya.

A magyar szülészeti ellátásnak egyetlen olyan szeglete van, ahol nemcsak hogy a gátmetszések ritkák, de a legtöbb esetben a gátsérülések is minimálisak: ez pedig otthon szülést/intézményen kívüli szülést választók köre.

Ami még úgy is figyelemfelkeltő eredmény, hogy otthon csak azok a várandós nők szülhetnek, akik megfelelnek egy nagyon szigorú és hivatalos szempontrendszernek. De mi történik az otthon szüléseknél másképpen?

Egyáltalán nem mindegy az, hogy kinek a „kezébe” adjuk a gátvédelmet

„Az elsődleges és leghatékonyabb gátvédelmet a kisbaba tudja biztosítani: azzal, ahogyan a saját ritmusában megszületik. Ennek egyik magyarázata az, hogy miközben a kisbaba keresztülhalad a szülőcsatornán, mindig a legkisebb ellenállást keresi. Ilyenkor az édesanya ösztönösen arra a testhelyzetre talál rá, amelyre őt a belső vezérlése és ezzel együtt a kisbaba helyezkedése készteti” – kezdi Béres Edina szülésznő, bába.

A kisbaba összesen négy forgást végez a megszületéséhez szükséges folyamat során. Teljesen más számára ugyanis a kedvező átmérő a medencebemenetben, a medenceüregben és aztán a kimenetben, ehhez pedig azzal alkalmazkodik, hogy egyrészt konfigurálódik a feje – hiszen a koponyát alkotó csontok ilyenkor még el tudnak mozdulni egymáson –, így csökken a fejkörfogat, másrészt úgynevezett forgásokat végez.

„A lehető legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy az újszülött ezeket tényleg a számára a legkevesebb ellenállással járó irányba tudja végezni az, hogyha arra biztatjuk az anyát, hogy találjon rá, melyik pózban a leghatékonyabb.

És amelyikben egyáltalán nem, abba nem kényszerítjük csak azért, mert az őt körülvevő személyzet esetleg csak azt ismeri, azt szokta meg” – folytatja a szülésznő. A kedvezőnek és hatékonynak érzett testhelyzet a szülés teljes időtartama alatt akár változhat is. Anya és baba közös érdeke, hogy a szüléskísérő személyek ehhez annak folyamatosságában alkalmazkodjanak.

A legkisebb ellenállás megtalálása abban is segít, hogy az anyai gátizomzat, a komplett medencefenék, és annak szövetállománya a lehető legjobban alkalmazkodhasson. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fordulhat elő sérülés olyan körülmények között, amikor valaki beavatkozásmentesen szül.

A gát alapvetően arra van kitalálva, hogy ne képezze akadályát a baba megszületésének: vagyis minden körülmények között alkalmazkodni fog, ha máshogy nem, akkor úgy, hogy elszakad.

Ugyanakkor a szakember azt is elmondja, hogy gátsérülés és gátsérülés között is óriási különbségek lehetnek.

Nagyon fontos, hogy az anyát se hagyjuk ki a gátvédelemből

„Az anyánál jobban senki sem tudja, hogy éppen hol feszül a gát leginkább. Nekem szakemberként lehet erről elképzelésem, de csakis a szülő nő érzi ezt belülről. Sokszor csak annyi kell, hogy egy kis olajat öntsünk, meleg vizes vattát adjunk az anya kezébe, és ő ösztönösen oda fogja azt szorítani, ahol leginkább érzi a feszülést” – magyarázza Béres Edina, és kiemeli azt is: ehhez elengedhetetlen, hogy egy anya kompetensnek érezze magát a szülés közben.

A sorban pedig, a baba és az anya után, a harmadik legfontosabb, „díjnyertes” szereplője a gátvédelemnek a víz és a vizes közeg – ugyanis egy kád vízben, medencében teljesen másképpen érvényesül a születéssel együtt járó nyomásváltozás. A szövetek kitűnően képesek alkalmazkodni a vízben, ennek következtében jóval kevesebb gátsérülés történik.

De milyen is a gát, hogyan változik meg a kitolás idején, és mit lát ebből a szakember?

A nő gátját egy parafa dugó hosszúságú és vastagságú tömör izomkötegként képzelhetjük el, ami képes arra, hogy a szülés során papírlap vékonyságú, nyúlni képes szövetté alakuljon át. Ennek elérése érdekében hatalmas hormonális munka zajlik a szervezetben, és ha ezt hagyjuk magától megtörténni, akkor az szülésre alkalmassá alakítja a gátat és a teljes szeméremrést.

Béres Edina hangsúlyozza: bizonyított tény, hogy amikor az anya a maga által választott testhelyzetben szülhet és a saját kisbabája ritmusához kell csak alkalmazkodnia, szemben bármilyen külső körülménnyel vagy elvárással, akkor a gátsérülések aránya minimálisra csökken.

Emellett bizonyítottan akkor történik a lehető legkevesebb szövődmény is, ha a lehető legkevesebb a beavatkozás.

A szakemberek általában akkor javasolják a vágást, ha a gát annyira elvékonyodik, feszül, kifehéredik, hogy abból már gyanítható, hogy a szövet engedni fog. Ugyanakkor fontos információ, hogy a gát feszülése alapvetően normális, emellett pedig számolni kell vele, hogy a gátmetszés másodfokú sérülést jelent, és akár tovább is repedhet. A gátmetszés szükségességét szakmai értelemben valójában azonban nem a gát, hanem a baba állapota határozza meg.

„A kitolási szakban szoros kontroll alatt, kontrakcióról kontrakcióra nyomon követjük a baba szívfrekvenciáját. Ő ugyanis annak változásai útján jelzi, hogy hogyan alkalmazkodik ahhoz a terheléshez, amit számára a szülőcsatornán történő áthaladás jelent. Ha ezekből az információkból azt a következtetést vonjuk le, hogy a tartalékait felhasználta, és szüksége van segítségre, akkor a gátmetszés nem kérdéses.

Egy jó állapotú magzatnál azonban nincsen olyan cél, hogy megszabadítsuk őt abból a helyzetből, ami születése szükségszerű, élettani folyamatának normális velejárója.

Ennek értelme pedig az, hogy a születés maga egy nagyon aprólékos finomhangolású és összetett rendszer, ahol élettani folyamatok sokasága hat azért, hogy biztosítsa a kisbaba számára a zökkenőmentes alkalmazkodást a megszületés ideje alatt és az utána következő adaptációs időszakban is” – részletezi Béres Edina.

Ha az anyát egy adott, nem maga által választott pozícióba terelik, akkor a baba feje által kifejtett nyomás többnyire egy helyre terhelődik. Ebben az esetben viszont valóban nagy dolog és szakmai bravúr megóvni a gátat a sérüléstől. Ugyanez fordítva is igaz: ha egy nő szabadon választhatja meg a testhelyzetét, és úgy szülhet, ahogy azt az ösztönös folyamata diktálja, ott nem a szüléskísérő személyen múlik, hogy a gát sérül vagy nem. 

Még egy beavatkozásoktól mentes szülés sem garancia arra, hogy a gát nem fog megsérülni,

ugyanakkor jóval kisebb az esélye, és még ha megreped is, akkor is elenyésző számban keletkezik harmad- vagy negyedfokú sérülés. Mindez úgy, hogy a nő, aki szabadon dönthet a kitolási pozícióról, és végig úgy vajúdhat és szülhet, ahogy neki jó, a legritkább esetben választja a fekve szülést. Minderről pedig Béres Edina évről évre kimutatott statisztikái is tanúskodnak, amelyek szerint:

• tavaly 54 szülésből egyetlen esetben sem volt szükség gátmetszésre; 

• 25 esetben nem történt sérülés;

• 21 alkalommal ellátást nem igénylő, felszínes bőr- és/vagy nyálkahártyaseb keletkezett;

• ellátást igénylő gátsérülés egy-két öltéssel történő egyesítése pedig 10 esetben volt szükséges.

Ahhoz, hogy elérjük, hogy a női test és a gátizomzat a lehető legjobban tudjon alkalmazkodni a kitoláshoz, nem mindegy, hogy beleszólunk-e abba, hogy milyen ritmusban történnek az összehúzódások. A természetes folyamatok akkor aktiválódnak megfelelően, ha azok saját maguktól zajlanak le. Nagyon fontos kiemelni azt is, hogy

az anya teste ösztönösen védelmezi saját magát és a kisbabát, így ha szükséges, pihenőket rendel el a vajúdás folyamatában – ilyenkor az összehúzódások ritkulnak, enyhébbek lesznek, esetleg átmenetileg szünetelnek.

Amikor a kisbaba ténylegesen áthalad a szülőcsatornán, az anya gyakran szúró, feszülő, égő érzésről számol be. Ilyenkor szinte minden nőnek elhagyja a száját egy rövid mondat, kiáltás: „Szétszakadok!” „Szét fogok szakadni.”

A bába azonban azt is elmondja, hogy ez az érzés valójában nincs összefüggésben a gát tényleges szétszakadásával, sokkal inkább a testre vetülő lelki érzet áll a hátterében. Bár a szimbiotikus egység még sokáig megmarad anya és gyerek között, mégis ezek azok a lélektani pillanatok, amikor az addigi egység két külön részre szakad. Ezért, amikor a szüléskísérések során ezt a mondatot hallják, már tudják, hogy a kisbaba rövidesen világra jön.

Béres Edina zárszóként kiemeli azt az alapvetést, mely szerint minden nő ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. „Ez mindenképpen feltételez egy érzelmi, mentális és fizikai biztonságot is, és ha ezek közül bármelyik tartópillér inog vagy nincsen rendben, az nem csak a gátizomzatra, hanem a szülés egészére is befolyással bír” – fejezi be a bába. 

A kormányrendelet szabályai szerint otthon szülés esetén két szülésznőnek kell jelen lennie, ami nem csak jelentős mértékben fokozza a szülő nő és a kisbaba biztonságát, de kiemelten hozzájárul az egyénre szabott ellátás megvalósulásához. Tehát a számos fenti tanulság mellett azt is fontos észben tartanunk, hogy nemcsak az egész szülésünkre és szülésélményünkre, de a gátunk jövőjére is jelentős hatással van az, hogy – történjen bárhol – elegendő, bizonyítékokon alapuló tudással felvértezett szakember tevékenykedik-e a szülészeti ellátást biztosító helyeken. Erre vonatkozóan egyébként azt ajánlja a WHO, hogy minden egyes szülő nőre egy-egy külön szülésznő/bába jusson a szülés teljes időtartama alatt.

A fotók Béres Edina tulajdonában vannak

Kőrizs Kata