Egy kamasz lány csak tablettát íratna, de az egészségügyi rendszer máris traumatizálja

–

Lili (akit Erdős Lili zseniális játéka kelt életre) tizenhét év körüli lány. Szerelmes. Már a film első kockáiban megjelenő intim, telefonos felvételekből kiderül, hogy az első együttlétre készül a barátjával, aki azonban latexérzékeny. A lány ezért úgy dönt, fogamzásgátló tablettát írat fel – azzal azonban közel sincs tisztában, hogy mit vállal ezzel.

Látlelet a magyar egészségügyről

A rendelő csengőjén cirill betűs felirat áll, az (elvileg) automata ajtót kézzel kell kinyitni – így kerül Lili a romantikus idillből a masszív valóságba. Innen újabb és újabb mélységeit tapasztalja meg a magyar egészségügynek, amelynek dolgozói épp olyan ridegek és zordak, mint a helyszínek, amelyeken Lili megfordul.

A lány útját rendelőről rendelőre kísérheti végig a néző: a kórházból továbbküldik, mondván, beutaló nélkül nem tudják ellátni, a gyermeknőgyógyászaton megpróbálják rábeszélni az óvszerre, majd rektális vizsgálatnak vetik alá.

Lili engedelmeskedik, tűr és bizonytalanul bolyong a bürokratikus útvesztőben, miközben a mindössze negyedórás rövidfilmben úgy követik egymást a feszültebbnél feszültebb jelenetek, úgy szorul egyre összébb a gyomrunk, mintha mi magunk is innen várnánk a megoldást, mintha nekünk is végig kellene verekednünk magunkat az egészségügy bugyrain.

És amellett, hogy a film vitathatatlan érdeme, hogy nézőként könnyű hozzá kapcsolódni, a téma is olyan, ami mindannyiunkat érint. „Ez egy nagyon fontos téma, amiről beszélni kell – mondta az RTL-nek Schnabel Annabella rendező, akit saját tapasztalatai is inspiráltak a film alkotása során. – Abszolút horror nőként belépni a nőgyógyászatra, ahol egy ismeretlen férfi vár, aki alig vált veled pár szót, aztán feldug neked valami hideg, fém műszert. Elképesztően kiszolgáltatott érzés.”

Kockázatos ma Magyarországon ilyen filmet készíteni

Schnabel Annabella az idézett interjúban elmondta azt is, hogy hiába a mindenkit érintő, rendkívül fontos téma, nem volt egyszerű helyszínt találni a forgatáshoz.

„Miután tíznél is több kórház visszautasított minket, az utolsó lehetséges helyre már úgy vittem be a forgatókönyvet, hogy kivágtam belőle a kockázatosabbnak tartott részeket.

Muszáj volt, mert különben nem lett volna vizsgafilmem. Így viszont rögtön átment a kórház vezetésén, meg is nyíltak a kapuk, forgathattunk” – emlékezett vissza.

Azóta azonban számos hazai és külföldi fesztiválon vetítették a filmet – Indonéziában és az Egyesült Államokban is –, és szép számmal hozott el díjakat. Közönségdíjat nyert az 51. Nashville Film Festivalon, és díjazták a chicagói Big Shoulders International Student Film Festivalon is. Magyarországon pedig a 65. Országos Független Filmszemlén és a 18. Pannonfíling Fesztiválon jutalmazták. 

És hogy sikerrel jár-e végül Lili?

Egyáltalán létezik-e ma olyan egészségügyi ellátás Magyarországon, amire nyugodt szívvel rábízná magát az ember? Amiben nemcsak páciensnek, de dolgozónak is jó lenni? Amihez nem a kiszolgáltatottság és a kényszer érzése társul – legyen szó a rendszer bármely szereplőjéről? Vagy maradnak a kapcsolatok és a trükközés? 

Olyan kérdések ezek, amelyekre elképesztő pontossággal világít rá a film, amiben Lili mellett elénk tárul az orvosok, egészségügyi dolgozók helyzete is: a betegközpontúság, az empátia, valamint a logikus működés teljes hiánya.

Ott vagyunk benne mind, üljünk a rendelőajtó bármely oldalán.

„Sok lánynak már egy hevesebb mozdulattól elszakad” – mondja az orvos érzéketlenül, rezzenéstelen arccal, miután megvizsgálta a lányt. Lili pedig, bár megszerzi végül a fogamzásgátló gyógyszert, olyan árat kénytelen fizetni ezért, olyan traumát szerez, aminek nyomát élete végéig viseli majd.

A Beutaló nélkül sehova című film már elérhető a YouTube-on.

Kiemelt képünk forrása: Cartesian

Mózes Zsófi