Gyerünk piknikezni! – túrázol, eszel, gyönyörködsz, mi más kell?
Támogatott tartalom
Honnan ered a piknikezés műfaja? Hogyan segített a francia forradalom az elterjesztésében? Mit evett Robin Hood az embereivel a sherwoodi erdőben? Mi volt a beugró a brit pikniken? És milyen különleges és exkluzív élményt kínál a Pick a túrázni vágyóknak Valkusz Milánnal és Marics Petivel, azaz a népszerű ValMar popduóval együttműködve, hogy tovább gyűjtögethesd azokat az ízemlékeket, amikre majd jó lesz télen is visszagondolni? Gyere, elmesélem! Fiala Borcsa írása.
–
Kevés kellemesebb dolog van a világon a piknikezésnél
– állítja a brit író, W. Somerset Maugham, amivel maximálisan egyet tudok érteni. Magam is nagy rajongója vagyok a műfajnak, amint elkezd a tavasz az ajtón kopogtatni, én már szervezem is a barátoknak, családnak a kültéri közös étkezést. Már csak azért is, mert számtalan olyan pontja van az országnak, ami piknik után kiált. Egy ízben én is szerveztem a Káli-medencében található Kornyi-tóhoz pikniket a gyerekeimnek és a testvéreimnek, ami végül igen mókásan alakult. A gyerekek házi készítésű pizzát rendeltek, mindenkinek külön-külön ízesítéssel, csípős szalámisat az egyik, margheritát a másik. Ez leginkább azért okozott kihívást, mert a kővágóörsi nyaraló irinyó-pirinyó konyhájában egy olyan inci-finci tűzhely van csak, hogy abba egyetlen darab kisebb pizza is csak úgy fér el, ha diszkréten összehúzza magát. Úgyhogy bizony egyre idegesebben szaladgáltam ki a konyhából, és nézegettem az eget, nehogy a nap álnokul le merjen nyugodni még azelőtt, hogy kisült volna mindenki kívánsága. Amint az utolsó is elkészült, már pattanunk is be a kocsiba, nyargaltunk a tóhoz. Ott aztán
a tálcára rakott csemegékkel felügettünk a dombtetőre, olyan átható szalámi- és pizzaillatú légörvényt húzva magunk után, hogy még az ürgék sem bújtak el jöttünkre ijedtükben, hanem kíváncsian szimatolni kezdtek az üregeik bejáratában.
És megcsináltuk! Ott álltunk diadalittasan a lemenő nap fényében a dombtetőn, a pizzák még forrók, a sörök és üdítők jéghidegek voltak, az étel–naplemente–gyönyörű táj szentháromsága még azért a kellemetlenségért is bőségesen kárpótolt, hogy a nap lemenetele előtt legyek zümmögtek körül bennünket, majd jött a műszakváltás, és amint elkezdett sötétedni, azon melegében felváltották őket a szúnyogok. Ez az egyik legkedvesebb emlékem a balatoni nyarakról, pedig elhiheted, begyűjtöttem párat az elmúlt 47 évben.
Batyusbál
Maga a piknik szónak a származása egyébként igen rejtélyes. A francia eredeti valószínűleg a piquer („csipegetni”) igéből és a nique („kis mennyiség” vagy „semmi”) főnévből származik, de ez csak feltételezés. Az azonban biztos, hogy eredetileg semmi olyasmire nem utalt, amit ma pikniknek nevezünk – állítja a History Today. Először egy ismeretlen szerző Les Charmans effects des barricades, ou l’amité durable de la compagnie des freres Bachiques de Pique-Nique című művében jelent meg 1649-ben, méghozzá egy burleszk szatírában, amely a francia abszolutizmus elleni felkelés képmutatásáról szólt. A főszereplő, Pique-Nique, a barikádok hőse, de barátaihoz hasonlóan ő is falánk, és zabálása szöges ellentétben áll az élelmiszerhiánnyal, amelyet éppen az általa vezetett lázadás okozott. A neve tehát ironikus volt, és valószínűleg a mások kárára elfogyasztott, túlságosan nagy vagy pazarló étkezésre utalt.
Hogy a szerző maga találta-e ki a szót, vagy csak a népszerűsítésében játszott szerepet, azt nem tudni, mindenesetre fél évszázaddal később már abszolút pozitív hangvétellel használta a párizsi előkelőség a pikniket olyan vacsorákra, amelyekre mindenki hozott valami finomságot. (Mifelénk ugye ezt hívják batyubálnak.) A piknik műfajában a nagy áttörést a francia forradalom hozta el, pontosabban az, hogy a francia arisztokrácia egy része szedte a sátorfáját, és menekült amerre látott, magával hurcolva kedves szokásait is. Így jutott el és módosult némiképp a piknik Angliába, ahol a gyönyörű zöld gyepek kihívóan kellették magukat a kockás plédre felpakolt lakomáknak.
Az egyik ilyen brit piknik 200 vendéget számlált, akiknek a különleges fogásokon kívül fejenként hat üveg jófajta borral illett megjelenniük.
Persze nem minden piknikezés zajlott luxuskörülmények között, Lynne Olver, a Food Timeline írója szerint a legelső angolos piknik említése Robin Hood történetéhez köthető, aki az embereivel rendszeresen vacsorázott a fák alatt (mondjuk, szegény, hol másutt…) kenyeret, sajtot és sört. Az első piknikkosarak (amik tulajdonképpen inkább ládákra hasonlítanak) pedig a XX. század elején kerültek forgalomba.
Szalámis szendvics, a magyar túrázás és piknik elengedhetetlen kiegészítője
Hogy világszerte mi kerül a piknikkosarakba, az helyi szokás és ízlés függvénye is, abban azonban azt hiszem, egyetérthetünk, a hazai osztálykirándulások, hétvégi családi túrák és baráti piknikezések elképzelhetetlenek szalámis szendvicsek nélkül, ahogy a szalvéta- vagy alufóliacsomagolásban a kenyér és a paprika is átveszi a szalámi aromáját, hogy amikor az ember végre kicsomagolja a jól megérdemelt elemózsiát, az egész vagon, rét és hegytető tudja, mi a menü.
Nem csoda, hogy a több mint 150 éves múltra visszatekintő Pick is arra buzdít mindenkit: használja ki a jó időt, menjen ki a betondzsungelből a szabadba, és ehhez most három, Pick Bordó körtúra névre keresztelt túraútvonalat is kínál a Magyar Természetjáró Szövetséggel együttműködve.
„Az egyik a Mecsekben, a Misina környékét 10,9 km hosszan bebarangoló, a másik pedig a Visegrádi-hegységben, a Dobogókőről induló, de a mindenki által ismert főcsapásról kissé letérő, 8,4 km hosszú körtúra. A harmadik, amely a Badacsony tetejét járja be, a 4,4 km-es távjával a túrázáshoz kevésbé szokottaknak is bátran ajánlható – mondta el Farkas Péter, a Magyar Természetjáró Szövetség kommunikációs és informatikai igazgatója. – Mindhárom útvonal megnyitható a Természetjáró.hu-n és a Természetjáró mobilappban, ahol a túrák menet közben rögzíthetők, sőt meg is oszthatók másokkal. A leírásban külön jelöltük azokat a helyeket, az úgynevezett szendvicspontokat is, ahol érdemes beiktatni egy kis pihenőt, és elfogyasztani az útravalót.”
Céljuk, hogy a fiatalokat is a természetbe csábítsák, így felkérték a ValMar popduót is, szolgáltasson ehhez inspirációt: Valkusz Milán és Marics Peti három dalát egy technológiai innovációnak köszönhetően csak és kizárólag a Pick-túraútvonalakon lehet meghallgatni. Ezzel is azt üzenik:
a túrázás menő!
Ha kíváncsi vagy a dalokra, akkor irány a természet, ahhoz ugyanis, hogy meghallgasd a három számot, fizikailag is a túraútvonalnál kell tartózkodnod. Érdemes egyébként követni a két zenész közösségi oldalait is: májusban érkezik majd egy ezzel kapcsolatos meglepetés is egy új klip formájában. A Pick nemcsak a fülnek és a szájnak, de a szemnek is kedvezett: tavaszi kampányuk része az is, hogy április végéig (illetve a készlet erejéig) a rudas PICK Téliszalámikhoz ajándékként miénk lehet a Kárpáti Tibor grafikusművész által tervezett uzsonnászsák is, amely kétféle szabadtéri szalámisíz-emléket örökített meg.
Te is szeretsz piknikezni? Mik a legkedvesebb túraútvonalaid, és mi szokott lenni az uzsonnászsákodban, piknikkosaradban? Írd meg kommentben!
Forrás: npr; FoodTimeline; HistoryToday
Képek: Fiala Borcsa, Pick