„Kitörni innen szinte lehetetlen. Szinte.” – 10 éves az InDaHouse Alapítvány
Minden mérföldkő. címmel nyílt meg az InDaHouse Alapítvány tízéves fennállása apropóján az a kiállítás, ami sajtófotókon keresztül mutatja be a szervezet történetét. A Restro Puskinban megtekinthető sajtófotó kiállítás kronologikus sorrendben mutat be az alapítvány életéből egy-egy fontos pillanatot. A kiállításon a WMN fotósának, Chripkó Lilinek is látható egy képe. Dián Dóri írása.
–
Hatalmas utat tett meg Benkő Fruzsina alapító és az InDaHouse Hungary Alapítvány az elmúlt tíz évben. Megközelítőleg 350 gyerek vett részt a szervezet fejlesztő foglalkozásain. 2021 előtt évente 40–50, azóta évente 90 gyerek vesz részt a koragyerekkori programban, aminek keretében egészen kisbabakortól foglalkoznak a fiatalokkal és családjaikkal. Eddig négy, az önkéntesek által segített gyerek szerzett érettségit, és többen elvégeztek valamilyen szakmai képzést.
A kezdeti 50 négyzetméteres irodából ma már a borsodi Ináncson, Perén, Hernádszentandráson és Fügödön is vannak közösségi tereik, ezeket a házakat közel 900 önkéntes segítségével építették és újították fel.
És míg 2014-ben 50 önkéntes segítette az alapítvány munkáját, ma már 300 lelkes segítő vesz részt a gyerekek fejlesztésében, tanításában.
Az elmúlt tíz év elképesztő mennyiségű munkáját hivatott hát összefoglalni a sajtófotó-kiállítás. A szervezet szerint a nyilvánosság hatalmas szerepet játszik minden civil szervezet életében, hiszen így juthatnak el a szélesebb körhöz a céljaik, üzeneteik. Ezért döntöttek úgy, hogy tizedik évfordulójuk alkalmából csokorba gyűjtik a fotósok és az InDaHouse-ról riportot készítő újságírók segítségével azokat a képeket, amik a legjobban visszaadják az alapítványi munka és élet legfontosabb pillanatait. Köztük van a WMN fotósának, Chripkó Lilinek az öt évvel ezelőtt készült képe is, de nem csak ezzel a cikkel adtunk felületet a szervezetnek. Benkő Fruzsina Fügödi naplók című cikksorozatában mesélt az alapítványi munkáról és életről a WMN-en.
A kiállítás megnyitóján létrejött kerekasztal-beszélgetésben Benkő Fruzsina elmondta, nagyon hisz az apróságokban, mint ami egy róluk szóló cikk is lehet, ezek a kis dolgok pedig összeadódnak, és valami szuper születhet belőlük.
Elmondta, az InDaHouse története is tele van ilyen véletlenekkel és apróságokkal, többször előfordult, hogy az alapítvány munkáját bemutató cikkek hatására jelentkeztek hozzájuk önkéntesek.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett még Bárdi Bálint videós újságíró, az InDaHouse önkéntese, Kurucz Adrienn, a WMN.hu főszerkesztője, a moderátor pedig Kovács Márta, a 24.hu újságírója, az InDaHouse önkéntese volt.
Kovács Márta kérdésére, miszerint mit kívánnak az alapítványnak a beszélgetés résztvevői a születésnapra, Kurucz Adrienn azt válaszolta, „hogy ne legyen rájuk szükség”, hiszen az azt jelentené, hogy nincsenek az országban mélyszegénységben élő roma családok és gyerekek. Benkő Fruzsina pedig azt szeretné, hogy amíg szükség van rájuk, egyre jobban és stabilabban tudjanak működni.
Az beszélgetés zárókérdésére, miszerint miért érdemes önkéntesnek lenni az InDaHouse-nál, Bárdi Bálint azt mondta, izgalmas, hogy mindig történik valami, folyton van tennivaló. Ezt Kovács Márta azzal egészítette ki, hogy igen szélsőséges érzelmi skálán ad impulzusokat, nagyon életszagú az itteni munka.
Benkő Fruzsina szerint pedig egy városban élő felnőtt embernek olyan közösséget nyújt, ami amúgy hiányzik az életükből, és megismerhetnek másokat.
Tíz év, tíz kép
A kiállításon fotósok képei mellett a WMN fotósának, Chripkó Lilinek is látható egy fotója, amihez Kurucz Adrienn, az alapítványról készült öt évvel ezelőtti riport szerzője írt szöveget „Kitörni innen szinte lehetetlen. Szinte.” címmel, aminek egy részlete így szól:
„Benkő Fruzsi csapata akkor már öt éve foglalkozott a helyi gyerekekkel, hogy az álmaik ne csak álmok maradjanak. Küldetésnek ez Pasaréten is nemes volna. Hát még a világ végén, az ország egyik legszegényebb körzetében, leghírhedtebb álomcsapdájában!
Azt hiszem, az emberek többsége a fenti mondatból azt hallaná ki, hogy »kitörni innen lehetetlen«.
De azért vannak olyanok is, akik a »szintére« is felfigyelnének.
És esetleg el is töprengenének azon, miként lehetne segíteni az ottani gyerekeknek, és rajtuk keresztül az egész régiónak. Mert ezek a gyerekek élnek ott majd felnőttként néhány éven belül. Ők írják majd a régió sorsát. És részben Magyarországét is.”
A kiállítás azokat ünnepli, akik észreveszik a problémát és nem restek segíteni, illetve azokat a gyerekeket, akikért az önkéntesek és az alapítvány munkatársai immáron tíz éve dolgoznak, hogy jobb esélyekkel induljanak az életben.
A minden mérföldő. című kiállítás három hétig tekinthető meg a Restro Puskinban.
Kiemelt képünket és a belső fotókat Hartl Nagy Tamás készítette.
