Minden mérföldkő. címmel nyílt meg az InDaHouse Alapítvány tízéves fennállása apropóján az a kiállítás, ami sajtófotókon keresztül mutatja be a szervezet történetét. A Restro Puskinban megtekinthető sajtófotó-kiállítás kronologikus sorrendben mutat be az alapítvány életéből egy-egy fontos pillanatot.
Benkő Fruzsi egy év hallgatás után (melynek okait megtaláljátok a cikkben) visszatért, hogy elmesélje, hogyan alakulnak a dolgaik az InDaHouse-nál, milyen terveket szőttek annak érdekében, hogy minél több hátrányos helyzetű gyerek kapjon lehetőséget a tanulásra, és azon keresztül arra, hogy semmiképp ne veszítsék el a reményt a jövőjüket illetően – ami a kutatások szerint jellemzően már hatodikos korukban megtörténik.
Az inspiráló környezeten is múlik, hogy egy gyerek enyhén értelmi fogyatékos lesz-e, vagy ép értelmű. Milyen jó volna, ha kivétel nélkül minden gyerek részesülhetne a megfelelő támogatásban!
Ezerháromszáz szegregátum van Magyarországon, több százezer gyerek él telepi körülmények között. És ez a te felelősséged is, állítja Benkő Fruzsi, az Indahouse Hungary civil szervezet alapítója. Kérjük, mindenképp olvasd el a cikket, mielőtt kommentelsz!
Mi a különbség aközött, ha egy fehér, középosztálybeli nő kér segítséget, hogy kiléphessen a bántalmazó kapcsolatából vagy ha egy cigány nő teszi ugyanezt? Milyen érzés nemet mondani annak, aki félve kér tőled támogatást? Az indahouse-os Benkő Fruzsi újabb súlyos kérdéseket vet fel naplójában.
Hiába a szándék, a segíteni vágyás az egyik oldalról, és az igény a befogadásra a másikon, néha csak keserűség és frusztráció születik belőlük. Ilyenkor az embernek le kell ülni, szembenézni magával, a céljaival, a motivációival és a lehetőségeivel, majd levonni a megfelelő következtetéseket.
„Az előítéletek bemásznak a cigány gyerekek fejébe és átírják az ott lévő gondolatokat, álmokat. Ezek a gyerekek aztán a gyenge szakiskolát fogják választani, ahonnan a második évre a 70 százalékuk lemorzsolódik, és így a többségi társadalom kitermeli a szociális juttatásokon, közmunkán tengődő, valós, versenyképes készségekkel nem rendelkező emberek tömegeit.”
„Senkinek se a hibája, és közben mindenkié.”
Az Indahouse önkéntesei nagy fába vágták a fejszéjüket: újabb kétszáz gyereket készülnek a szívükbe fogadni, hogy közös tanulással, fejlesztéssel igyekezzenek ellensúlyozni a minden szempontból nehéz körülményeiket. A folyamatról mostantól havi rendszerességgel fog beszámolni nálunk Benkő Fruzsi. Íme, az első lépések, aminek a végén Dzseni még a fagylaltjáról is elfeledkezik.
Képzeld el, hogy egy olyan világban élsz, ahol a gyerekedet alapból lenézik, az iskolában nem foglalkoznak vele, a rendőr szerint simán fel lehet pofozni, és ha kilyukad a foga, akkor azt egyszerűen kihúzzák. Azt hiszed, mindez túlzás? Pedig a valóság ott van a szomszédodban.