A Tőrbe ejtve első és második részével Rian Johnson író-rendező már bizonyította, hogy nagyon ért a krimi műfajához, a Poker Face című sorozatával pedig azt is megmutatta, hogy nemcsak a klasszikus „ki tette?” műfajban tud parádésat alkotni, hanem más, már sokat látott sémán alapuló történeteket is tud úgy tálalni, hogy a végeredmény kellően izgalmas és magával ragadó legyen. Ezúttal a „Columbo-recept” alapjait használva készített egy remek sorozatot, ami nem akarja megváltani a világot, de a maga nemében mégis újszerű és rendkívül szórakoztató. Dián Dóri írása.
–
A Poker Face nem új sorozat, igazából pár nap múlva lesz egy éve, hogy az Egyesült Államokban műsorra tűzte a Peacock streamingszolgáltató, Magyarországon pedig szeptember óta látható a SkyShowtime felületén. Az ok, amiért most írok róla, az az, hogy csak nemrég jött velem szembe ez a gyöngyszem. Annyi féle streamingoldal érhető már el itthon is, ezeknek pedig olyan széles a kínálatuk, hogy könnyű elveszni a műsordömpingben, így hát sokakhoz hasonlóan én is igyekszem felzárkózni, de lehetetlen tartani a lépést, és van, amire csak akkor találok rá, amikor az már egyáltalán nem számít újdonságnak.
A Poker Face viszont annyira tetszett, hogy hiába nem újdonság, úgy gondolom, érdemes rá felhívnom azoknak a figyelmét, akik vevők egy humoros, fordulatos epizodikus krimire, és eddig nem találkoztak még Charlie Cale kalandjaival.
Jelenet a Poker Face című sorozatból – Forrás: SkyShowtime
A női Columbo
Ezzel a jelzővel illetik a legtöbb cikkben Johnson sorozatának főszereplőjét, nem véletlenül: nagyon hamar átjön, hogy az író-rendezőt erősen inspirálta a ballonkabátos nyomozóról szóló kultikus sorozat, ami elsősorban a részek felépítésén érhető tetten. A Poker Face-ben ugyanis pontosan tudjuk, hogy ki az áldozat és az elkövető, a történet pedig arra fókuszál, hogy Charlie hogyan göngyölíti fel az ügyet.
A hasonlóságot Johnson egy pillatanig nem tagadta, sőt: ő maga mesélte el, hogy a pandémia alatti lezárások idején darálta le a Columbót, és innen jött az ötlet, hogy csináljon valami hasonló szériát.
Ám még mielőtt a nyomozólegenda rajongói a szívükhöz kapnának, hogy a Poker Face-ben az egyetlen truváj, hogy a főszereplő ezúttal nő, megnyugtatok mindenkit: csak az alapot vették a népszerű sorozattól, és nem is emiatt igazán jó sorozat a Poker Face.
Jelenet a Poker Face című sorozatból – Forrás: SkyShowtime
A két lábon járó poligráf
A történet szerint Charlie Cale egy kicsit hóbortos, kicsit esetlen, de alapvetően nagyon jó szándékú és hatalmas igazságérzettel megáldott nő, aki egy kaszinóban dolgozik, és van egy különleges képessége: azonnal megérzi, ha valaki hazudik neki. Egy ideig abból élt, hogy a képességét használva kifosztotta az Egyesült Államok kaszinóinak felét, ám mi már akkor találkozunk vele, amikor éppenséggel egy ilyen intézményben dolgozik. Nincsenek nagy vágyai és ambíciói, el van a maga világában, ám egy napon megölik kollégáját és legjobb barátnőjét – és itt kezdődnek a bonyodalmak. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a férj gyilkos, de főhősünknek sehogy sem áll össze a történet. Komolyabb spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy szaglászni kezd, emiatt bajba kerül és menekülni kényszerül. Így járja az országot, és hogy hogy nem, lépten-nyomon egy gyilkosságba botlik, majd önjelölt nyomozóként megpróbálja felderíteni az igazságot.
Jelenet a Poker Face című sorozatból – Forrás: SkyShowtime
A Poker Face tehát egy sajátos road movie is egyben, ami érdekes színt ad az egy epizód–egy bűntény szerkezetű szériának.
Nincs ugyanis két egyforma helyszín, nagyvárosok helyett pedig többek között lepukkant benzinkutakhoz, vidéki öregek otthonába, és az isten háta mögötti motelbe viszi Charlie-t az útja, ami vizuálisan is, hát még az atmoszféra szempontjából hálás terep egy ilyen jellegű sorozathoz.
Kellemesen ismerős, izgalmasan újszerű
Nincs tehát semmi olyan nagy és új ötlet a sorozat alapjait tekintve, amit ne láttunk volna már korábban, mégis megéri rászánni az időnket, ez pedig elsősorban a Charlie-t alakító Natasha Lyonne-nak köszönhető. Jutalomjáték ez a színész számára, ugyanis a megszokott szétesett, ügyetlen, laza nőt kell játszania, akit bár már jó párszor láttunk tőle, de látszik, hogy nem rutinból, félvállról oldja meg a feladatot, hanem élete eddigi talán legjobb formáját hozza ebben a karakterben. Könnyű megszeretni Charlie-t, éppen ezért szinte azonnal beránt a sorozat –érdekel, hogyan mászik ki a slamasztikából, amibe az első részben belekeveredik.
A sorozat másik nagy előnye, hogy a gyilkosságok kellően talányosak, az új karakterek érdekesek és mindig van annyi csavar a sztoriban, hogy meg tudjon lepni. A tíz epizód (részenként 50-60 percesek) színvonala olykor ugyan hullámzó, vannak laposabb epizódok (a harmadik és a nyolcadik), és vannak igazán kiemelkedő csavarokkal szolgáló történetek (az ötödik és a hatodik rész),
de összességében egy remek, színvonalas szériát tett le az asztalra Johnson, ami krimirajongóként különösen üdítő, hiszen a különböző streamingfelületek ontják magukból a hasonló zsánerű sorozatokat, és bizony érződik, hogy gyakran a mennyiség az elsődleges szempont a minőség helyett.
Jelenet a Poker Face című sorozatból – Forrás: SkyShowtime
Az új komfortsorozatom
A Poker Face nézése közben többször eszembe jutott a Gyilkos a házban című, szintén krimisorozat, ami ugyan évadonként meséli el egy rejtélyes gyilkosság történetét, és ott a fő kérdés, hogy ki és miért követte el a szörnyűséget, de egyvalamiben mégis nagyon hasonlítanak, ez pedig a humor. Ahogy a Selena Gomez, Martin Short és Steve Martin alkotta trió kalandjainak is egyik fő erénye, hogy a sokkolás helyett a humorhoz nyúl, úgy a Poker Face is állati vicces tud lenni, ami megint csak Natasha Lyonne-nak, na meg a kiváló forgatókönyvnek köszönhető. Az egész szérián érezhető, hogy az alkotók szerették csinálni az első képkockától az utolsóig, így nekünk sem esik nehezünkre azonnal a szívünkbe zárni az önjelölt nyomozót, és elkísérni őt az útja újabb állomásaira.
Az egyetlen, amit negatívumként tudok felhozni, hogy csak tíz rész készült belőle: az epizodikus jelleg miatt simán érkezhetett volna, mondjuk, dupla ennyi epizód – csak hát mostanában már nem ez trend.
Jelenet a Poker Face című sorozatból – Forrás: SkyShowtime
Ezt viszont könnyű megbocsátani annak tudatában, hogy biztosan érkezik a második évad, az pedig a záróepizódból egyértelműen látszik, hogy még bőven van kraft Charlie-ban és az ő minden kamut kiszagoló orrában.
Összességében a Poker Face nem egy nagy durranás – csak pozitív értelemben. Nem akar többnek látszani, mint ami, viszont amit vállal, azt maradéktalanul teljesíti. Szórakoztató és érdekes, a főszereplő szeretni való és izgalmas karakter, a bűnügyek pedig éppen annyira fordulatosak, hogy fenntartsák az érdeklődésünket és azonnal látni akarjuk a következő kalandot. Ezért mondom, hogy igazi komfortszéria: nem váltja meg a világot, nem ez lesz életed legjobb sorozata, viszont kikapcsol, megnevettet, és szeretnél egy fárasztó nap után újra és újra visszatérni hozzá. És néha nem is kell több ennél.
„Nem ver át, amikor pedig végre meg tud lepni egy kicsit, már régen nem érdekel a mindent felülíró csavar” – Dián Dórit kiakasztotta a Nem versz át című sorozat.
Az új krimireality egy pazar kivitelezésű társasjáték, ami rávette Dián Dórit, hogy tévét nézzen, ráadásul nagyon élvezi. Ez Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban:
A szexuális úton terjedő betegségek kezelésének legjobb módja a prevenció. A különféle megbetegedéseket nemcsak vaginális, hanem orális és anális együttlétek során, olykor intenzív csókolózás alatt is el lehet kapni. Az óvszer véd a nem kívánt teherbe eséstől és a fertőzések jelentős részétől. Olyan tudás ez, amely legtöbbünk számára nem csak hozzáférhető, ismert is. Gyakorta mégsem teszünk semmit.
„Vilma az osztálytársam volt. Ő volt az egyetlen, aki nem jómódú családból jött, kilógott a sorból, rengeteg magatartásbeli problémája volt, nem tanult jól, úgyhogy igazából a tanárok és a gyerekek közös ellensége volt. Abban a közegben ő számított a »problémás« gyereknek. És én pokollá tettem azokat az éveket számára.”
Mennyire határozza meg az embert egy betegség, ami miatt nyolcéves korában, amikor tombol benne a szabadságvágy, hirtelen mozgásképtelen lesz? A beletörődés vagy a küzdelem útját választja? Hogyan viszonyul hozzá a környezete? Hogyan próbálják meg rábeszélni: inkább törődjön bele a sorsába? Az Elviszlek magammal e heti vendége Kiss Péter Pál paralimpikon kajakozó, aki idén Párizsban megszerezte második aranyérmét.
