Szívhez szóló, megríkatós reklámok az idei karácsonyi felhozatalból
Sokkal inkább nem szeretem, mint szeretem azt, ahogyan a fogyasztói társadalom működik. Szerintem az élet számos területén eltereli a figyelmet a lényegről és a valódi értékekről, de tagadhatatlan, hogy vannak jó hozadékai. Így van ez a reklámokkal is: a legtöbb esetben nem éppen arra ösztönöznek, hogy a valós szükségleteinkre koncentráljunk, ugyanakkor ott rejlik bennük az a lehetőség, hogy széles közönséghez valóban fontos üzeneteket juttassunk el. Tavaly már meséltünk nektek a karácsonyi reklámok történetéről, és bemutattunk nektek az elmúlt évekből néhány léleksimogató kisfilmet. Ezt a hagyományt folytatva szemléztük az idei felhozatalt is. Kőrizs Kata írása.
–
A reklámokat sokszor szükséges rossznak tekintjük, amiken kötelező átesnünk egy-egy film előtt/közben. De azért akad néhány olyan is, különösen a karácsonyi időszakban, amit önmagáért érdemes megnézni.
A tökéletes karácsonyfa (vagy mégsem?)
A John Lewis idei karácsonyi kisfilmje igazán elgondolkodtatóra sikerült – a vállalat a mélyebb mondanivalót felvonultató karácsonyi reklámok úttörője volt 2011-ben.
Akár E. T. növényi változata is lehetne a különleges barátság története, ami a valószínűtlenül nagyra nőtt „Vénusz légycsapója” (Snapper) és egy kisfiú (Alfie) között szövődik. Azt, hogy a kettejük sorsa hogyan alakul, nem árulom el, de azt igen, hogy a John Lewis hivatalosan azt szerette volna megmutatni a reklámon keresztül, hogy
a karácsony a saját magunk által teremtett hagyományoktól, és nem a konvencióktól lesz tökéletes.
Hogy megkoronázzák az elgondolásukat, Andrea Bocellit kérték fel, hogy énekeljen a reklám zenei aláfestéseként.
Van, amiből soha nem lehet kinőni, még akkor sem, ha azt hisszük, hogy igen
A karácsony a legtöbbünk számára az elmúlásról is szól: ilyenkor még jobban fáj, ha már nem lehetnek velünk azok, akikkel szerettünk együtt ünnepelni. Szembesülünk a saját elmúlásunkkal is, hiszen még nyilvánvalóbbá válik, mennyire gyorsan szaladnak az évek. Hihetetlen, hogy már megint karácsony van! – hallom magamat évről évre. És ki ne érzékenyülne el, ha belegondol: lehet, hogy nem lesznek velünk olyan sokáig, mint szeretnénk, az idősebb családtagok.
Az öregkor témája egyébként nem először kerül elő. Például 2020-ban a Doc Morris is készített már egy nagyon is megható karácsonyi reklámot egy nagypapáról és titkos tervéről. Sőt, idén a Chevrolet is elővette ezt a témakört, méghozzá a demenciára fókuszálva.
Itt muszáj egy kis kitérőt tennem, hogy elmondjam nektek, milyen csodálattal figyelem az idős embereket, mennyire szeretem nézni az arcukat, emlékeiket raktározó pillantásaikat. Sosem felejtem el azt az olasz filmbe illő pillanatot, amikor a rekkenő hőségben, a külvárosban két kicsi gyereket meg egy csomó cuccot cipelve rettenetesen szenvedtem hazafelé kullogva, és megláttam egy kilencvenes éveiben járó férfit, ahogy arcát a nap felé fordítva, leírhatatlan nyugalommal ült a kerti székében. Látszott, hogy ő már tudja azt, amit én még nem: hogyan élvezze és értékelje az élet legelemibb ajándékait, hogyan örüljön minden egyes lélegzetvételnek és másodpercnek. Legszívesebben lefényképeztem volna, de nem akartam szentségtörő lenni.
Szóval az Amazon egyperces reklámfilmje
három, padon ücsörgő, bögre italt kortyolgató idős barátnőt mutat, akik közül kettő kissé elkámpicsorodva, ifjúkorukat gyászolva figyeli a szánkózó fiatalokat. Szerencsére azonban van egy huncut szemű kortársuk is.
Az aláfestő zene itt sem akármi: a Beatles In my life című számának instrumentális változata segít benne, hogy a reklám végére tuti elérzékenyülj. Apropó: ugye szánkóztatok a hétvégén?
Te mit adnál ajándékba a Télapónak?
Elképzelem magamat, ahogy a kislányom vagy a kisfiam kitalálja, ugorjunk el a Télapóhoz, hogy ajándékot vihessünk neki, és én tényleg bevágom magam a kocsiba, majd elindulunk északra.
Valószínű, hogy már a határnál visszafordulnánk, de ha nem, akkor is csak jövő karácsonyra érnénk oda.
A humor, az érzelmek és a termékek kontextusba illesztésének ötvözetét a Boots (Nagy-Britannia legnépszerűbb drogérialánca) oldotta meg számomra idén a legkreatívabb módon. A filmet nézve valószínűleg nem az alacsony költségvetés volt a fő szempont. A cél pedig az, hogy felhívják a figyelmet az empátia fontosságára és arra, hogy az ismeretlenekre is figyeljünk oda a hétköznapok sürgés-forgásában.
Vannak olyan időszakok az életben, amikor szinte semmi élvezetes nincs a karácsonyban
Nem olyan megható, mint az Amazoné, de a hosszú változata igazán képszerűen, néha bizarrul, de viccesen mutatja be, hogyan élik meg
a kamasz éveik végén járó fiatalok közül sokan a „fárasztó” karácsonyt az uncsi szokásokkal, a kötelező családi együttlétekkel,
és a karácsony szentségét fenntartani kívánó idősebb generáció számukra túlzott lelkesedésével. Persze a végére kiderül, hogy még az ő szívüket is meg lehet lágyítani. De azért a valóságban biztos, hogy van, amikor ehhez pár évet várni kell… Szóval, kamasz gyerekek szülei: Türelem!
Na kinek volt valaha olyan főnöke, aki az agyára ment?
A kisfilmben szereplő fiatal lány igazán irigylésre méltó kreativitással készít animációs (stop-motion) filmet arról, hogyan tenné nevetségessé a főnökét, aki számonkéri az idejét, túlzott mennyiségű feladattal látja el, és egyébként elérhetetlen olyankor, amikor éppen szükség lenne rá. Aztán ugyanilyen kreatív fordulatot vesz az Apple filmje, hogy megtanítson minket arra, mindent láthatunk más színben is, ha nem mindig ugyanazt a szemüveget hordjuk. A több mint négyperces kisfilm eredeti címe Fuzzy feelings, amit talán „Keszekusza érzések”-ként is fordíthatnánk, és George Harrison Isn’t It a Pity című 1970-es dala szól alatta.
Az üzenet pedig örök, országokon átívelő, és mindenre vonatkoztatható.
Vajon mindenhol azok a legjobb napok a munkahelyen, amikor a főnök „sajnos” nincs bent, még akkor is, ha amúgy jó fej? Főleg az ünnepek előtt…
Kiemelt kép: YouTube / Apple; YouTube / Tesco; YouTube / Boots UK; YouTube / Amazon.co.uk
