A szexualitást illetően teljes csendben növünk fel, majd hirtelen tudnunk kellene szabadon beszélni róla
Esther Perellel beszélgetett Emily Ratajkowski
A párkapcsolatok működése, a pornó térhódítása, a szexuális nevelés hiánya, majd a nyílt kommunikáció szükségessége mindenféle előzmény nélkül, a megcsalás „túl könnyűvé” válása – és közben mégis nagyon komplikált okai –, a halál és a megélés helyetti túlélés viszonya az erotikához. Csupa olyan téma merült fel Emily Ratajkowski és Esther Perel beszélgetésében, ami nemcsak nagyon fontos, de elképesztően izgalmas is. Tóth Flóra szemlézi a High and Low with EmRata Esther Perellel készült beszélgetését.
–
A pornó térhódítása valójában a fogyasztók sebezhetőségére mutat rá
Igen sokszor esik szó a pornóról elítélő módon, egy nagyon káros iparágnak és szörnyű rossz szokásnak beállítva a pornófogyasztást. Esther Perel egyáltalán nem gondolkozik ilyen szélsőségesen a kérdésben, és nagyon fontos dolgokat mond: „Tekinthetünk úgy is a pornóra, hogy megkérdezzük magunktól: mit szólít meg azokban, akik fogyasztják?
Különösen a férfiak esetében nagyon fontos sebezhetőségi pontokat mutat meg a pornófogyasztás:
Először is, a pornóban sosincs részed elutasításban, mindig egy nagyon készséges, egyfolytában többet és többet akaró »valaki« vár,
aki nem mondja, hogy fáj a feje, hogy túl mohó vagy, hogy valami nem megfelelő dolgot akarsz.
A másik, amire megoldás a pornó, hogy senki nem vár tőled teljesítményt, nem számít, hogy mennyit teszel bele, nem kapsz visszajelzést arról, hogy »elég jó« voltál – és ez egy nagyon alapvető szexuális sebezhetőségre reagál.
Harmadszor: a »partner« a pornóban mindig elélvez, mindig jó neki, ami a heteroszexuális szexben a férfiak visszatérő nagy kérdésére reagál, hogy vajon a nőnek valóban jó volt, vagy csak megjátszotta.
És ezek a sebezhetőségi pontok nagyon sokat elmondanak arról, aki pornót fogyaszt.”
Perel szerint az is kérdés, hogy a pornófogyasztás valóban eltávolít-e az emberektől, vagy éppen fordítva, aki (aktuálisan) eltávolodott az emberektől, annak egy megoldás a helyzetre a pornó, egy eszköz, ami valamennyit segít, ha már megtörtént az eltávolodás. Bár azt nem fejti ki, hogy a visszatalálásban hogyan tud segíteni. Azt viszont megjegyzi, hogy van különbség pornófogyasztás és pornófogyasztás között:
nem mindegy, hogy amikor egyedül vagy, akkor nyúlsz a pornóhoz, hogy kényeztesd magad, vagy akkor, amikor valaki vár a másik szobában.
A pornó ugyanis kerülőutak nélkül, nagyon célorientáltan vezethet az orgazmushoz, de „költészetet”, szépséget semmiképpen nem visz az életedbe. Az évtizedek óta párokkal dolgozó terapeuta szerint: „Könnyű úgy gondolni a pornóra, mint egy dolog, ami lezár, eltávolít, de a pornó által felvetett problémák sokkal korábban kezdődnek, már a gyerekkori, elsődleges szexuális nevelésnél.”
Négyéves korban el kell kezdeni a párkapcsolati és szexuális nevelést
Nem Perel az első szakember, aki azt javasolja a szülőknek (és az erre konkrétan szülői minőségében is rákérdező Ratajkowskinak), hogy egészen kicsi kortól természetesen kommunikáljon a gyerekével a szexualitásról, de ennél konkrétabban is belemegy:
„Az én meglátásom szerint egy gyerekkel négyéves kora körül el kell kezdeni beszélni a szexről.
(Nagyon sok családban az is probléma, hogy a gyerekek előbb látnak pornót, minthogy tudnának részletesen a szexről, ami nagyon összezavaró és sokszor nyomasztó – veti közbe Ratajkowski.) Miért pont négyévesen? Mert akkor indul a természetes érdeklődés annak mentén, hogy hogyan lettünk és hová tűnik a nagyi, amikor meghal. Ez nagyon jó lehetőség arra, hogy beszéljünk a fogantatásról, a pillangókról a hasadban, és arról, hogy miért kedveled jobban az egyik osztálytársadat, miért szeretnéd megfogni a kezét, hogy közel lehess hozzá. Ekkor kell elkezdeni a szexuális- és párkapcsolati nevelést. A kézfogásból, a melegségérzésből indul, és az évek alatt folyamatosan bővül ez a beszélgetés. És ennek a részeként
egy ponton el lehet mondani, hogy »figyelj, hamarosan találkozni fogsz a pornóval«. Ahogy az ember felhívja a gyereke figyelmét a gyorskaja veszélyeire. Akár úgy döntesz, hogy fogyasztod, akár egyáltalán nem, vagy csak alkalmanként, megtanítod a gyerekednek, hogy nem megfelelően tápláló és nem igazán egészséges.
Akár használhatod is ezt a hasonlatot. Elmondod, hogy a pornó nem a valóság, az emberek képzelőerejére hat, és ha neked nem jó érzés nézni, ha túl agresszívnek találod, akkor egyszerűen bezárod. Dönthetsz úgy, hogy (még?) nem neked való. Ez teljesen természetes lesz, ha van egy folyamatban lévő diskurzus a témáról a gyerekeddel, nem kell egy feszültségekkel teli felvilágosító alkalom, ahol egy nagy beszélgetés keretében el kell mondanod mindent. Ezt is megelőzöd, és a potenciális kármentő beszélgetést is, hogy ha előbb lát pornót, minthogy beszélnél vele róla, mert ha be tudja kapcsolni az korábban elmondottakba, akkor nem lesz sokkoló és titkolnivaló sem.”
A szexualitás egy olyan téma, amit illetően teljes csendben nősz fel, majd egy ponton túl szabadon kellene beszélgetned róla
Ratajkowski kiemeli, hogy Perel minden formában természetesen beszél a szexről, miközben nagyon sok mindenkiben összekapcsolódik a szégyennel, és sokszor fel sem merik hozni a témát. Perel szerint amellett, hogy ez teljesen igaz, kicsit gond is: „Az egész világon dolgozom, és az emberek a világon mindenhol szexuális lények, van szexualitásuk, még ha nem is mindig része az életüknek a szex. Ezért kell beszélni róla.
Szerintem nem különbözik attól, mintha a pénzről vagy a halálról beszélgetnénk, amik szintén hasonló tabutémák. Én mindig felhozom, nem várok a másikra,
mert akkor lehet, hogy sosem esne szó róla.
Párterapeutaként is az a tapasztalatom, hogy a pároktól várjuk, hogy beszéljenek a szexről, ők meg tőlünk várják, és ha ez nem történik meg, akkor azt gondolják, hogy nem mi vagyunk azok, akikkel erről beszélniük kell, és kicsit mindenki összejátszik ebben, hogy végül ne kelljen róla beszélni. A szexualitás egy olyan téma, amit illetően teljes csendben nősz fel, majd egy ponton túl szabadon kellene beszélgetned róla. Ebben segít, hogy ma már vannak beszélgetések, podcastok, amikből kiderül, hogy hiába nehéz beszélni róla, ez nem tabu, vannak elnevezései, van nyelvezete. Szerintem egy társadalom működése nagyon jól leképezhető abból, hogy miként kezeli a szexualitást mint témát, különös tekintettel a nők és gyerekek szexualitására, amit még több tiltás és tabu övez történelmileg. Miközben ez az életünk ténye, az egyik fő alkotóeleme az emberi létezésnek. Nem csak szexelsz, a szex mindig az életed része lesz. De
ahhoz, hogy tudjunk róla jól beszélni, meg kell adni a kereteket. Tudni kell, hogy ez nem a teljesítményről, a gyakoriságról és a csinálásról szól, sokkal inkább magáról a jelenségről, a tapasztalásainkról a testünkkel kapcsolatban, az élvezetről és a kapcsolódásról.
Amikor ezt szóba hozom, az emberek a legritkábban zárkóznak el, igazából megkönnyebbülnek, hogy vezeted őket, tartod őket és segítesz a szavak szintjén is. Itt nem csúnya szavakról van szó, hanem hétköznapiakról, de nagyon fontos néven nevezni a szexuális dolgokat, és nem körülírni.”
Beszélgetnek arról is, hogy miért különösen fontos kérdés a nők és gyermekek szexualitásáról való diskurzus társadalmi szempontból. Elmondja, hogy máig sokkal több tiltás vonatkozik akár íratlan szabályként is a nőkre, amik például a hűség kérdését is befolyásolják, de a férfiak szexualitásával kapcsolatos mítoszok (mindig akcióra kész) is nagyon nyomasztóak és gyakran hasonlóan tévesek.
Természetesen a hűség kérdése is felmerült
Perel az Affér című könyve megjelenése óta beszél a hűség-hűtlenség kérdéseiről – a hűtlenség azonnali elítélésén túlmutatva. Ennek kapcsán elmondta, hogy az erotika az egyik dolog, amitől azt érezzük, hogy élünk, és nem csak működünk, túlélünk, sokszor ez állhat hűtlenségek mögött. Úgy gondolja,
vannak, akik azért lépnek félre, mert nem azt az embert akarják elhagyni, akivel vannak, hanem azt az önmagunkat akarják hátrahagyni, akivé váltak.
Bár valóban vannak mintázatok, amikben legtöbbször különbözik a női és a férfi hűtlenség, összességében azoknál, akik őt vagy bármilyen párterapeutát felkeresnek (tehát feltételezhetően nem érzelemmentes, sorozatos megcsalók), mindig az áll a hűtlenség hátterében, hogy elismertek, szeretettek, valaki által megtartottak szeretnének lenni. Itt pedig elmondja, hogy az is fontos és általa rendszeresen megtapasztalt probléma, hogy valaki egyetlen embertől (a párjától) várja, hogy egy egész falunyi ember szerepét vigye az életében. Ezért szerinte a párkapcsolatok szempontjából is fontos, hogy legyenek az embernek barátai.
Beszélgetnek még férfiasságról (amit mindig bizonyítani kell, vagyis egy nehezen megszerezhető, könnyen elveszíthető valami), és nőiességről (aminek a sztereotípiái sokszor magának a szex élvezetének a gátjai is lehetnek), valamint arról, hogy a szex hogyan függ össze a hatalommal – természetesen sok módon. (Ha szeretnétek teljes egészében meghallgatni az adást, ITT találjátok.)
Kiemelt képek forrása: YouTube/ Emily Ratajkowski