Dizájnervaginák

A széles körben, gyakorlatilag mindenhol és bárhol fellelhető pornográf tartalmak hosszú távú káros hatásairól megannyi cikkünk jelent már meg, sőt, a minap épp az egészségesebb alternatíváról, az etikus pornóról írtam. Már mindenféle szakemberek ecsetelték, milyen irreális kép alakul ki a fiatalokban a szexualitásról, az emberi testről a pornófilmek következtében.

Az egyik ilyen súlyos következmény például az intim plasztikai műtétek iránti megnövekedett igény, amikor a külső nemi szerveket „csinosítják” olyanra, mint amilyeneket a pornófilmekben és fotókon látni. Pedig bizony a női nemi szervek ugyanúgy különbözők, mint a férfiaké. Alakban, méretben, árnyalatokban, minden szempontból, és mindegyik típusa teljesen normális. Ez a téma sok művészt megihletett már, megannyi vaginaszobor, -bögre, -plüss, -festmény dolgozza és dolgozta már fel, hogy suna nem csak egy(féle) van. (Gondoljunk csak a Sex Education vulva muffinjaira.) Mégis, ez az infó nem terjed el elég széles körben, mert

a megnövekedett igény a „dizájnervaginára” (esküszöm, létező kifejezés) azt mutatja, hogy a pornóban látható „fazont” ismerik el normálisként.

Ez azért is ijesztő, mert a teljesen simára gyantázott és az apróra műtött szeméremajkak látványra inkább kislányosak, ami egy olyan (nem is teljesen) látens pedofil-vonalat hoz be az egész műfajba, amibe belegondolni is borzasztó.

Sokan nem értik, miért van egyre több kampány, ami a női nemi szervek sokféleségét akarja demonstrálni, nekem sem esett le, hogy mekkora különbségek lehetnek. Leginkább azért nem tudtam, mert bár ezer dolog miatt van komplexusom, az soha nem jutott eszembe, hogy emiatt is lehetne.

Érdekes, hogy a női nemi szervek anatómiájáról sokáig rendkívül felületesek voltak az ismereteink, azok is általában kimerültek a külső nemi szervek felépítésében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jessica Pin (@jessica_ann_pin) által megosztott bejegyzés

A klitorisz térképe

1998-ban Helen O’Connell ausztrál orvos térképezte fel először a klitorisz (csikló) anatómiáját, amit ehhez képest máig úgy ábrázolnak a tankönyvekben, mint külső nemi szervet, pedig az külső és belső nemi szerv is egyben. Míg a férfi nemi szervekről átfogó, pontos képünk van már évtizedek óta, a csiklót még csak nemrégiben kezdték valójában tanulmányozni. Sajnos olyan felületes tudás övezi a női test ezen területét, hogy amikor intimplasztikára kerül sor, és kisebbítik a szeméremajkakat, akkor például olyan idegeket sérthetnek meg végzetesen, amivel életre szóló komoly fájdalmakat és/vagy érzéketlenséget okozhatnak. Hiszen a plasztikai sebész nem feltétlenül rendelkezik azokkal az anatómiai ismeretekkel (és azok jelentőségével), amikre egy ilyen beavatkozás esetén szükség lenne.

A statisztikák szerint a labiaplasztikát (kisajakplasztika) igénybe vevők átlagéletkora tizenhat és harmincöt között van. Ehhez képest tizennyolc éves kor alatt nem is ajánlott, mert a nemi szervek a felnőttkorig még alakulnak. Az USA-ban, Brazíliában és Oroszországban végzik el a legtöbb ilyen műtétet, amit egyre többen vesznek igénybe.

Jessica Pin még csak tizenhét éves volt, amikor az orvosa rábólintott a szeméremajak-plasztikára. Mint sok naiv fiatal nő, Pin is úgy gondolta, hogy a lógó kisajak nem normális, és ebben a sebész is megerősítette. (A szülei szerepéről a történetben nem sokat tudni, csak annyit, hogy magát a műtétet abszolút támogatták.) 

Fizetett csonkítás

Azt olvasta az interneten, sőt sebészek weboldalain és a lektorált orvosi szakirodalomban is, hogy a kiálló kisajkakat általában inkább nőietlennek és kínosnak tartják. Olyat is olvasott, hogy ennek oka a túl sok férfihormon és a túlzásba vitt maszturbáció lehet. Ezeket az állításokat tudományosan megalapozottnak semmiképp sem lehet tekinteni, de hát a nők önmagukban való bizonytalansága már eddig is csilliárd dolláros biznisz volt, szóval ez ebben az esetben sincs másképp.

Pin a dallasi Baylor Kórház legjobbnak mondott intimplasztikai sebészéhez és elismert szaktekintélyéhez ment, és miután betöltötte a tizennyolcat, a legnagyobb nyugalommal feküdt kés alá, gondolván, hogy a legjobb kezekben van. Felébredve szembesült a kegyetlen valósággal.

A sebész egy az egyben eltávolította a kisajkakat, valamint előzetes egyeztetés és engedély nélkül csiklócsuklya-kisebbítést hajtott végre, elvágva a klitorisz hátsó idegeit is. A csiklója azóta teljesen érzéketlen.

A műtétet végző sebésznek, mint kiderült, ez volt a harmadik szeméremajak-műtétje. Nincs ebben semmi meglepő, az intimplasztika esztétikai műtétként van számontartva alapvetően, és mivel az anatómiai ismeretek ezen a területen egyelőre felületesek, ezért előfordulhatnak ilyen (nyilván akaratlan) csonkítások. Az orvos soha nem ismerte el a műhibát (Pin pedig nem jelentette időben az esetet), de ezután nem vállalt ilyen műtétet.

Rendszerszintű műhiba

Pin a műtét után persze magát hibáztatta. Rájött, hogy ő SEM tudott eleget az anatómiájáról ahhoz, hogy megértse, a sebész külön műtétet végzett az ő beleegyezése nélkül. Orvostól orvosig ment, erős diszkomforttal élt. Kutatásokba fogott, és az orvosi konzultációk, illetve a fellelt dokumentációk, tudományos anyagok ráébresztették, hogy ezen a területen abszolút sötétben tapogatózásnak az egész szakmában. Azzal, hogy a csiklóhoz vezető idegek hol futnak, valószínűleg egyáltalán nem volt tisztában a Pint műtő orvos (sem), igaz, az engedély nélküli csiklócsuklya-kisebbítést ez sem magyarázza. A lány kálváriája során szembesült azzal, hogy ez bizony rendszerszintű műhiba volt, nem pusztán egy ember felületes tudása okozta a bajt.

Amikor Pin felkereste az orvost, hogy esetleg dolgozzanak össze, segítsen megreformálni az orvosi képzést, hogy legalább másokkal ne fordulhasson ilyen elő, a férfi elhatárolódott. Közölte, hogy a műtétet Pin kérte és vállalta, ő csak próbálta neki megadni, amit kért.

A csiklócsuklya-kisebbítést úgy ahogy volt, tagadta, de a megmaradt hegek és a fájdalmak persze ezt azóta is cáfolják. Addig kellett orvoshoz járnia, amíg végre papírt kapott arról, hogy műhiba és csonkítás történt vele.  

 

Közben egyre rosszabbul volt lelkileg is. A környezete nem fogta fel a történtek jelentőségét, magára maradt. Szégyellte magát, amiért nem indított pert, amikor még lett volna rá lehetőség. Szégyellte az egészet, hogy ilyen tájékozatlanul ment bele a műtétbe. Ez a bűntudat odáig fajult, hogy öngyilkossági szándékkal bevett egy marék gyógyszert. Viszont felépülése után sem volt már/még mellette senki. Villogtak a fejében az áldozathibáztató mondatok, amiket orvosoktól, ismerősöktől kapott, miszerint minden műtét kockázattal jár, tudhatta volna. A műtét következményei kevésbé viselték meg, mint a közöny, visszautasítás, ujjal mutogatás és ítélkezés, amivel utána szembesült.

Klitoranatómiát az orvosi képzésbe!

Azóta Pin igazi nagykövete lett a témának, számtalan lépést tett már azért, hogy az orvosi képzésben a klitoranatómia is helyet kaphasson, de egyelőre próbálkozásai az egyre növekvő szakmai (orvosi) támogatással is falakba ütköztek. Folyamatosan gyűjti az újabb és újabb, a sajátjához hasonló történeteket, vallomásokat, tanulmányokat végez. Mióta felkarolta a jelenséget, hatalmas online közösséget épített a jó célért, ennek köszönhetően végre legalább a saját bűntudata csökkent, és segíthet azoknak, akik hozzá hasonló tortúrán mentek/mennek keresztül.

Ha elég sok helyre eljutnak a történeteik, talán intő példaként szolgálhatnak azoknak, akik még mindig az egyen-dizájnervaginában látják a boldogságuk, egészséges szexuális életük és magabiztosságuk szent grálját.

Pin munkásságának köszönhetően apró lépésenként előbb-utóbb talán az anatómiai képzést is megreformálják és a klitoranatómia is egyre kevesebbeknek lesz vadonatúj fogalom.

  

Hatalmas szükség van erre az edukációs mozgalomra, ugyanis eközben a #labiaplasty hashtag alatt egyre csak gyűlnek a videók TikTokon és a többi közösségi oldalon, ahol OnlyFans „sztárok” hirdetik, hogy túl vannak a műtéten, ami állításuk szerint életük legjobb döntése volt. Velük szemben pedig vannak, akiknek viszont sajnos nem, ugyanis több olyan videót is látni, amin kínok között számolnak be a fájdalmaikról, vagy pont az érzéketlenségről. A kisajakplasztika abszolút virágzófélben van, viszont óriási a tájékozatlanság. A fals információk futótűzként terjednek, és sokszor már csak utólag derül ki, mennyire nem szabad vakon elhinni azt, amit az interneten látunk. Ez ennek a klasszikus tanulságnak egy újabb iskolapéldája.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Inna Marchenko

Szabó Anna Eszter