Happy Birthday to You: 130 éves a dal, ami nem is születésnapra íródott
A világ egyik leghíresebb dallamának története
Egyszerű, de nagyszerű – illik tökéletesen a világ egyik legtöbbet énekelt dalára, aminek népszerűségét éppen ez adhatta: pillanatok alatt meg lehet tanulni, és aztán lehetetlen elfelejteni. Nem véletlenül: eredetileg ovis gyerekek köszöntésére szánta a két szerző, Mildred és Patty Hill, akik az amerikai Kentucky államban vezettek kísérleti óvodát. A nevelők ezzel a kedves kis dallammal köszöntötték a gyerekeket reggelente, csak a szöveg eredetileg úgy hangzott: Good Morning to All. Aztán mi lett belőle! Gyárfás Dorka meséli el a Happy Birthday történetét.
–
Klassz dolog lehet olyasmit létrehozni, ami még 130 évvel később is az emberek mindennapi életének része, még ha nem tudják is, kinek köszönhetik. Úgy tűnik, a hétköznapi dolgainkkal kapcsolatban elég gyakori ez a jelenség – amúgy gyakran nők fejéből pattantak ki ezek az ötletek, például a mosogatógépé (amiről ITT írtunk), a miniszoknyáé (erről ITT), és nők írták például a Happy Birthday… kezdetű dalocskát is. Szerzői egy testvérpár: Mildred és Patty Hill, akik csak 1996-ban kerültek be a Híres Dalszerzők Csarnokába (Songwriters Hall of Fame), amikor persze már egyikük sem örülhetett neki, rég meghaltak. Azt is csak a fiatalabb testvér, Patty érhette meg, hogy a dalból közkincs lett, igaz, már nem az ő szövegével.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Patty (aki 1868-ban született) a Kentucky állambeli Louisville Kísérleti Óvodájában és Iskolájában dolgozott a XIX. század végén, nővére, Mildred pedig (aki 1859-ben látta meg a napvilágot) zenét tanított ott, és néha fel is lépett saját szerzeményeivel. Az egyszerű kis dalocskát azért találták ki, hogy legyen egy rituálé, amellyel a gyerekek hétköznapjai elkezdődnek, tehát olyan egyszerű dallamra törekedtek, amely rövid, és hamar meg lehet tanulni. A szövege akkor még így szólt:
Good Morning to All,
Good Morning to You,
Good Morning, Dear Children,
Good Morning to All.
A dal első megjelenését 1893-ra teszik a Song Stories for the Kindergarten (Dallamtörténetek az óvodának) című gyűjteményben, ami a nővérek összes, gyerekeknek szánt szerzeményét tartalmazta, és ez a dal volt benne az első. Sikeres lett azonnal, húsz kiadást ért meg, és lefordították sok nyelvre, például németre, franciára, olaszra, spanyolra, kínaira, japánra és svédre is (ITT lehet megnézni az eredeti példányát).
Az első hivatalos, nyomtatott forrás, amelyben már Happy Birthday szöveggel olvasható, 1935-ös, és több verzió létezik arról, hogyan és miért írták át időközben a szövegét.
A legvalószínűbb, hogy a szövegíró Patty maga cserélte ki a sorokat, amikor egy barátnőjük születésnapját ünnepelték egy erdőszéli faházban, amely ma is látogatható (de már múzeumként működik), és ahol nagy becsben őrzik ezt a történetet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A dal eredetének egyébként egy amerikai szellemitulajdonjog-professzor, bizonyos Robert Brauneis járt utána a szerzői jogok kutatása közben (Íme, a dolgozata). Ő magyarázza el azt is (Elizabeth Pleck tanulmányára hivatkozva), hogy későbbi elterjedéséhez és sikeréhez hozzájárult, hogy a születésnap ünneplése is ekkoriban kezdett széles körben meghonosodni az országban. Ez hosszú folyamat volt: például szülinapi torta a módos amerikai családoknál is csak az 1850-es években jelent meg, a szülinapi zsúr (gyerekeknek) meg 1870 és 1920 között, amikor ezzel párhuzamosan az amerikai iskolában elkezdték bevezetni az életkor szerint tagolt osztályokat.
Miután a Hill nővérek szerzeménye a Happy Birthday szöveggel 1935-ben debütált, azonnal hatalmas diadalút nyílt meg előtte – csak a szövegváltozás miatt a szerzők elvesztették a szerzői jogokat.
Mildred 1916-ban halt meg, Patty, és a harmadik húguk, Jessica viszont még sokáig küzdöttek azért, hogy visszaszerezzék, rengeteg pert indítottak ez ügyben.
Az 1935-ös kiadás felett a Clayton F. Summy Company nevű chicagói cég bábáskodott, így a nővérek halála után (Patty 1946-ban ment el) náluk maradt a jogdíj, de aztán őket is felvásárolta egy másik cég, amelyet pedig később a Warner Music vett meg. A Warner Brothers leányvállalata egészen 2030-ig tervezett profitálni ebből a kis dalocskából, ami az IMDb szerint 143 filmben vagy televíziós produkcióban hangzott el, és hogy nem többször – vagy nem egészében –, az valószínűleg épp a magas jogdíj miatt lehetett.
Becslések szerint így is évi kétmillió dollárt kerestek vele.
Aztán ennek az aranytojást tojó tyúknak épp egy filmes vetett véget: Jennifer Nelson dokumentumfilmet szeretett volna készíteni a dal eredetéről, de a vége az lett, hogy beperelte a Warnert, amiért 1500 dollárjába került volna, ha a dal elhangzik az alkotásban – ehhez aztán több filmes csatlakozott. Addigra már egyébként is közfelháborodást okozott Amerikában, hogy a világ legismertebb szülinapi köszöntőjét nem lehet lejátszani éttermekben, és nem csendülhet fel filmekben, mert olyan sokba kerülne mindenkinek.
2015 szeptemberében ezért a kaliforniai bíróság végül köztulajdonnak minősítette, és azóta a lejátszása szabad és ingyenes. A bírói indoklás szerint az 1935-ös kiadás amúgy is csak a zongoradallam jogait birtokolta, a szövegét nem, és ennyit örökölt meg a Warner.
„A Happy Birthday nyolcvan év után végre szabad! A bolhacirkusznak vége. Hihetetlen!”
– ünnepelt a per egyik ügyvédje, Randall Newman.
A Hill nővérek tehát egy közkincset hagyományoztak az emberiségre, és ezt a szülővárosuk azzal díjazta, hogy egy Happy Birthday Parkot szentelt az emléküknek Louisville-ben.
További forrás: ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jutta Klee