„A mosónők korán halnak” – Feltalálók, akiknek hálásak lehetünk a mosógépért
Az automata mosógép feltalálása óriási segítség volt a nőknek, túlzás nélkül megváltoztatta az életüket, hisz sok órányi nehéz fizikai munka alól mentesül általa az ember. Kinek köszönhetjük a találmányt, illetve találmányokat? Mióta mosnak a fejlettebb országok lakói mosógéppel? Kurucz Adrienn írása.
–
„Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak”
– írta József Attila 1931-ben, az Anyám című versében. A költő nem túlzott: mosónőnek csak akkor állt az ember, ha másként nem tudta eltartani a gyerekeit. Jellemzően 30 és 50 év közti özvegyasszonyok vállalkoztak a feladatra, amire még a cselédek se szívesen: a nagymosáshoz erős fizikum kellett, mert rendkívül megterhelő volt, és ne feledkezzünk meg a kezüket szétmaró lúgra, amit a szapuláshoz (áztatáshoz) használtak, a lobogó, forró vízre, a cipekedésre, a suvickolásra, a nagy, nehéz vásznak állandó csavargatására, a mángorlásra, amely megelőzte a széntüzelésű, izzó vasalók használatát.
Ekkortájt (1931-ben) egyébként már léteztek mosógépek, nálunk is vásárolhattak a kiváltságosok. Amerikában 1901-ben szabadalmaztatta egy Alva Fisher nevű mérnök az első elektromos árammal hajtott készüléket, de arra azért még a tengerentúlon is várni kellett néhány évtizedet, hogy az átlagemberek számára is elérhetővé váljanak.
Fisher találmányának egyébként sokféle előzménye volt, a feltalálók ugyanis évszázadok óta próbálkoztak azzal, hogy a mosás folyamatát valahogyan egyszerűsítsék.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A napokban (március 28-án) volt például a 226. évfordulója annak, hogy egy Nathaniel Briggs nevű amerikai férfi szabadalmaztatott egy mosógépet, amelyről azonban semmit sem tudunk – azon túl, hogy fából készült, és kézzel kellett hajtani –, mert a Szabadalmi Hivatal irattára leégett a XIX. században.
Más előzményekről azonban több ismeret áll rendelkezésünkre.
Sulykolás, szapulás és húzatás
Kezdjük talán ott, hogy minden szerkezet, amit a mosás megkönnyítésére ötlöttek ki, valamiképpen a súrolással-súrlódással és a víz áramlásával van összefüggésben (nem meglepő módon, hiszen a kosz így távolítható el a szövetekből.) Az asszonyok még ma is a világ számos pontján járnak a folyóhoz, hogy a ruhát a legarchaikusabb módon: kövekhez csapkodva, fával sulykolva vagy recés deszkákhoz dörzsölve (mosódeszkán) mossák ki.
Ismeretes még a tengeri medvék módszere: a matrózok erős vászonzsákba tették a koszos ruhát, és órákon át húzta a hajó maga után egy kötélen a szennyest, a sós víz erős sodrása mosta át a textíliát.
Voltaképpen ma is a sulykolás és a vízöblítés kombinációja történik a mosógépünkben: ezt a kettős műveletet próbálták a felfedezők az idők folyamán kombinálni és az emberi erőt mind jobban kiiktatni. (Nem lehetünk elég hálásak ezért nekik, ez gyakran eszembe jut nekem, akinek a nagyanyja még bőven dézsában mosott a háború után is a nyolctagú családra télen-nyáron az udvaron, és a padlásra cipelte fel a vizes lepedőket száradni, ha hideg volt.)
Állítólag már Leonardo Da Vincit is foglalkoztatta a gépesített mosás ötlete
A legkorábbi eszköz, amit ismerünk, honfitársáé, Jacopo Stradáé, aki ötvös volt és régiségkereskedő, a XVI. században élt. Egy üstöt töltött meg vízzel, amelyet az alatta lévő kályha melegített. A mosást egy kerék végezte az üstben – a kereket meg persze a kéz ereje hajtotta, de a forgatás némiképp egyszerűbb volt a sulykolásnál.
1767-ben egy Jacob Christian Schäffer nevű német evangélikus lelkész is közzétette egy kezdetleges mosógép tervét, de az első hivatalos szabadalom a már említett Briggsé volt 1797-ből. (Még mindig kézi hajtású gépekről beszélünk).
Fontos lépés volt az első forgódobos gép elkészítése (Henry Sidgier, 1782-ben).
Egy fahordót képzeljetek el, amit egy hajtókar segítségével lehetett forgatni, a víz pedig áramlott a hordóba applikált rudak között, amelyeknek nekicsapódva a ruhanemű tisztult.
Talán még nagyobb jelentőségű fejlemény volt, hogy a XX. században lehetővé vált a háztartási gépek elektromos árammal történő működtetése.
A legelső elektromos mosógép 1905-ben készült el
Maga a feltaláló, Alva J. Fisher gyártatta le. Addig (a XIX. században) a nagy mosodákban, szállodákban, kórházakban óriási, gőzzel működtetett, modern mosógépeket használtak a nagy mennyiségű szennyes kimosására, de a háztartásokban még mindig a kézzel működtetett, egyszerű ketyeréket használták, ha egyáltalán használtak bármilyen segítséget. Az elektromos mosógép jelentette a forradalmi áttörést: Alva J. Fisher Thor névre keresztelt automatája. A reklámkampánynak köszönhetően sok mosógépet adtak el az Egyesült Államokban, de még hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, hogy a szegényebb rétegekhez is eljusson a találmány szerte a világon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A drágaság mellett sokáig gondot jelentett az is, hogy a vizet hogyan tartsák távol az elektronikától: sok volt az áramütéses baleset, a rövidzárlat. Nagyjából a harmincas évekre sikerült megnyugtatóan orvosolni a problémát, és ezek után a formai tervezés is meglódult, egyre jobban hasonlítottak a készülékek a ma ismert mosógépekre.
Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években elsősorban a keverő- vagy forgótárcsás mosógépek terjedtek el, biztosan láttatok már ilyet, vannak háztartások, ahol még ma is üzemelnek ilyen készülékek: egy henger alakú tartályban van egy forgótárcsa, abba kerül a mosószeres víz és a szennyes is, és a víz áramlása végzi a tisztítást.
Az elöl- vagy felültöltős, forgódobos mosógépben ezzel szemben három borda tereli a ruhát a mosószeres vízben, a hatásmechanizmus pedig nagyjából a sulykolásé.
Amit milyen jó, hogy elvégez helyettünk!
Források: facebook.com, 24.hu/tudomany, ng.24.hu, historycooperative.org, youtube.com
Nézd meg ezt az érdekes videót, ha látni akarod, hogy néztek ki a korabeli mosógépek!
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Bettmann / Contributor
