–

Az egész internet egy emberként kapott a szájához döbbenetében, amikor a rend és rendszerezés nagyasszonya, Marie Kondo színt vallott: bizony, mostanában az ő otthona is rumlis – hát, istenem, gyerekek mellett előfordul ez.

Semmi baj, Marie, miután milliókat nyomasztottál évekig, hogy nem elég rendezett az élőhelyük, én most nagyvonalúan csak annyit mondok: a rumli miatt érzett frusztrációidat nyugodtan mosd tisztára, vasald simára, hajtogasd élére, majd csavard be, hogy több férjen el belőlük egy bőröndben, aztán fogd azt a koffert, és hajítsd ki a fenébe. Szívesen.

De míg sokak számára valódi megkönnyebbülést hozott, hogy még aki jövedelmező karriert épített a takarításból és rendszerezésből, az is elismeri: a fontossági sorrend igenis megváltozhat, ahogy az életünk változik, mások határozott mögöttes szándékot véltek felfedezni Kondo „pálfordulásában”. Szerintük ő valójában nem megengedőbbé vált, hanem ravaszul elkezdte meglovagolni a legújabb trendet, amelyet valamiféle újhullámos realizmusként is értelmezhetünk.

A beleszarás művészete

Ez nem más, mint a goblinmód, amit az Oxford szótár 2022-ben az év szavának választott. De mit is jelent pontosan? A szótárban szereplő értelmezés szerint „egy gátlástalanul önkényes, lusta, hanyag vagy kapzsi, a társadalmi normákat vagy elvárásokat elutasító viselkedésmódot”. 

A kézírás egyszerre létszükséglet és önismeret – Mit veszítünk, ha elfelejtjük?

WMN Life – 2023. február 25. – SzHA

Azt az állapotot írja le, ami sokaknak ismerős lehet még a járvány alatti időszakból: mivel a világ szépen lassan összeomlik körülöttünk, teljesen lényegtelen, hogy káosz van a szobánkban, ahogy az is, hogy mikor mostunk utoljára fogat (khm, ezzel azért vitatkoznék).

Ha a dolce vita az édes életként, az aesthetic hashtag alatt található mozgalom a minimalista esztétika éltetéseként, ez – némileg nyersen fogalmazva – a beleszarás művészeteként értelmezhető, ami persze elkezdett mindenféle trendekben és azok vadhajtásaiban érvényre jutni.

De hogyan jutottunk el odáig, hogy belecsináljunk a bézs idillbe?

Ennek megfejtéséhez lépjünk hátrébb egyet, és nézzünk a közelmúlt uralkodó trendjei háza táján. Marie Kondo sokakat megihletett a rendszerezésben, hitvallása, amely szerint: ami már nem szerez örömöt, attól meg kell szabadulni, emberek tömegei számára lett biblikus mantra. Ezzel szinte párhuzamosan pedig a minimalizmus is egyre nagyobb teret hódított. 

Egészen megdöbbentő, de több mint 202 milliárd megtekintésnél járnak azok a TikTokon a posztok, amelyek aesthetic hashtaggel vannak ellátva. Ezek alatt ízlésesen berendezett – általában fehér vagy bézs színben pompázó –, hiperdizájnos minimalista otthonokat láthatunk, ahol alig van valami, de az is katonás rendben áll, akár egy lakberendezési magazinban.

@audrey.audreyyy

winter morning in NYC 💌

♬ Sure Thing (sped up) - Miguel

Míg a karantén alatt ezeknek a patikatisztaságú, rendezett otthonoknak a látványa – és ennek a rendnek az újraalkotása a saját otthonunkban – egyfajta megnyugvást nyújtott (hiszen, ha a külvilág kaotikus eseményeit nem tudjuk is kontrollálni, de a közvetlen terünkben igenis rendet, és ezáltal egyfajta látszatnyugalmat tudunk teremteni), mostanra mintha egyre többen fáradtak volna bele a tökéletesség látványába és az arra való törekvésbe. Nem csoda, az ugyanis marha frusztráló.

A valóságban senki sem éli az életét egy alig berendezett, szinte múzeumszerű bézs otthonban, nem hajtogatja mindennap élére a vasalt ruhát, hogy aztán betekerve tegye a szekrénybe, és nem rendszerezi szín, alapanyag vagy, mondjuk, lejárati idő szerint az ételeket a hűtőjében (bocs, Marie).

Így hát egyfajta lázadásként egyesek elkezdték magukhoz ölelni a káoszt és a rendetlenséget, ami az élet teljesen természetes velejárója – mélyen emberi dolog.

Így kapott mind nagyobb teret a kreatív káosz az otthonokban

A mozgalom, amit angolszász nyelvterületen „cluttercore”-nak neveznek, nem a minimumra, hanem a maximumra törekszik. Itt nem baj az egymáshoz nem illő minták, színek, berendezési tárgyak felhalmozása, és az sem, ha azok (első látásra) meglehetősen esetlegesen – szinte a kupi határát súrolva – vannak elhelyezve a lakásban.

Az így berendezett helyiségek a meleg otthonosságot és a bőséget éltetik: a fények, a minták, a színek kavalkádját, ami még az elménket is megihleti. A cél, hogy a steril, minimalista stílusban berendezett terekkel ellentétben olyan dolgok vegyenek körül, amelyeket szeretünk, amelyek jó érzéssel töltenek el, még akkor is, ha első látásra nem illenek egymáshoz.

És ezzel azt hiszem, sokan tudnának azonosulni. Ez a káosz azonban nem esetleges, hanem nagyon is megkomponált, amiben sok munkájuk van a rendetlenség híveinek, akik örömmel rendezgetik időről időre újra az összképet. A trend követői szerint a „cluttercore” a hétköznapi embereket valódi kurátorokká varázsolja, hiszen rengeteg kreativitás kell ahhoz, hogy kitalálják, mi hova kerüljön, és mit mondjanak el az egyes tárgyakkal – amelyeknek egytől egyig történetük van –, illetve azok elhelyezésével magukról. 

Azt hiszem, ez az a pont, amikor mindannyian lemondóan a homlokunkra csapunk. Hurrá, egy trend, amely az esetlegességet élteti, és amelyről kiderül, hogy minden, csak nem esetleges. Mert nem elég, ha per pillanat rumlis az otthonod, akkor lehetsz igazán trendi, ha megkomponálod ezt a rumlit.

De kérdem én: akkor már nem lenne könnyebb úgy hagyni – vagy szimplán rendet rakni? 

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Steph Wilson 

Filákovity Radojka