„Ő csak azt tette, ami ő maga valójában: egy bűnöző. Már ez is marad, viszi tovább, amit az apja tanított neki” – Miklós története
Egy zsenge elme, egy éretlen személyiség még nagyon befolyásolható, nem mindegy tehát, hogy milyen környezetben nevelkedik. A gyerek soha nem lehet eredendően rossz, de a káros szülői mintákat sokszor szinte lehetetlen felülírni. Sajnos gyakran az is előfordul, hogy az egész közösség életét megnehezíti egyetlen rosszul szocializálódott fiatal. Gyerekotthonban dolgozó olvasónk, Kovács Krisztián írása.
–
Egyik nyári nap délután kettő körül érkeztem meg az otthonba. Nagy bevásárláson voltunk, ilyenkor általában egy fél napot is igénybe vesz, mire a havi ellátmányból a szükséges dolgokat megvettük a csoportnak. A lépcsőházban találkoztunk Ferenccel, aki két társával ült a lépcsőn. Lelkendezve újságolta a jó hírt: a bátyja, Miklós ma szabadul a börtönből, és jön hozzánk. Miklós 16 éves, magas, erős testalkatú gyerek. Azért tartóztatták le, mert egyik nap többedmagával úgy határozott, hogy valamilyen úton-módon gyorsan pénzre van szükségük. Aztán ahogy sétáltak este az utcán, úgy döntöttek, hogy egy idős nő nyakából kitépik a láncot, majd elfutnak. Így aztán rablás miatt elítélték, két évet töltött a fiatalkorúak tököli börtönében.
Azon a napon este hat felé járt az idő, mi a csoportban éppen vacsorázni készültünk a gyerekekkel, amikor megérkezett Miklós. Testvére mutatta be nekem. Ők a másik csoport tagjai voltak ugyan, de úgy gondolta, mivel sokat szoktunk beszélgetni, jó lenne, ha megismerném. Miklós körbenézett a csoporton, szemügyre vette a nagyobb kortársait, majd közömbösen elköszönt.
Másnap már az otthon bejáratánál az a hír fogadott, hogy Miklós az iskolában óra közben meggyújtotta az egyik lány haját, mert unatkozott.
Aznap az aulában voltunk délután a gyerekekkel, focihoz készülődtünk, amikor nagy hangoskodásra és csapkodásra lettünk figyelmesek. A másik csoportból jöttek a hangok. Azonnal tudtam, hogy valami baj van: Miklós és az egyik kortársa összeverekedtek. Eltelt egy kis idő, mire szét tudtuk őket választani, és meg tudtak nyugodni. Miklós a kanapén ült, mélyeket lélegzett, és közben azt hangoztatta, hogy úgyis kinyírja a másikat, ennek az ügynek még nincs vége. Én mellette ültem, és vártam, hogy teljesen megnyugodjon. Akkor mesélni kezdett, elmondta, miért kerültek be, és miért történt, hogy szembe ment a törvénnyel.
Az elbeszéléséből kiderült, hogy az apukájával és az öccsével éltek a város szélén, egy romos kis házban. Nehezen ugyan, de megéltek, az apjának voltak kisebb fekete munkái, napszámos melói, de azok keveset fizettek. Aztán sokszor előfordult, hogy az apjával együtt mentek lopni. Eleinte csak kisebb-nagyobb dolgokat csentek el a piacról, de aztán hamar eljutottak a betörésekig. Amit szereztek, azt pedig igyekeztek eladni. Egyik este az édesapja egyedül ment el, de már nem érkezett haza: elkapták a helyszínen. A rendőrség a gyerekekért ment, és így kerültek be az otthonba. De azt az estét, amikor a társaival kitervelték a rablást, igazából cseppet sem bánta meg. Ő csak azt tette, ami ő maga valójában: egy bűnöző. És már ez is marad, ezt választotta. Viszi tovább, amit az apja tanított neki.
És igazából azért támadta meg a kortársát, mert a börtönben megtanulta: a legnagyobbat kell megverni, és akkor ő lesz a király.
Teltek a napok, hetek. Miklós egyre többször került verekedésekbe, sűrűsödtek a vele kapcsolatos problémák. Volt, hogy a társait utasította: menjenek neki mindennap reggelit lopni, mert ha nem, akkor csúnyán megveri őket. Volt, amikor az öccsével a portást rugdosták egy fél éjszakán keresztül, mert az jó poénnak tűnt. Nem egy nevelőt is megfenyegetett. Egyik éjszaka éjfél körül a testvérével veszett össze, ennek következtében eltörte az öccse orrát. Az egész jelenetet és a vérrel borított padlót a csoportbeli kisebb gyerekek is végignézték.
Aztán egyik reggel elvették egy gyerektől a mobiltelefonját, és eladták. A rablás miatt újfent bekerült a büntetés-végrehajtási intézetbe, de most az öccsével együtt. Ez sem egyedi eset a gyerekvédelmi szakellátásban: a fiatalkorú bűnelkövetők gyerekkorát vizsgáló kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a családban, az iskolában és a kortárs kapcsolatokban tapasztalt diszfunkcionális működés lehet a legnagyobb befolyással a fiatalkorúak bűnelkövetésére.
Egy fiatal akkor válik bűnelkövetővé, ha a környezetében a bűnelkövetést támogató attitűdök erősebben vannak jelen, mint a jogkövetést támogatók.
A gyerekotthonokban a családi kapcsolatok általában felbomlanak, vagy legalábbis csökken az erősségük, minél több időt töltenek el ott a gyerekek. A családból hozott minták erősen befolyásolják a gyerek személyiségfejlődését. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a reintegráció ezen a területen sokszor nem sikeres. Ezek a fiatalok gyakran egy egész csoport addigi rendjét és életét képesek teljesen felborítani. Elengedhetetlen e fiatalok hatékonyabb segítése. Szükség lenne több prevenciós tevékenységre, hogy nagyobb esély legyen megakadályozni, hogy a fiatalok bármilyen külső nyomás hatására bűncselekményeket kövessenek el, hiszen azokat mindenképpen jobb megelőzni, mint büntetni. Miklós és testvére azóta is a büntetés-végrehajtási intézeteket járják, pedig már jó néhány év eltelt.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Peter Dazeley
