Akik ott segítenek, ahol más nem tud – Veszélyben az ország egyetlen mozgó intenzív osztálya

–

A saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a hazai egészségügy ugyanolyan rossz állapotban van, mint a benne ellátásra szoruló kritikus betegek. A hosszú várólisták, a kórházakban a betegekre hulló vakolat, az ápolók és az orvosok túlterheltsége mellett égető probléma a mentőautók és a mentőorvosok hiánya is, ami szinte a nulladik ponttól nehezíti meg az ellátást, illetve lehetetleníti el sok esetben az életmentést. Most pedig egy különleges, az országban egyedülálló mentőegység is veszélybe került financiális nehézségek miatt – holott elengedhetetlen szükség lenne rá a továbbiakban is.

Ők ugyanis ott segítenek, ahol más nem tud

„Volt, hogy egy tizenkét éves kislányhoz riasztottak minket, akinek összeomlott a keringése – mi vagyunk ugyanis az egyetlen olyan földi mentőegység itthon, amely olyan szer birtokában van, amivel rögtön meg lehetett menteni az életét. És a kislány meg is menekült”

– kezdi Kovács Gábor, ennek a különleges egységnek a mentőállomás-vezetője, amikor arról kérdezem, melyek azok az esetek, amikhez őket és a MICU-t riasztják. Hogy egy mondattal összefoglaljam a válasza lényegét: a szinte reménytelen, súlyos esetek. Ők azok ugyanis, akik az országban egyedüliként képesek olyan feltételek mellett ellátni és szállítani a kritikus állapotban lévő betegeket, mintha azok egy intenzív osztályon lennének. Az általuk használt rohamkocsiban, a MICU-ban a speciális berendezések mellett olyan szerek vannak – ahogy azt láthattuk az imént, sokszor az országban egyedüli mentőegységként –, hogy képesek súlyos esetben is sikert érni. „Az úgynevezett lízisszer például feloldja a vérrögöket, így egy tüdőembóliánál, ha összeomlik a beteg keringése, azonnal meg tudjuk menteni. Ebből egy ampulla 180 ezer forintba kerül, egy felnőtt ember azonnali ellátásához pedig kettőre van szükség.”

A MICU-ban kisebb beavatkozások is elvégezhetők

Olyanok, amiket egy normál mentőben nem csinálnak meg: ilyen egy traumás sérült esetében a mellkasnyitás is. „Ez azt jelenti, hogy megnyitjuk a beteg mellkasát és úgy végezzük az újraélesztést, hogy közvetlenül magát a szívet komprimáljuk a kezünkkel. De szoktunk invazív vérnyomásméréshez szükséges beavatkozást is végezni: centrális vénakatétert helyezünk a beteg nyakába, amelynek van egy háromágú vége, és azon keresztül kapja a gyógyszereket. Ez a fajta katéter sokkal tartósabb, mint egy sima vénakanül” – magyarázza Kovács Gábor kiemelve, hogy ezek többnyire olyan invazív beavatkozások, amiket intenzív osztályon végeznek.

A mentőegységet egy műszak, azaz tizenkét óra alatt átlagosan négy-hat esethez riasztják.

Budapesten, Zuglóban van a mentőállomásuk, de mivel országos lefedettséggel dolgoznak, egészen két évvel ezelőttig meglehetősen sok volt az általuk ellátott vidéki eset is. A Covid óta – illetve amióta kevesebb mentőautó van a rendszerben – viszont leginkább Budapesten és az agglomerációban használja őket a mentésirányítás. „Azt megelőzően volt olyan, hogy egész nap vidéken voltunk: elmentünk Zalaegerszegre, onnan elküldtek egy kaposvári esethez, majd Székesfehérvárra” – meséli.

Holott a fokozott vidéki jelenlétük égetően fontos volt, abban segítettek ugyanis – akár szállítással, akár helyszíni ellátással –, hogy a kritikus állapotban lévő betegek olyan ellátást kaphassanak, amire az adott térségben esetleg nincs lehetőség. Ez pedig sok esetben a túlélés záloga volt.

Mint annál a húszas éveiben járó szegedi fiatalembernél, akinek tavaly szívátültetésre volt szüksége, és emiatt Budapestre, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára kellett szállítani. Csakhogy a férfi addigra már olyan kritikus állapotban volt, hogy még Szegeden úgynevezett ECMO-gépre helyezték, ami a szív és a tüdő funkcióját helyettesíti. Ezzel az eszközzel együtt kellett volna tehát a fővárosba vinni, erre pedig csak egyetlen mentőautó volt képes: a MICU. A férfi az ő segítségükkel jutott a budapesti klinikára, ahol sikeresen beültették az új szívet, Kovács Gábor pedig mosollyal a hangjában meséli: ma is jól van.

A hozzá hasonló, kritikus állapotú betegek szállítása óriási feladat, ami nagyon pontos előkészületeket igényel – és persze egy speciális járművet

„A MICU pont erre lett kifejlesztve, hogy azokat a betegeket tudjuk vele szállítani, akiket egy normál mentőegységben nem lehet. Ahogy azt már említettem, minden olyan feltétel adott ugyanis az autóban, ami egy intenzív osztályon is megtalálható. Bele helyezhető például keringéstámogató készülék is, ami nagyjából akkora, mint egy felültöltős mosógép, és amit a beteggel együtt kell a mentőautóba tenni. Ez nem fér el egy hagyományos mentőautóban, vagy ha igen, akkor ott nem marad már hely a további ellátáshoz” – mondja Csak, hogy jobban érzékeltesse a helyzetet, mennyi helyre is van szükség egy ilyen mentőautóban, Kovács Gábor hozzáteszi: van, hogy olyan sok eszköz van a betegre kapcsolva, ami arra hivatott, hogy életben tartsa, hogy effektíve csak a feje látszik a hordágyon utazás közben.

Mint az a beszélgetés közben kiderül, egy-egy ilyen beteggel az út nagyon alapos előkészületeket igényel – kezdve az útvonal kiválasztásával.

A mentőállomás-vezető elmondása szerint ugyanis a legfontosabb, hogy a minimálisra csökkentsék a szállítási traumát, ami akár már egy erősebb fékezés esetén is bekövetkezhet.

„Amellett, hogy az adott útvonalon van-e olyan kórház, ahol szükség esetén fogadni tudnak egy ilyen beteget, nem mindegy, milyen minőségű utakon szállítjuk őket, ahogy az sem elhanyagolható, hogy van-e az úton nagyobb ívű kanyar. Ezért van sok esetben, hogy szirénázva megyünk ugyan, de nagyon lassan, mondjuk, harminc kilométer per órás sebességgel haladunk csak. A közutakon sokan nem értik, miért nem hajtunk gyorsabban, miközben a szirénázásból következtetve egyértelmű, hogy súlyos esetet szállítunk, viszont így tudunk csak egyenletes, sima utazást biztosítani a mentőben stabil életfunkciókon tartott betegnek. Az óvatosságon, az odafigyelésen rengeteg múlik, hiszen ezek nagyon gyakran olyan súlyos, kritikus állapotban lévő emberek, akiknél már attól is állapotromlás következhet be, ha a kórházi ágyról a hordágyra emeljük át őket” – teszi hozzá.

Egyáltalán nem mindegy tehát, kik és hogyan végzik ezt a munkát. Az egység összlétszáma 25-30 fő, Kovács Gábor szerint nagyon összetartó bajtársi közösség ez, és a fluktuáció sem olyan nagy, mint máshol. „Itt nem nagyon cserélődnek az emberek, és szinte nem is kell figyelni a beosztást, hiszen teljesen mindegy, kivel leszünk épp egy műszakban, mindenki jól kijön a másikkal. Emberileg és szakmailag is nagyon a topon vannak itt a srácok” – mondja. Majd, amikor arról kérdezem, számára mit jelent a munka, amit ellátnak, egyetlen szóval válaszol: szerelmet.

Szóval az ő profi, elhivatott és elképesztően fontos munkájuk került veszélybe

Annak ellenére ugyanis, hogy feladatellátásban a MICU az Országos Mentőszolgálathoz tartozik – tehát ők irányítják, küldik ki esethez a mozgó intenzív osztály egységét –, a mentőautót (amivel gyakorlatilag az mentőszolgálat gazdálkodik) egy külön, közhasznú nonprofit cég üzemelteti, tartja fenn. Ami ekként nem jogosult állami támogatásra. Ugyanígy van egyébként a többi speciális egység is: a gyerekmentők, a koraszülöttmentők, a mentőhelikopterek is általában alapítványhoz vagy nonprofit cégekhez tartoznak – és nem állami fenntartás alá, ami egészen bődületes.

Az Országos Mentőszolgálat a feladatellátás után valami minimális összeget fizet nekik, de az elenyésző a havi költségeket tekintve. A mentőegységben dolgozók munkabérét az üzemeltető nonprofit cég állja, ahogy a fenntartási költségeket és a gyógyszereket is. Végeredményben támogatásokból próbálják fenntartani magukat, most azonban az a helyzet állt elő, hogy le kell cserélniük a mentőautójukat. Az ugyanis az idén már tizenhárom éves, és a hatályos jogszabályok alapján év végén lejár az engedélye.

Az egység ezért adománygyűjtő kampányba kezdett, hogy vehessen egy új, fiatalabb mentőautót, amivel folytathatják a mentési tevékenységüket.

Az új, speciális mentőautó megvásárlásához 60-80 millió forintra lenne szükségük, de adott esetben, ha nem sikerül ennyi pénzt összegyűjteniük, már annak is örülnének, ha egy használt kocsit vehetnének, hiszen ez azt jelentené, hogy folytathatják a mentést – az országban egyedüliként ebben a speciális mozgó intenzív osztályban, amiből valójában többre lenne szükség.

Filákovity Radojka

Kiemelt kép: MTI / Balogh Zoltán