–

Otthon

Ideális helyzet a hűtésre, de az életre nem igazán. Ugyanis a belváros közepén lakom, méghozzá a legfelső, ötödik emeleten, közvetlenül a tető alatt. Időnként úgy érzem, a világ összes melege a mi lakásunkban koncentrálódik. Keleti fekvésű a szobám, de a nap körbesüti az összes helyiséget.

Szóval a redőny a barátom. Egész nap a sötét szobában kuksolok, ha itthon dolgozom.

Ha elér a hőhullám, először is iszom egy csomó vizet, aztán bekapcsolom a kézi ventilátort, amit a fiamnak vásároltam pár éve egy játékboltban, de ő nem kérte, úgyhogy azóta hű társam. A számítógépbe dugva tölthető, és remekül szuperál, pedig meglehetősen sűrűn igénybe veszem. Ezt magammal is vihetném amúgy, nagyjából egy órát bír egyetlen feltöltéssel, de nem szoktam elvinni. Pont jó helyen van „Thor kalapácsa” a kezemben, simán kiüti a hőhullámot.

Amikor ez nem elég, mert harminchat fok van a lakásban, és az egyik hőhullám még véget sem ért, máris jön a másik, akkor, ha nem vagyok rest, veszek egy gyors langyos zuhanyt, a végtagjaimat viszont jéghideg vízzel frissítem fel. Ha rest vagyok, vagy nincs időm zuhanyozgatni, akkor csak a csuklómra folyatok hideg vizet, és a tarkómat nedvesítem be.

Ez egy időre felfrissít.

Ha pedig rövid időn belül elér a harmadik hőhullám is, és már 38 fok van a lakásban (ami sajnos nem ritka), akkor jön a leghatékonyabb fegyver:

a mélyhűtőben tartok egy levendulapárnát a legfelső polcon, (már sötétben is megtalálom), és villámgyorsan a homlokomra, majd a tarkómra helyezem.

Ilyenkor a konyhánkban, a hűtő előtt álldogálva is képes vagyok azt képzelni, hogy egy csodálatos levendulamező közepén álldogálok, és a langyos, kellemes szelet is érzem, ami kifújja belőlem a hőhullámot.

Ha úton vagyok

Szinte soha nem megyek ki a lakásból víz nélkül. A kis palackom úgy hozzám nőtt, mintha csak az egyik testrészem lenne. (Még a formáink is hasonlók, khm-khm…)

Ilyen forró időkben viszont percek alatt langymeleg, ihatatlan posvánnyá változik a hűsítő és életmentő víz, ami nélkül nagyon nehéz elviselni a legkisebb hőhullámot is. Pláne a nagyobbakat… Szóval

nyáron velem van a tépőzáras, vidám színű, mélyhűtött tasakocskám, ami annyi időre biztosan iható hőmérsékleten tartja a vizemet, amíg úton vagyok.

Ha nagyon kemény a hőhullámom, akkor csak leveszem a palackról a tasakot, és vagy a csuklómra tekerem (a tépőzár segít abban, hogy ott is maradjon), vagy a tarkómra terítem. Ez is sokszor átsegített már a legnehezebb perceken.

Amikor olyan helyen vagyok, ahol ciki volna tekergetnem a mélyhűtött tasakot, akkor pedig jön a legyező

Évek óta vágytam egy olyan darabra, ami remélhetőleg több szezont is kibír, nem csattog (koncerten vagy színházi előadások közben néha nagyon zavar, ha mások legyezik magukat azzal a bizonyos kommersz, csattogós darabbal), nem műanyag, nem szakad, nem törik ripityára a táskámban, szóval bírja a strapát. Berlinben jutottam hozzá ehhez a dekoratív, összecsukható, bőrből és textilből készült, igen tartósnak tűnő darabhoz, ami jó szolgálatot tesz a legkeményebb hőhullám esetén is.

Amikor mégsem viszek vizet

Ez olyankor fordul elő, ha leszaladok a kutyánkkal egy rövid körre, és csak „jutifali” meg „kakizacsi” van a zsebemben. A jutifali azért kell, mert Lujzi kutyánk vidéken töltötte az elég küzdelmes kölyökkorát, többször is kidobták, mire másfél éves korában hozzánk került. Szóval a lift az még a mai napig is erős mumus számára, viszont a jutifali egyszerűen csodákat tesz. Tehát enélkül soha nem indulunk el, különben lépcsőzhetünk, és azért az ötödikre ilyen dögmelegben (meg egyébként is) nincs nagy kedvem fölcaplatni.

A hőhullám azonban tesz rá, hogy épp van-e nálam víz. Ilyenkor következik az egyik legjobb praktika, amihez semmi mást nem kell tenni, csak annyit, hogy a számból kissé kidugott nyelvemet összepöndörítem, azon keresztül szívom be a levegőt, majd az orromon át fújom ki. Ezt ötször egymás után megismétlem, és a végére többnyire lehűlök annyira, hogy folytathatjuk a sétát.

Ez egy jógalégzés, tényleg nagyon hasznos, az a neve, hogy sítalí (śītalī), és ITT meg is nézhetitek, hogyan kell úgy csinálni, hogy tényleg használjon.

A felvételen van egy másik fajta hűtőlégzés is, ha ez túl nehéz volna. Mindenképpen próbáljátok ki!

„Tudom, hogy nem tesz jót, de ez a kis örömöm hadd legyen már meg az életben!” – Mindennapi szenvedélyeink hasznáról és káráról

WMN Life – 2022. július 26. – KAA

Ha az Ördögkatlan Fesztiválon vagyok

Ezek elég speciális, helyhez kapcsolódó tippek, de bízom benne, hogy más fesztiválokon is vannak hasonló helyszínek, és ti is tudtok élni az ötleteimmel.

Egy hét múlva ilyenkor, augusztus másodikán már ott is leszek az Ördögkatlanon, és ezt minden nyáron megteszem, most is nagyon várom, mert ez az év fénypontja számomra. Viszont nevéhez méltón (Ördögkatlan, ugyebár) többnyire pokoli meleg van.

Néhány helyszínen, például a nagyharsányi Narancsliget előtt, vagy a főhadiszállásnál, a templommal szemben mindig vannak párakapuk, ezeknél alaposan lehűtöm magam.

De a templomba is be szoktam menni, időnként remek programok vannak, és ha nem, akkor is szabad a bejárás. Tuti, hogy jó néhány fokkal hűvösebb van, mint kint.

Ha a Vylyan teraszon vannak csodálatos irodalmi események vagy koncertek, ott egészen biztos, hogy a kiváló rozéfröccsök segítenek elviselni a hőséget, bár a látvány önmagában is hűsítő. Még akkor is, ha amúgy tűz a nap.

A Mokos Pincészet elképesztően profin felszerelt színháztermében, a válogatottan jó színházi előadások alatt a kellemesen hűtött nézőtér is gondoskodik arról, hogy jól érezzem magam. Meg persze ha Villány felé vesszük az irányt, akkor a borospincék csábító hűvöse is segít elkerülni a hőgutát.

A villánykövesdi szállásunktól pár lépésnyire is mindig vannak nyitva tartó pincék, tehát nem is kell Villányig mennünk a hűvösért. De az az igazság, hogy az a fajta akolmeleg (haha!) összetartozás, amit kizárólag az Ördögkatlanon élek meg immár tizensokadszor, még a hőhullámokat is elviselhetőbbé teszi.

A szalmakalap is óv a napsugaraktól, az Ördögkatlanon ez kötelező kellék

Ti is hűsöljetek, ha tehetitek, és osszátok meg velem a saját fortélyaitokat, amelyekkel elviselhetőbbé teszitek a legforróbb napokat.

Both Gabi

Olvassátok el Milanovich Domi írását, kiderül belőle, hogy a meleg nem csupán a testünkre hat brutálisan, de a mentális állapotunkat is befolyásolja.

A képek a szerző tulajdonában vannak