„Épphogy csak a vesémet nem hánytam ki” – Balul elsült házi praktikáink (Ne próbáld ki!)
Újabban félek kiírni Insta-storyban, ha beteg vagyok, fáj a fejem vagy ilyesmi, mert garantáltan özönleni kezdenek a tuti tippek, tanácsok és praktikák: mit egyek és mit ne; mit igyak és mit ne; mit vegyek be és mit ne – meg hogy miben táncoljak éjféli holdfényben a mezőn, hogy meggyógyuljak. Noha magam is rendszeresen használok például gyógynövényeket, azóta vagyok rendkívül tartózkodó a jobbnál jobb házi praktikákkal, miután egyszer valaki tanácsára grépfrútmagolajat cseppentettem az elharapott nyelvemen lévő sebbe. Mondanom se kell, szó szerint üvöltve sírtam a fájdalomtól. A napokban torokgyulladással küszködtem, kaptam is néhány remek tanácsot, némelyiknek már a gondolatától is felrobbant a torkom. Szóval arra kértem olvasóimat, számoljanak be az ő legkiválóbb házi praktikáikról. Már természetesen azokról, amelyeket kipróbáltak… aztán azonnal meg is bántak. Gyertek, tocsogjunk együtt a citromleves fogkrémben, fokhagymás olívaolajban és egyéb csodaszerekben! (Figyelem: eszetekbe se jusson bármelyik tippet kipróbálni otthon! Meg sehol máshol se!) Csepelyi Adrienn gyűjtése.
–
„Egy kis pálinka kinyomja belőled!”
A megfázás (vagy legalábbis amit annak diagnosztizálunk) tipikusan az a betegség, amivel az ember még nyűgnek érzi, hogy orvoshoz menjen, meg hát azonnal ott terem körülötte négy-öt ember, aki MEGESKÜSZIK, hogy az általa javasolt otthoni gyógymód azonnal segít. Ha nem? Az biztosan azért van, mert nem tartott be valamit.
„Egyszer megfázásra azt a zseniális receptet kaptam, hogy keverjek össze fél deci pálinkat, zúzott fokhagymát és citromlevet. Én hülye kipróbáltam. Vissza is jött fél percen belül a vacsorával együtt…”
„Nagymamámék mániája volt torokfájásra a selyemsál, abban alvás. Egyszer apám arra kelt, hogy fulladozom a sáltól a másik szobában, és leszedte rólam. Így tudok itt kommentelni.”
„A volt férjem egyszer nagyon beteg volt (megfázott?!). Anyósom mondta, hogy kenjem be a mellkasát disznózsírral. Visítva-sírva röhögtem ezen. Meg is sértődött. Nem próbáltuk ki, mert ugyan kopasz volt, de a mellkasa (is) full szőrös. Elképzeltem, ahogy egy stílfésűvel szépen szétválogatom a tincseket, majd bekenem akkurátusan az egész mellkasát, aztán soha többet nem tudja kimosni a zsírt a szőrből.”
Tisztulj meg belül is!
Valamiért van ez az örökös tisztulási-tisztítási mániánk arcbőrtől bélrendszerig, aminek nyomán tapaszokat ragasztgatunk a talpunkra, paradicsomszeleteket a legkülönfélébb testtájainkra, és mindenféléket képesek vagyunk megitatni egymással a hatás érdekében. Én most az alábbi történetek tükrében inkább óvatosságra intenék bárkit, aki fél deci valamivel szeretné egy perc alatt rendbe rakni a májenzimszintjét!
„Nálunk anyunak voltak mindig korszakalkotó ötletei, én meg társa voltam a hülyeségben.
Egyszer azt olvasta, hogy a vesehomokot ki kell pucolni, ehhez húzóra kell meginni 1 dl olívaolajat 1 dl citromlével. Olíva nem volt, jó lesz a napraforgó is… Én beáldoztam magam, és húzóra leküldtem. Utána épphogy csak a vesémet nem hánytam ki.
Anyu ezek után kijelentette, hogy egy kis vesehomokba még senki nem halt bele…”
„Jó ötletnek tűnt kipróbálni a neten keringő keserűsós-olívaolajas-grépfrútlés epetisztító kúrát, meg kell hogy mondjam, nagyon-nagyon tisztának éreztem magam belül tokától bokáig, miután abbahagytam a pár órás lavórral az ölemben a klotyón gubbasztást.
Legközelebb inkább kimegyek teliholdkor éjféltájt a keresztúthoz pucéran, és átdobok a bal vállam fölött egy döglött fekete macskát, az kíméletesebb.”
Szépségápolási trükkök igazi profiktól
A szépségünkre – a jelek szerint – még az egészségünknél is képesek vagyunk jobban figyelni. Elég beütni egy-két varázsszót a keresőbe, és párhuzamos univerzumok nyílnak meg ősi módszerekről, más népek BEVÁLT és ÉVEZREDEK ÓTA használt praktikáiról – amik aztán, nos, nem egészen úgy működnek a mi fürdőszobánkban, mint ahogy arra számítottunk.
„Még fénykoromban, amikor tomboltak a pattanások, megkaptam a tanácsot: estére be kell kenni őket fogkrémmel, mert az »egy csodaszer rájuk«. Ez még az internet aranykora előtt volt természetesen, szóval a másnapi eredményről szerencsére semmilyen fényképes dokumentum nem áll rendelkezésre.”
„Az első leégésemkor nagymamám bekent tejföllel, ami szépen rám sült, és a bőrömmel együtt jött le.”
„Pezsgőfürdő készítése szódabikarbónából. Full szerelmes voltam ezer évvel ezelőtt, és gondoltam, meglepem a barátomat egy pezsgőfürdővel. Anyukámtól kértem majd egy zacskó szódabikarbónát, egy kis ecetet, beletettem egy pohár hideg vízbe, és besasszéztam a fürdőszobába. Cimborám a kádban ült, én meg közelítettem felé egy pohár zavaros lötyivel. Némileg gyanakodva nézett, és
konkrétan kiugrott a kádból, amikor egy lendülettel beleöntöttem a kádba a cuccot, majd diadalmasan néztem rá, és vártam a csodát, ergo, hogy pezsegni fog a víz… természetesen nem pezsgett, viszont átható ecetszag terjengett a fürdőszobában.
Akkor zokogtam, hogy nekem még ez sem sikerül, de az elmúlt harminc évben ez olyan sztorinkká vált, amin mindig szétnevetjük magunkat.”
„Tizenhat évesen egy házibuli előtt 30 perccel olívaolajjal mostam hajat egy tinimagazin hasznos cikke alapján, hogy tuti szuper csillogó legyen… hetekig tartott, mire kimostam, és undorító zsíros hajam volt a buliban…”
„Jaj, ez nagyon ciki. Fogyás. Az volt, hogy a hason lévő zsírra csilis lóbalzsamot kenni, betekerni folpackkal, és hagyni hatni. Az eredmény üvöltés, égési sérülés az egész hason. Persze, ez nem velem történt, csak az egyik unokatestvérem mesélte, hogy az egyik haverja hallotta, hogy valaki ezt kipróbálta és így járt. Természetesen fiatal volt.”
„Szőrtelenítés utáni bőrnyugtatás mézzel. Hatni hatott, de a lecsöpögő méz a laminált padlóra kifejezetten balesetveszély. Akkorát estem, mint az ólajtó.”
Orvosok is javasolják! Ja nem!
Minden családban akad valami, ami „Mindenre jó”. És ami mindenre jó, az többnyire – igen, kitaláltátok – nem jó az égvilágon semmire. De arra legalábbis, amire neked javasolták, egészen biztosan nem. De ezt úgyis csak akkor fogod belátni, amikor már késő…
„Kapcsolatunk hajnalán azt javasoltam a pasimnak, hogy a begyulladt szemét svédcseppel mossa át (mi ugye mindenre azt használtunk nagymamámmal). Szerencsére nem fogadta meg. És még feleségül is elvett ennek ellenére.”
„Gyömbéres keksz és üdítő terhességi hányingerre. Utána évekig rá se bírtam nézni.”
„Nekem egyszer egy orvos (!) azt tanácsolta (quincke ödéma miatt), hogy csak fehér ruhát viseljek… Mondanom se kell, hamar meguntam, hogy szellemesdit játsszam, és végül színes ruhában is meggyógyultam…”
„A nagymamám pedikűrözött. Hogy miért, Isten a megmondhatója, ugyanis kéthetente járt pedikűröshöz, valamiért mégis ollót ragadott. Megcsúszott a keze, megszaladt az olló, és megszúrta a körömágyat. Egy-két napig sziszegett, mondogatta, hogy fájogat. Pár nap múlva már látszott, hogy begyűlt. Mondtuk neki, hogy menjen orvoshoz, nyár van, hőség van, nehogy komolyabb probléma legyen belőle. Hogy lenne már probléma ebből, hát káposztalevelet kell rákötni, az majd kiszívja. (Meg a paradicsom.)
Egy hétig üldögélt egy komplett zöldséges standdal a nagy lábujjára kötve. (»Legalább pihenek.«) A következő héten, amikor már szeretett volna menni, de nem tudott, és a lába is elég érdekes színt vett fel, ráparancsoltunk, hogy üljön be az autóba, és bevittük a kórházba. Négy hétig feküdt benn, műtét, nagy szerencséje volt, hogy megmaradt a lábujja.
Azóta, ha a családban valakinek valami baja van, és panaszolja, kórusban mondjuk, hogy »hát káposztalevelet kell rákötni, az majd kiszívja!«.”
És most elő a ti történeteitekkel!
Csepelyi Adrienn gyűjtése
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Alpgiray Kelem
