Fehér Balázs: „Lusta vagyok, önző, gátlástalan, kihasználom az embereket… én egy nárcisztikus ember voltam” – Elviszlek magammal

Szentesi Éva az elmúlt évben harmadszor győzte le a rákot. Ő maga is búcsúzott már az élettől, de aztán mégis maradt. Az Elviszlek magammal búcsúévadának első epizódjában arról mesél, hogy mi változott, mit tanult és mit kezd azzal a csodával, amit az életének hívnak.

Steigervald Krisztián a generációkutatás rocksztárja, elképesztő sikerszériát fut az elmúlt években. Mint az ország elsőszámú szakembere a témában azt mondja: valójában generációkba csomagolt önismeretet oktat, ami szerinte a XXI. század legfontosabb képessége. Most magáról is mesél – sokkal többet, mint szokott.

Anyukája révén szerb, apukája oldaláról magyar, ő viszont úgy érzi, a magyaroknak nem elég magyar, a szerbeknek nem elég szerb. Ismerős számára a kisebbségi léttel járó „nem vagy idevaló” érzése – nekem viszont az az érzésem, hogy éppen ez, a vérében hordozott sokféleség miatt izgalmas. Ember Márk színész az Elviszlekben.

Mennyiben más színészként boldogulni ma, mint 30 éve volt? Milyen külső (vagy akár belső) elvárások határozzák meg, kiből lesz nagy művész? Hogyan formálja az identitást az otthonról hozott batyu, a származás, a szülői minták? Az Elviszlek magammal legutóbbi adásában Ember Márk ült Kriszta mellé, akivel a közös 50 percükbe ugyanúgy belefért az önfeledt nevetés, mint a múltidéző sztorizás és a könnyek.

Mennyit tudunk a saját testünkről? És mennyire vagyunk képesek beszélni róla – mondjuk, a gyerekeinkkel? Miért van közük a férfiaknak a hüvelygombához és a menstruációhoz? Mi a kapcsolat a vagina és az agy között? És hogyan végződik a vicc, amelyik úgy kezdődik, hogy „két nőgyógyász megérkezik szülni a szülőszobára”? Az év legszókimondóbb Elviszlek-epizódja.

„– Mi a módszere a kudarc feldolgozására?

– Elfelejteni.”

Az Elviszlek magammal 300. epizódjának vendége: Vitray Tamás, a televíziózás legendás alakja.