A legtöbbünk otthona igazi energiafaló – De kinek éri meg korszerűsíteni?

–

A villany lekapcsolásán túl

Sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne ösztönözni az embereket arra, hogy ne csak beszéljenek róla, hanem tényleg nyissanak a fenntartható megoldások irányába. Hogy ne kapcsoljon ki az érdeklődésük már akkor, amikor meghallják magát a szót: fenn-tart-ha-tó-ság. Hogy érezzék: ennek tényleg tétje van, és már nemcsak a jövőnkről, hanem a jelenünkről is szól. 

Például elég csak a saját lakóterünkben körülnézni, hogy lássuk: dolgunk van.

Az a helyzet ugyanis, hogy a többségünk otthona energetikailag közel sem fenntartható, az energia elszökik, vagy már nem is a megfelelő módon jut be.

Ezt, különösen manapság, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak anyagilag sem – márpedig az ember szeret jól járni. Itt kapcsolódik mindez a cikk elején felvetett dilemmámhoz, hogy mivel lehetne motiválni tömegeket arra, hogy „zöldútra” térjenek.

Amikor dr. Bógyi Attilával, az OTP Jelzálogbank szakértőjével beszélgettem a fenntartható otthonok és az energiahatékonyság témájáról, rögtön az elején felhívta a figyelmemet két izgalmas, új szempontra, amelyek mostanában erőteljesen hatnak az emberek gondolkodására, és nem feltétlenül rossz irányban.

Az egyik, hogy a pandémia óta megtapasztalhattuk, hogy a világunk egyik napról a másikra ki tud fordulni magából és az egyéni felelősségvállalás milyen sokat számít. A másik, ahogy ő fogalmaz:

„A fosszilis energiahordozók árának drasztikus növekedése sokakat rádöbbentett arra, hogy a mindennapi élőhelyeink, a lakásunk és az autónk fenntartása olyan anyagi többletterhet jelenthet, ami teljesen más megvilágításba helyezi a jellemzően drágább, környezetbarát ingatlan- és autóvásárlást. 

Míg korábban nem jött ki a matek, addig most már rövid távon is effektív anyagi előnnyel járhat, ha fenntarthatóbb dolgokba beruházunk.”

Igaz lehet az a tézisem tehát, hogy az emberek többségének „szívéhez” a fenntarthatóság szempontjából is a pénztárcájukon át vezet az út, és a szakember szerint ezek az előnyök most egyre látványosabbá válnak. Így talán lehet abban reménykedni, hogy felgyorsul a szemléletváltás.

Viszont Bógyi Attila nyugalomra int, ugyanis azt mondja, hogy a zöldfordulat nem megy egyik napról a másikra: 

„Látni kell, hogy ez a folyamat nem gyors, ezért szinte minden országban különböző ösztönzőprogramok segítségével, mesterségesen támogatják – nálunk például a fenntartható ingatlanok elterjedésének segítésével (mint amilyen nálunk a ZOP, vagyis Zöld Otthon Program). Arra számítok, hogy folyamatosan nőni fog azoknak a száma, akik már kifejezetten a zöldszempontokat tekintik majd elsődlegesnek az ingatlanvásárláskor, és az alacsonyabb rezsi csak járulékos előny lesz.”

Energiafaló otthonaink

A magam részéről nem vagyok militáns környezetvédő, csak igyekszem tényleg minimalizálni az ökológiai lábnyomomat, amennyire a kereteim megengedik. Hát mégis milyen alapon nyomatom én a hulladékmentes praktikáimat. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak az én kis lépéseim is túl nagy terhet jelentenek. Ennél viszont sokkal hétköznapibb szinten kellene megismerkednie a magyar lakosságnak a fenntarthatósággal, ami nem „csak” a környezeten segítene, hanem a kiadásainkon is.

Mi négy év alatt négyszer költöztünk, megjártunk négy teljesen különböző ingatlant, és megtapasztaltuk, hogy a modernebb megoldások tényleg gazdaságosabbak. 

Laktunk például négy méter belmagasságú lakásban is, amit lehetetlenség volt kifűteni, a gatyánk ráment a gázszámlára, és még így is olyan hűvös volt, hogy – leírni is borzasztó! – a klímával is kellett fűtenünk pluszban. Rossz érzés volt, mert azon túl, hogy iszonyú sokat kellett mindezért fizetnünk, a lelki szemeim előtt megelevenedett, ahogy percről percre növekszik az ökológiai lábnyomunk. Feláldoztuk a pénztárcánkat, a környezetünket – és végül ugyanúgy fáztunk.

De laktunk néhány hónapig fatüzelésű kályhával fűthető vályogházban, új építésű, teljesen új nyílászárókkal ellátott lakásban, és olyan otthonban is, amelynek a fűtését korszerűsítették, de a nyílászárói több mint ötvenévesek voltak… Szóval, azt hiszem, elmondhatom, hogy kellőképpen széles körű felhasználói tapasztattal és sok kérdéssel készültem a beszélgetésre Bógyi Attilával.

Mivel abban rögtön az elején egyetértettünk, hogy az anyagi előny fontos motivációs bázis, ezért nekiszegeztem a mindenkit foglalkoztató kérdést:

Mivel járunk a legjobban?

Azaz: milyen típusú ingatlanok a legkevésbé fenntarthatók a pénztárcánk és az ökológiai lábnyomunk szempontjából?

„A leginkább energiafaló épületek a rendszerváltás előtt épült társasházak – mondja a szakember. – Érdekes módon ezek közül a panelek a jobb kategóriába tartoznak. Illetve szintén nagyon rossz energiahatékonyságúak az alapozás nélküli vályogépületek.” 

De hogy konkrét példával szemléltessük, mi a különbség a korszerűtlen és a Zöld Otthon Programban részt vevő ingatlanok rezsije között:

• Egy 1945 előtt épült 70 négyzetméteres társasházi lakás esetén éves szinten 144 ezer forintot spórolhatunk, ha zöldingatlanba költözünk. 
• Családi ház esetén, ha egy 1979 előtt épült, 150 négyzetméteres ingatlant cserélünk egy ugyanilyen méretű, a ZOP keretein belül épített otthonra, akkor a megtakarítás éves mértéke 415 ezer forint.

Felmerül a kérdés:

Érdemes-e nekiállni az ilyen típusú ingatlanok korszerűsítésének?

Mint megtudtam, a kérdés jogos, egy-egy energiafaló épület energetikai korszerűsítése ugyanis sokszor nagy nehézségekbe ütközik. A szakember szerint gyakori, hogy az épület rossz általános állaga miatt még hosszú távon sem tehető rentábilissá a beruházás. Más esetekben pedig az ingatlanok műemléki jellege állítja összetett feladat elé a lakókat. Ám az is igaz, hogy például „a külső nyílászárók cseréje a legtöbb régebbi ingatlan esetén azonnali költségcsökkentést eredményez – általában az épületenergetikusok is ezt a korszerűsítést javasolják a leggyakrabban” – teszi hozzá. 

De mégis, mit lehet tenni annak érdekében, hogy az energetikai modernizálás következménye ténylegesen zöldebb ingatlan legyen?

Bógyi Attila szerint először is

nagyon alaposan érdemes átgondolni a felújítás egyes elemeit, megkeresni az összefüggéseket, és összehangolni mindent, mielőtt nekiállunk a megvalósításnak. Ezzel időt, energiát, tehát végső soron pénzt lehet spórolni.

„A külső nyílászárók cseréje jobb szigetelést eredményez ugyan, így azonban az erősebb párásodás miatt megnő a penész kialakulásának esélye. Ez a nem várt következmény gyakoribb szellőztetéssel elkerülhető ugyan, de ezzel tulajdonképpen az utcát fűtjük, így jelentősen csökkennek a jobb hőszigetelésből eredő előnyök. Az optimális állapot úgy érhető el, ha a felújítás a falak hőszigetelésére is kiterjed, illetve az egyes helyiségek egyedi hőszabályozása is lehetséges” – hoz fel egy gyakori problémát és annak megoldását példaként. 

Hosszú távon olcsóbb, ez a helyzet

Ahogy írtam, mi a családdal láttunk, tapasztaltunk mindenfélét, és egyértelműen a korszerűen felújított albérleteinkben fizettük a legkevesebbet a fogyasztásunk után, ami azért magáért beszél. E tapasztalatomban Bógyi Attila is megerősített.

„Egy átlagos budapesti bérházban lévő hetven négyzetméteres lakás éves rezsiköltsége akár a négyszerese is lehet egy új lakás költségeinek. Azaz: havi szinten is érzékelhető összeg marad azok zsebében, akik energiahatékonyabb ingatlanban élnek. 

A régi épületek kedvezőtlen energiahatékonysága miatt az 1959 előtt épült épületekben az energiafogyasztás több mint háromszorosa, a fűtésienergia-igény több mint négyszerese az új lakásokénak. A már kedvezőbb mutatójú, 1976–1989 között készült ingatlanokban az energiafogyasztás még mindig több mint kétszerese, a fűtésienergia-igény több mint két és félszerese az új lakásokénak.”

Lássuk be, ezek a szemléletes példák mindenképpen fontos érvek a fenntarthatóbb energiafelhasználású otthonok mellett. Tény, hogy ehhez először zsebbe kell nyúlni, ami sokakat elbátortalanít. Hogy ismét a saját, kimerítő ingatlanpiaci tapasztalataimhoz nyúljak vissza: nekünk is van egy lakásunk, ami felújításra szorul, és az árakat elnézve régóta halogatjuk a projektet, nyilván nem vagyunk ezzel egyedül.

Így aztán – ha már beszélgettünk – arra is rákérdeztem a szakembernél, hogy jelen pillanatban mégis milyen támogatási lehetőségek jöhetnek szóba azok számára, akik korszerűbb, fenntarthatóbb otthont szeretnének, de nincs rá elég pénzük.

Bógyi Attila szerint ezt az igényt a jogalkotó is felismerte, így van néhány lehetőség.

„Az energiahatékony újlakás-vásárlások és -építések piacán jelentős ösztönző a Magyar Nemzeti Banki Zöld Otthon Programja, ami legfeljebb két és fél százalékos fix kamat mellett a legenergiahatékonyabb ingatlanok vásárlásához és építéséhez nyújt finanszírozást. A programhoz meghirdetett állami támogatásnak köszönhetően családosok és azok, akik családot terveznek, a konstrukciót a részleges kamatmentességet biztosító zöldcsokkal egészíthetik ki. Emellett a falusi csok és az otthonfelújítási támogatás egyaránt felhasználható energetikai korszerűsítési célokra, legyen szó víztakarékos csaptelepekről, napkollektorokról, a kínálat rendkívül széles” – sorolja az igénybe vehető támogatási lehetőségeket a szakértő.

További ösztönzésre van szükség

Megtudtam azt is, hogy sokan a fenntarthatósági célok helyett inkább esztétikai felújításra használják a támogatásokat, hiszen, mondjuk, a laminált padló cseréje egyszerűbb projekt a komplett fűtőrendszer korszerűsítésénél. 

A használt lakások fenntarthatóbbá tételét a szakember szerint tovább ösztönözhetné egy olyan támogatott hitelprogram, amelyet kizárólag energetikai korszerűsítésre lehetne igénybe venni. 

Azt pedig én teszem hozzá, hogy szerintem az is sokat segítene, ha az emberek többet tudnának arról, hogy egyáltalán miért érdemes nekiállni egy ilyen modernizálásnak, milyen pozitív hatással lehet az életükre. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többen vágnának bele a korszerűsítésbe vagy választanának fenntartható ingatlant új építésű vásárlása esetén, ha tudnák, hogy hosszú távon mennyit spórolhatnának, és hogy mindez a környezet számára milyen pozitívumokkal járna.

És ha már előnyök és hosszú távú gondolkodás, öröm, hogy évről évre egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatóság, ami az ingatlanpiacon is meglátszik. Ugyanis 

a szakember szerint a költségmegtakarítás mellett az ingatlan energetikai jellemzői befolyásolják az ingatlan értékállóságát és eladhatóságát is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fenntartható ingatlanok könnyebben és magasabb áron értékesíthetők.

Bógyi Attila mondott erre egy személyes példát is: „A társasházban, ahol korábban laktam, tavaly vettek és újítottak fel egy lakást, amit idén el is adtak, méghozzá negyven százalékkal drágábban, mint amennyiért vették. Azt nem tudom, hogy ebből mennyi kapcsolódik közvetlenül a gépészeti korszerűsítéshez, de az biztos, hogy jelentős szerepe van az árnövekedésben.” 

A szakember szerint a fenntarthatósági szempontok egészen a közelmúltig nem játszottak döntő szerepet lakásfelújítás, ingatlanvásárlás esetén. De ez most tényleg változóban van.

„Az elmúlt időszak ebből a szempontból is trendfordítónak tekinthető, egyre többen keresnek tudatosan energiahatékony ingatlanokat, és az előttünk álló években a zöldszempontok további erősödése várható. A folyamat hátterében nemcsak a növekvő energiaárak és az MNB Zöld Otthon Programja áll, hanem az is, hogy 

a pandémia két éve alatt mindannyian jóval több időt töltöttünk az otthonunkban, így felértékelődtek a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok.”

Ez az utolsó gondolat nagyon megtetszett, ugyanis a járvány első időszakában mind kerestük az értelmét annak, hogy mit profitálhatunk ebből az egész zűrzavaros helyzetből.

Hát tessék, az mindenképp pozitív fejlemény, hogy elkezdtünk jobban foglalkozni az otthonunk fenntarthatóságával. Itt volt már az ideje. 

Szabó Anna Eszter

A téma szakértőivel március 24-én 13:00-kor élőben is beszélgetünk a WMN Facebook-oldalán. Szólj hozzá te is! Tedd föl a kérdéseidet, küldd el a felvetésedet előzetesen a [email protected] e-mail-címre, vagy e cikk Facebook-megosztása alatt kommentben. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / bernardbodo