Prostituáltból lett hercegnő, majd gyilkos – Marguerite Alibert felemelkedése és (nem is olyan nagy) bukása

–

Marguerite Marie Alibert a XIX. század végén született Párizsban. Szegény sorsú családjában ő volt a legidősebb gyerek. Mivel mindkét szülője a párizsi elitnek dolgozott, Marguerite egy előkelő párizsi hölgy készségeivel nőtt fel. Gyönyörű, intelligens és kifinomult nő lett, aki előtt fényes jövő állt.

Ami az életét illeti, szólhatna ez bármelyik másik francia lányról is, ám sajnos a története tragikus fordulatot vett.

Tizenöt éves korában szülei Marguerite-et okolták négyéves öccse halálos balesetéért. Büntetésként a közeli Mária nővérekhez küldték bentlakásos intézménybe, ahol a lányt a helyi apácák könyörtelenül verték és szidták.

A csekély mennyiségű oktatás ellenére Marguerite megtanult énekelni, és elsajátította a szükséges szociális készségeket, miközben önfejű természete egyre csak erősödött.

Egy évvel később Marguerite egy ismeretlen férfitól teherbe esett lányával, Raymonde-nal, emiatt pedig kicsapták és hazaküldték. Annak ellenére, hogy Marguerite igyekezett elfelejteni a megpróbáltatásokat, ezek a traumatikus események erőteljesen formálták a személyiségét.

A bárénekesből lett sikeres örömlány

Amint Marguerite visszatért, nehéz küzdelmek árán talált csak munkát. Anyagi helyzete miatt lányát egy közép-franciaországi vidéki tanyára küldte, ő pedig eltökélte, hogy kitör a szegénységből, és olyan kifinomult életet fog élni, amilyenre mindig is vágyott. A kurtizánok korában a prostitúció ideális lehetőségként kínálkozott Marguerite számára.

Marguerite az utcán kezdett dolgozni, majd a helyi bárokban énekével bűvölte a férfiakat, éjszaka pedig mindig a leggazdagabbakkal ment haza.

A vékony, világos arcbőrű, hosszú, vörösesbarna hajú Marguerite-nek különös, provokatív bája volt, amit a férfiak hihetetlenül vonzónak találtak.

Nem sokkal később felkeltette Madame Denant, egy előkelő bordélyház tulajdonosának a figyelmét. Denant rájött, hogy Marguerite sokkal szebb és okosabb, mint a legtöbb prostituált, és a szárnyai alá vette. Az ő gyámsága alatt a tizenhat éves lány felfedezte és kitanulta a kurtizánok művészetét, és előkelő örömlányként lett igen sikeres.

1907-ben Marguerite, életében először szerelmes lesz, az illető egy negyvenes, nős és nem utolsósorban gazdag borkereskedő, Andre Meller. Bár sosem házasodtak össze, Marguerite hamarosan felvette a férfi vezetéknevét. Kapcsolatuk 1913-ban ért véget, Marguerite kétszázezer frankot kapott egykori szeretőjétől. Ebből a viszonyból vált világossá számára, hogyan lehet megélni abból, hogy gazdag férfiakat csábít el.

Az egyik herceg szeretőjéből lett a másik herceg gyilkosa

Marguerite prostituáltként egyre népszerűbbé vált, újabb és újabb kifizetődő viszonyok után nézett. Ekkoriban épp a királyi család keresett egy tapasztalt hölgyet, aki Eduárd herceget (bizony-bizony, a későbbi VIII. Eduárd brit királyt) megismertetné a szenvedélyes szerelem fortélyaival. Az első világháború idején, 1917-ben Eduárd, akkor még Wales grófja, Franciaországban szolgált.

A férfi arisztokrata barátai hivatalos találkozót szerveztek kettejüknek. Eduárd azonnal beleszeretett a szépséges lányba.

Az első találkozó után a herceg titokban látogatta szerelmét, amikor háborús kötelezettségei engedték, és a frontról legalább húsz szerelmes levelet küldött neki. A Marguerite iránti érzelmeinek kifejezése mellett a herceg a háborúban elért eredményekről is írt, valamint apjára, V. György királyra tett becsmérlő megjegyzéseket.

Az egy évig tartó intenzív viszony után Eduárd hamarosan elvesztette az örömlány iránti érdeklődését, és egy férjes asszony, Freda Ward felé fordult. Marguerite dühös, amiért elárulták, és a hallgatásáért cserébe hatalmas összegeket zsarol ki a férfitól. Ez után máris új célpontjára, Charles Laurent-ra, egy gazdag fiatal tisztre koncentrált. Marguerite nem sokkal később, 1919-ben feleségül ment Charles-hoz, és felvette a Laurent nevet. Bár házasságuk hat hónapon belül válással végződött, Marguerite jelentős asszonytartásra tett szert. 

Marguerite végre független nő lett, akinek megvoltak az eszközei, hogy kifinomult és pazarló életmódját megvalósítsa

Az alig harmincéves Marguerite-nek volt egy extravagáns, de előkelő háza, egy istállója tíz lóval, egy főállású lovásza, és két limuzinja. A lányát visszahozta vidékről, és az ország legjobb bentlakásos iskolájába küldte. A külvilág Marguerite-et egy átlagos előkelő hölgynek látta, és bár úgy tűnt, rendben van az élete, nem adta fel a férjkeresést.

Miközben egy másik üzletembert kísért, egy még stabilabb élet reményében Marguerite 1921-ben találkozott Ali Kamel Fahmy Beyjel, egy gazdag egyiptomi üzletemberrel. 1922-ben Párizsban találkoztak újra, és hivatalosan is bemutatkoztak egymásnak. Gazdagságát látva Marguerite elcsábította az egyiptomi férfit, aki menthetetlenül beleszeretett.

Marguerite hamarosan áttért az iszlám hitre, és még abban az évben összeházasodtak.

Nem sokkal az esküvő után azonban Ali elkezdte megtörni felesége erős akaratát, nem törődött vele, újabb nőket vett feleségül, és az egyiptomi hagyományoknak megfelelően alárendelt kapcsolatot alakított ki velük. Marguerite azonban ravasz és hedonista nő volt, soha nem tudott az az engedelmes, alázatos és szerény iszlám feleség lenni, amilyennek Ali elképzelte.

Amikor a férfi visszavonta a házassági szerződés azon kitételét, ami biztosította Marguerite számára a válás lehetőségét, a nő rájött, hogy kelepcébe esett.

Ahogy nőtt a feszültség, a veszekedések egyre gyakoribbá és erőszakosabbá váltak. Marguerite, aki haragját már nehezen tudta kontrollálni, naponta jegyzeteket készített mindarról, amit megvetett a férfiban. Végül 1923. július 9-én brutális véget ért a házasságuk, amikor a nő három lövéssel agyonlőtte Ali Fahmy Beyt a Savoy Hotelban, miután hazatértek a Víg özvegy című operett után. A jelenlévő szemtanúk beszámolója alapján úgy tűnt, hogy Marguerite nem kerülheti el a kivégzést.

A királyi szerelmes levelek

Marguerite ravaszsággal oldotta meg a nyakába szakadó zűrzavart. Eduárd korábbi leveleivel zsarolta a királyi családot, így egy gyilkossági per a londoni bíróságon végzetes fenyegetést jelentett. A brit kormánynak, a királyi családnak és az igazságszolgáltatásnak egyaránt közbe kellett avatkoznia, hogy megakadályozza az évszázad legnagyobb botrányának kirobbanását.

Az ügyben ítéletet hozó bíró, Rigby Swift végül ártatlannak nyilvánította a nőt, a levelekért cserébe. Marguerite-et végül önvédelemre hivatkozva felmentették, míg Eduárd titkai több mint egy évszázadon át rejtve maradtak.

A hatalmas port kavaró per után Marguerite visszatért Párizsba, élete hátralévő részében kisebb filmszerepekben játszott, miközben újra és újra kivetette a hálóját a különböző gazdag férfiakra. 1971. január 2-án halt meg, 2013-ban pedig Andrew Rose tollából könyv jelent meg az életéről The Prince, the Princess and the Perfect Murder (A herceg, a hercegnő és a tökéletes gyilkosság) címmel.

Mózes Zsófi

Források: ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images