Egy pár életében általában az első gyerek születése a legnagyobb krízis

–

Nincs olyan kérdés, hogy a párkapcsolat a fontosabb vagy a gyerek

Palágyi Kata pszichológus szerint már a kérdésfelvetés is téves, hiszen két egymásra épülő, de egymással nem összehasonlítható dologról van szó: „A gyerekeinkért érzett felelősség nagyon erős nyomás, főleg az elején, amikor teljesen ránk vannak utalva, és sokszor vannak választási lehetőségek, amikor a kisbabát magunk és a párunk elé kell helyezni. Hiszen a párunknak tudjuk azt mondani, hogy ma nem tudjuk megadni neki, amire szüksége van, egy felnőtt emberről van szó, aki ezt meg tudja érteni, tud gondoskodni magáról.

De azt már nem mondhatjuk vagy tehetjük meg kimondatlanul, hogy egy évig figyelmen kívül hagyjuk a párunk igényeit, vágyait, mert annak következményei lesznek.

Ez a téma azért is számít tabunak, mert sok embernek nehézséget okoz összeegyeztetni, hogy valami nagyon nehéz és nagyon boldog lehet egyszerre.

Ezt az ambivalenciát nehéz kezelni és kommunikálni is, egymás között is.”  

Az első gyerek születése mindenképpen krízis, sőt, nem is csak egy krízis

Arról, hogy a gyerekszületés mekkora változással jár – elsősorban egy anya életében –, szerencsére ma már sok szó esik (én például EZT írtam róla), de arról még kevés, hogy ez óhatatlanul hat a párkapcsolatra is – ahogy Palágyi Kata is megerősíti: „A gyerekvállalás a szülők kapcsolatában valójában több, egymásra rakódó krízist okoz. A krízist sokan valami nagyon negatív dolognak gondolják, de ez nem feltétlenül igaz.

A krízis azt jelenti, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ami lélektanilag fontos, nem megkerülhető, és az addig szokásos módszereink, megoldásaink nem működnek többé benne.

Vannak véletlenszerű krízisek, és vannak, amik az életszakasz-váltásokból következnek. A gyerek születése ez utóbbi. Tehát természetes és normális, ha ez krízist vált ki. Az első krízishelyzet, amikor megszületik a gyermek, hogy egy teljesen új szerepet kell tanulnunk, ami minden esetben nagy munka, úgy meg különösen, hogy tisztában vagyunk a fontosságával, és még gyakorolni sincs lehetőségünk, rögtön élesben kell helytállni egy ilyen fontos szerepben. Ráadásul ez egy olyan szerep, amit folyamatosan újra kell tanulnunk, hiszen másképpen kell egy csecsemő szülőjének lenni, mint egy totyogóénak vagy egy nagyobb gyerekének. De az első nagy változások után azért már ebben is megjelenik a rutin.

A szereptanulás mellett az is konfliktusforrás, hogy egészen máshonnan indul az anya- és apaszerep, hiszen az apának a születés után lesz először fizikai kapcsolata a gyerekkel, és az is nagy nehézség, hogy az apák nincsenek folyamatosan benne a gyermekgondozásban, az anyák viszont általában igen, és mindkettő máshogy nehéz, valójában össze sem lehet hasonlítani.

Emellett a gyerekszületés abból a szempontból is mérföldkő, hogy a származási családunkról való leválás is itt fejeződik be.

Ezek külön-külön is nehéz feladatok, és közben ott van egy kisbaba, akinek a szükségletei sürgetők és fontosak. De az is megtörténhet, hogy ezekkel a krízishelyzetekkel viszonylag könnyen megküzd egy pár, és épülnek is belőle, akár egyénileg, akár a kapcsolat szintjén. Az, hogy ez így történik-e, attól is függ, mennyire stabilak a tagjai egyénileg és párként is. Az önismeret, egymás alapos megismerése, és a közös felkészülés a krízisre segít abban, hogy jól vegyük az ebből adódó nehézségeket. Tehát lehet készülni ezekre a krízisekre, de leginkább nem direkt módon. 

Érdemes már az ismerkedési fázisban, de legkésőbb a gyerekvállalás előtt beszélgetni arról, hogy a pár tagjai hogyan képzelik a gyereknevelést, milyen értékek mentén gondolkodnak.

Nagyon megnehezíti a helyzet, amikor élesben derül csak ki, hogy teljesen más az elgondolása erről a két szülőnek.”

A gyerekvállalás után újra kell értelmezni a párkapcsolatot

Tapasztalatból tudom, hogy egy idő után az ember ilyenkor visszatekintve rácsodálkozik a korábbi életére, a vágyai egy részével már a legkevésbé sem tud azonosulni, hiszen a szülőként átélt élmények nagyon sokat alakítottak rajta. Azt nem gondolom, hogy ettől valaki egészen más ember lesz, és az is egyértelmű, hogy ahogy a gyerekek nőnek és egyre önállóbbak lesznek, úgy a „régi” élet egy része is visszatér. De ez a változás a szakértő szerint is olyan mértékű, hogy újra kell értelmezni a kapcsolatot: 

„Fontos, hogy a megváltozott helyzetben megtaláljuk azokat a módokat, ahogy a legjobban tudunk kapcsolódni, egymást támogatni, az összetartást és a szeretetet kifejezni.

Hogy konkrét példával éljek, lehet, hogy korábban egy csokor rózsa volt az, amiből éreztem, hogy a férjem szeret, figyel rám és örömöt akar okozni, a gyerek születése után meg az fejezi ki ugyanezt, hogy elmegy a gyerekkel sétálni, hogy egy órát aludni tudjak. Vagy egy olyan helyzetben, amikor az anya folyamatos testkontaktusban van a babával, akkor valószínűleg már nem az értintésre vágyik a férjétől, akkor sem, ha korábban az volt a szeretet kifejezése köztük. Mindig az a fontos, hogy a másik valódi szükségleteire tudjunk reagálni, és ebben az új helyzetben teljesen mások lesznek ezek a szükségletek.

Ha nincs is sok idő egymásra, egy gyors ölelés, egy összekacsintás, egy jókor bedobott vicc nagyon sokat segít abban, hogy érezzük, egy csónakban evezünk. Tulajdonképpen új működési módokat kell kialakítani, de ehhez el kell engedni a régieket. Erre normális reakció a gyász, hiszen

az a „mi ketten” helyzet, amiben korábban voltunk, elveszett, és egy új „mi ketten”-t kell létrehozni.

Nagyon meg tud változni, hogy mi tesz bennünket boldoggá, és ha nagyon kapaszkodunk a régibe, azzal megnehezítjük a saját dolgunkat meg a párunkét is. Ezekben a helyzetekben kiemelten fontos a kommunikáció, ha nem beszéljük át az új szükségleteket és vágyakat, akkor nagyobb eséllyel akadunk el a krízishelyzet kezelésében.”  

Beszéljünk a szexről is!

Természetesen, ha szóba kerülnek a kisbabás időszak nehézségei, akkor nem mehetünk el amellett sem, hogy ezek a hónapok (évek?) nem a szexuális ki- és beteljesedésről szólnak a legtöbb pár esetében (szerencsés kivételek azért mindig vannak). Erről is írtunk már ebben a cikkben, de nagyon fontos az is, amit Palágyi Kata mond:

„Természetes, ha a kisbabás időszakban a szexuális élet kevésbé aktív. A kisbabára való ráhangolódás időszaka ez, a babával gyakran az anya szinte egész nap testkontaktusban van, ráadásul a szülők kimerültek. És ott van az anya testének változása, ami általában őt magát viseli meg jobban. Ahelyett, hogy azt várnánk magunktól vagy egymástól, hogy olyan legyen a szexuális élet, mint a gyerek előtt volt, sokkal inkább érdemes erről is úgy gondolkodni, hogy valami újat építünk fel. A szex nem ott kezdődik, hogy egymásnak esünk, hanem a flörtöléssel, azzal, hogy éreztetjük egymással, hogy kívánjuk a másikat.

A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy valamelyik fél nem akarja a szexet vagy ne vágyna a másikra, hanem arról, hogy rengeteg akadályt kell legyűrni, hogy a másikig eljusson.

A fáradtságot, azt, hogy esetleg nem érzi magát kívánatosnak, vagy azt, hogy, mondjuk, a gyerek bármikor felébredhet, és a szex többé már nem olyan zavartalan, mint régen volt. Sokat segít, ha megosztjuk egymással azt is, hogy vágyunk a másikra, és nemcsak azt, hogy miért nem tudunk éppen most szeretkezni. Vagyis tulajdonképpen a folyamatos flörtöléssel, azzal, hogy emlékeztetjük egymást arra, hogy a vágy ott van, szépen vissza lehet építeni a szexualitást. Ha ezeket a jelzéseket nem adjuk, akkor sokszor azért kerül válságba a kapcsolat, mert az egyik fél elutasítva érzi magát, úgy éli meg, hogy a másiknak már nem kell, nem kívánja. Pedig ritkán van arról szó, az élethelyzet azonban más, így az egymáshoz közeledés is máshogy, más úton működik jól.”

Palágyi Kata ingyenes Facebook csoportját ITT találjátok, azért is érdemes csatlakozni, mert olyan kommunikációs és konfliktuskezelési technikákat tanulhattok, amik pont ezekben a krízishelyzetekben segíthetnek.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/StefaNikolic