„Sohasem született, sohasem halt meg, csak látogatást tett ezen a bolygón” – Osho legnépszerűbb bölcsességei

–

Osho nevével 1996-ig több mint hatszázötven könyv jelent meg úgy, hogy ezek közül egyiket sem ő írta. A neve alatt megjelent kiadványok az előadásai, tanításai alatt lejegyzett szónoklatokat foglalják magukba, amiket a követői, tanítványai vetettek papírra. Terjedelmes, sokszor közhelygyűjteménynek csúfolt tanításai mára (legalábbis hazánkban) a trash celebrityk Instájának mantrái lettek, és olyan életvezetési tanácsadók bújtak ki az ő köpenyéből, mint Szabó Péter vagy a Bódi Tesók.

Osho maga is töredelmesen bevallotta, hogy „A szavak, amiket mondok nektek, nem az én szavaim. Ezek az egyetemes igazsághoz tartoznak. Innen az erejük, a vonzásuk.” Jó lenne, ha néhány guru ugyanilyen belátással állna spirituális nagyságát illetően. 

De most jöjjenek a legnépszerűbb idézetek tőle, szubjektív válogatásom alapján:

1. Az önszeretetről (erről jó sokat írt, de te ne akarj egyszerre mindent)

„Ne hasonlítsd össze magad senkivel – a másik személy nem te vagy, te nem a másik személy vagy.

Engedj másokat létezni, és lazulj bele a saját lényedbe. Kezdd el élvezni, bármilyen vagy.”

Ez tényleg egyetemes igazság, de én is tudok ilyesmit mondani: Nőnek lenni jó. Pláne jó nőnek.

Vagy: Amíg nem találod meg önmagad, addig honnan tudják a többiek, hogy hova bújtál?

2. A szerelemről (ebben a témában igazi szófOsho volt, bocsi)

„A szerelem a legtisztább formájában az öröm megosztása. A szerelem semmit sem vár viszonzásul, semmire sem számít; hogyan érezhetnéd hát magad megsebezve? Ha nincsenek elvárásaid, nincs lehetőség a sérelemre. Ilyenkor bármit kapsz, elégedett vagy, de ha semmit sem kapsz, úgy is jó.

A te örömödet nem az okozta, amit kaptál, hanem az, amit adtál. Ilyenkor az ember több ezer mérföld távolságból is szerethet; még a másik fizikai jelenlétére sincs szükség.”

Ezt elég nehezen tudnám elmagyarázni néhány barátnőmnek, de talán még magamnak is. Mert az a szerelem igazán jó, amiben viszonozzák is az érzéseidet, és Oshónak biztos mindenki viszonozta is, ezért nem érezte olyan nagyon a tétjét.

Isten látja lelkem, én nem tudok több ezer kilométerről szeretni, én itt és most akarok szeretni, és az én örömömet az is okozza, hogy az, amit adok, fényes csóvaként visszahullik rám ugyanolyan mély és örömteli, elvárások nélküli szerelem formájában. Értem?

3. Az energiaáramlásról (mert ehhez is értett)

„A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza.”

Magyarázzuk el ezt egy háború sújtotta övezetben az ártatlan kisgyerekeknek vagy a haláltáborokba deportált, ártatlan zsidóknak. Magyarázzuk el, hogy mindaz a harag, ami feléjük áramlott, mindaz a gyűlölet, ami a származásuk miatt, anyagi megfontolások, a hatalommánia és a kapzsiság mentén sarjadt ki, arról ők tehetnek, mert visszaáramlott rájuk, amit magukból negatívan kiáramoltattak.  

4. Az energiaáramlásról (még egyszer)

„Ha az emberek egy kicsivel többet táncolnának, egy kicsivel többet énekelnének, egy kicsit őrültebbek lennének, áramlóbb lenne az energiájuk, és a problémáik lassanként eltűnnének.”

Nézzünk csak rá az ő életére energiaáramlás szempontjából, máris nem lesz annyira egyértelmű ez a tanítás. 

Egyébként, ha magamat vizsgálom ebben a tekintetben, akkor az én energiám úgy áramlik, mint a Niagara, a szar mégis megtörténik olykor. 

5. A világ legnagyobb igazságáról (nem lehet bakot lőni)

„Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.”

Ez így van. Pont.

6. A boldogságról (és arról, hogyan érheted el)

„Ne várj tovább, ne várj az okra. Eleget várakoztál. Válaszd a boldogságot, és boldog leszel.”

Vagy nem leszel boldog. Ez is benne van a pakliban. De fogadd el, mert ha elfogadod, nem lesz annyira szar. Vagy szar lesz akkor is, de ha már elfogadtad, akkor meg nem mindegy?

7. Az önpusztításról (ebben azért nagyon is igaza volt)

„Ha olyasvalakit szeretsz, aki gyűlöli önmagát, akkor megpróbálod tönkretenni a saját magáról kialakított képét. És senki sem mond le könnyen a saját magáról alkotott elképzeléséről; ez az ő identitása. Harcolni fog ellened, be fogja bizonyítani, hogy neki van igaza, és te tévedsz… Ez történik minden férj és feleség, minden férfi és nő között. Hogyan semmisíthetnéd meg az önmagáról alkotott képét? Ez az ő személyisége, ez az egója, ilyennek ismeri önmagát. Ha elveszed tőle, nem fogja tudni, ki is valójában. Ez túl veszélyes, nem mondhat le ilyen könnyen az énképéről. Be fogja bizonyítani neked, hogy nem érdemel szeretetet, csupán gyűlöletet.”

Ez jól pofon vágott, mert tényleg így van. Rendesen gyakoroltam én is sokáig, és be is bizonyítottam elég sok embernek, hogy nekem van igazam abban, hogy engem nem lehet szeretni.

Rettenetesen nehéz eljutni a felismerésig, és ha eljutottál oda, akkor sincs még a kezedben a megoldás. Mert le is kell győzni önmagad. Ez pedig sokszor élethosszig tartó harc, komoly visszaesésekkel, mert a régi, beprogramozott működésben mindig komfortosabb lesz létezni, még akkor is, ha az nehéz és szenvedéssel teli. 

8. A női észjárásól (igen, van nekünk olyan, még az indiai mester szerint is)

„Ha meg akarod változtatni egy nő gondolkodását, érts vele egyet.”

Ezzel nem értek egyet. (Muhahaha.)

9. A női és a férfi szerelemről (nehogy összekeverd a kettőt)

„A nő sokkal inkább képes a szeretetre, mint a férfi. A férfi szerelme többé-kevésbé fizikai szükséglet; a nőé nem. Az a valami hatalmasabb, magasztosabb dolog, az egy spirituális élmény.”

Hogyan alacsonyítsuk le az összes férfit általánosságban egy ösztönlény szintjére, és hogyan emeljük látszólag piedesztálra a nőt, hogy aztán az ösztönlény szintről jól átbasszuk a fejét, mosva kezeinket, hogy „de hát nekünk ilyen a genetikánk, ezt kódolták belénk, és ez ellen semmit nem tehetünk”. 

10. A bizonyítványról, amit magunkról állítunk ki (akarva-akaratlan)

„Valójában soha senki nem mond semmit rólad. Ha rólad mondanak valamit az emberek, azt mindig önmagukról mondják.”

Ha engem rettenetesen idegesít valami benned, azt majdnem biztos, hogy magamban kell megoldanom, de ha te szimplán hülye vagy, attól még nem biztos, hogy én is az vagyok. Erről ennyit.

11. A jövőről (ez nem lehetne egy nyugdíjbiztosító szlogenje?)

„Ne törődj a múlttal, és ne gondolkozz a jövőn – az mind megoldódik magától.”

Kivéve, ha nem oldódik meg magától. Mert olyan is van, és akkor lehet, hogy nem árt majd gondolni a holnapra is. Én például most arra gondolok, hogy mit szeretnék főzni holnap, de ha ma nem megyek el a boltba megvenni az alapanyagokat a receptemhez, akkor majd holnap kell, és nem úgy van, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra? 

12. Az anyaságról (kívülállóként)

„De anyának lenni… nagyon nehéz… a legnehezebb. De jó apának lenni még annál is nehezebb… mert az anyaság természetes, ösztönös, de az apaság nem.”

Na, tessék. Ez az egyik ok, ami miatt sok férfi kibújik a gyerek körüli teendők alól. 

Belátom, nem vagyok igazi spirituális egyén (meg troll is vagyok). Tudom, ha jobban megvizsgáljuk a gondolatait, akkor minden szava igaz volt, hiszen az egyetemes igazságot tartalmazzák. Remélem, egyszer majd elég érett leszek hozzá – mea maxima culpa –, és akkor nekem is elég lesz annyi, hogy üljek, és némán meditáljak, békében, boldogságban, a nap felé fordítva az orcámat. 

A kérdést továbbra is fenntartom: tényleg szüksége van az embereknek az egyetemes igazságok hírnökeire? Rájuk kellene bíznunk a felismerés örömeit, amit életük alatt megtapasztalhatnak?

Szentesi Éva

A kiemelt kép Oshót ábrázolja 1985-ben Indiában. (Forrás: Getty Images/Sondeep Shankar)

(A címben említett idézetet az Osho hamvai mellett lévő emlékkönyvbe jegyezték le halála után.)