„Amikor mütyürkészünk – mert így hívjuk egymás között az építést – nem létezik idő vagy elegendő mennyiségű kocka” – A LEGO kocka messze nem csak egy játék gyerekeknek

–

Bő egy hete egy szerkesztőségi háziverseny keretében összeraktuk a Reszkessetek, betörők! című filmből Kevinék házának LEGO kockákból készült verzióját. Vagyis hát kettőt, mert két csapat feszült egymásnak. Négyen négy óra alatt hoztuk össze a majdnem négyezer darabból álló házat, ami nemcsak remek csapatépítő volt, de jó hosszú idő után először vettem a kezembe a kis színes kockákat, és rájöttem, hogy építeni még mindig elképesztően szórakoztató.

LEGO kánaán

Ezzel az élménnyel a hátam mögött, ha lehet, még lelkesebben baktattam el nemrég egy használt és új – alkatrészként külön, egyesével is megvásárolható – kockákat és kész szetteket is áruló boltba, hogy meséljenek, hogyan kell elképzelni a hazai LEGO építők közegét.

A boltban – amerre csak a szem ellát – dobozok és fiókok tornyosulnak tele kockákkal szín, méret, és még ki tudja, milyen szempontok szerint csoportosítva. Egy rajongónak – vagy AFOL-nak (Adult Fan of LEGO), ahogy hivatalosan nevezik magukat – úgy hiszem, valahogy így nézhet ki a Paradicsom, de egy rendmániás is csettint egyet a boldogságtól, ha itt körülnéz.

A két eladó, Reni és Zoé hamar megerősítette azt a feltételezésemet, hogy ide korántsem csak szülők térnek be játékot venni a gyereküknek, vagy pótolni a véletlenül felporszívózott darabokat. Persze, ők is a vásárlói kör részei, de nagyon vegyes a társaság: legalább annyian vesznek maguknak szettet vagy alkatrészt, mint ahányan a gyereküket lepik meg vele.

Kicsik és nagyok, férfiak és nők együtt alkotják a bolt vásárlóerejét, ugyanis az építés élménye mindenkié.

Ahhoz persze, hogy meg is találják, amit keresnek, kell a két eladó is, akik az évek során a legkülönfélébb vásárlókkal és igényekkel találkoztak már. Merthogy, akik igazán komolyan veszik az építést, nem „csak úgy” pakolgatják egymásra a kockákat, pontos elképzeléssel, a kiválasztott elemek sorszámával és tervekkel készülnek, hogy biztosan fel tudják építeni, amit kitaláltak. Volt például egy vendégük – mesélte Reni –, aki egy több éve gyártott modellt szeretett volna összerakni, de mivel már a boltokban nem lehetett kapni, ezért csak elég drágán tudott volna hozzájutni álmai szettjéhez. Így hát kinyomtatta a több száz oldalas útmutatót, és az alapján a lányok segítségével egyesével szerezte be a több ezer szükséges elemet, míg végül a gyűjtői ár feléből összehozta magának a kívánt formát.

De olyanok is vannak, akik még nem tudják, mit keresnek, vagy csak megszállja őket az ihlet, és ott a boltban építenek néhány órán keresztül, majd végül szétszedik, és így veszik meg a friss építményük elemeit. Például volt egy lány – mesélte Zoé –, aki két nap alatt kutatta ki a megfelelő kockákat, és rakta össze a boltban a lakásuk LEGO változatát, majd ezt adta a barátjának ajándékba.

Persze ennyi hívogató színes kocka között nem csupán a pakolás marad a lányokra, olykor ők is összeraknak kisebb-nagyobb figurákat, és nagyon jó érzés, mondják, amikor valaki az általuk összerakott építményt veszi meg a gyűjteményébe.

Mert mint kiderült, a LEGO mániának ezer arca van. Vannak, akik nem építenek, csak gyűjtenek: kész darabokat vagy bontatlan dobozokat. Aztán vannak, akik különböző szettekre, irányzatokra vannak rákattanva, és annak minden darabjára lecsapnak. Meg olyanok is vannak szép számmal, akiket elsősorban már nem a kész szettek érdekelnek igazán, hanem a saját alkotás élménye.

„Azt szeretem benne, hogy itt tényleg nincsen határ”

Utóbbi csoportba tartozik Pikkel Zoltán is, akit szintén a boltban ismertem meg, mikor épp beugrott egy újabb adag alkatrész-utánpótlásért. Zoltán több mint egy évtizede talált vissza az építéshez, hasonlóan sok más rajongótársához: amikor a gyerekének megvették az első szettet, Zoltánt is beszippantotta a színes kockák világa.

Mint elmesélte, minden építőnek megvan a maga kedvenc tematikája, ő városépítésben utazik. Szigorúan méretarányos házakat épít saját tervek alapján, amiket végül utcákkal köt össze és a sok figurával megtölti élettel. Így áll össze egy-egy város, amiben a legjobban azt szereti, hogy nem csak megépíti a házakat, de a rengetegféle bábu felhasználásával különböző történeteket kreál köréjük.

Ezek azonban nem a szó szoros értelmében vett miniatűr városok: egy épület minimum négy-ötezer darabból áll össze, ezekből pedig egy teljes várost összeállítani nem kis helyet igényel. Így hát, ahogy Pásztory Dóriéknál, Zoltánnál is kardinális kérdés a tárolás. Mert darabokban még csak-csak elfér a több tízezer kocka, na de összerakva már sokkal nagyobb helyet foglalnak.

Ennek a problémának a megoldására jött létre tulajdonképpen a Camponában található KockaParkban az állandó kiállítás a Kockajáték-klub tagok alkotásaiból. És bár az építés alapvetően nem csapatjáték, vannak, akik egy-egy nagyobb tervre összeállnak, valamint évente többször találkoznak, hogy megvitassák, ki min dolgozik éppen, tanácsokkal és ötletekkel lássák el egymást, és közösen hódoljanak a szenvedélyüknek.

És hogy kik járnak a klubba? Mindenki. Zoltán szerint a LEGO építés igazi generációs olvasztótégely: fiatalok és idősebbek, férfiak és nők egyaránt lelkes elkötelezettjei az építőkockáknak.

„Amikor mütyürkészünk – mert így hívjuk egymás között az építést – nem létezik idő vagy elegendő mennyiségű kocka, ez minden klubtagban közös”

– mondta Zoltán.

A KockaParkban található Pikkel Zoltán több építménye is, többek között a körülbelül százötven-kétszázezer darabból álló Nyugati pályaudvar méretarányos és valósághű mása is. A Nyugatit három év alatt rakta össze, és elmondása szerint minden egyes nap dolgozott rajta, mert különben még ennyi idő alatt sem készült volna el. Az építést alapos kutatómunka és helyszíni szemle előzte meg, minden apró részletet lefotózott a pályaudvaron, hogy minden ott és úgy legyen, ahogy a valóságban is található. A Nyugati jelenleg is zajló renoválása pedig Zoltánnak is feladatot adott, ő is fel fogja újítani a kockákból épült verziót, hogy tökéletesen olyan legyen, mint az éppen szépülő eredeti.

A Nyugati pályaudvar Zoltán eddigi leggrandiózusabb építménye, de már dolgozik a következő nagy dobáson: három éve építi az Országház kockákból épült mását, ami már most hét méterszer háromméteres területen terül el, és tervei szerint 2022. augusztus 20-ára készül el.

A LEGO vonaton nincsen fék (de mégis)

Ahány rajongó, annyiféle érdeklődés és építési technika – ezt már Fazekas Dávid, a Kockajáték-klub tagja mondta, mikor ellátogattam a Camponába, hogy megnézzem a kiállítást és a Nyugati-kockamakettet, amiről Zoltán olyan lelkesen mesélt. Itt látszott csak igazán, mennyire sokrétű is ez a játék, és hogy mindenki megtalálhatja benne a maga érdeklődését. A kiállításon a tematikus terepasztalokon van minden: Harry Potter, kalóz és Star Wars-tematikájú, hazai és külföldi nevezetességek és még sok minden más építmény, egyedi és klasszikus darabok. A mozgó vonatokról pedig ne is beszéljünk, amik LEGO síneken robognak és egy távirányítóval lehet szabályozni a sebességüket – ezeket természetesen a LEGO vonatokra szakosodott klubtagoknak köszönhetjük.

Teljesen lenyűgözött ez a szó szerint kockavilág, amiről Dáviddal több mint két órán keresztül beszélgettünk. Merthogy ezen a szinten már nem csak úgy építget bele a világba az ember – amivel amúgy nincsen semmi baj, de a profik ennél eggyel tudatosabban „űzik” a LEGO mániát. Mindig van egy újabb terv, mindig jön egy újabb ötlet, ha készen van egy projekt, jöhet a következő, sosem lehet megunni. Dávid kedvencei például a Harry Potter-témájú szettek és a Japán vonatkozásúak, mint az Exo-Force és a Ninjago, illetve a társasjátékok (merthogy ilyenek is vannak, LEGO dobókockákkal!), de kívülről tudja, hogy melyik széria mikor jelent meg, milyen tematika mikor volt trendi, és hogy melyik darab mitől vált klasszikussá. És ha már az előbb szó volt a precizitásról:

Dávid szó szerint minden apró részletre odafigyel, úgy épít ugyanis, hogy a kockák kör alakú, kitüremkedő illesztőpontjain lévő miniatűr LEGO felirat is lehetőleg egy irányba álljon.

„Sajnos nem mindig jön ki úgy a lépés, de törekszem a tökéletességre” – sóhajtott.

Kicsit jobban belelátva a rajongók univerzumába szinte elkerülhetetlen, hogy ne szippantsa be az embert a sok-sok színes kocka. Egyvalami viszont teljesen egyértelművé vált számomra a felnőtt rajongókról: ez nem hobbi, hanem életforma.

Dián Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak