„Legszívesebben valamilyen varázseszközzel beírnám mindenki szívébe: az ember nem tulajdon” – Beszélnünk kell! – Arról, birtokolsz vagy szeretsz?
A birtoklási vágy mélyen belénk van kódolva – amit és akit szeretünk, arra a lényünk kiterjesztett részeként tekintünk, és csak magunknak akarnánk. Ez azonban könnyen átfordulhat kontrollba, indokolatlan féltékenységbe, és párkapcsolati erőszakba. Ahhoz, hogy a kezdeti szimbiotikus, egymást birtokló szerelemtől eljussunk az érett párkapcsolatig, jól kell kezelni a korai (gyerekkori) sérüléseinket. Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat legújabb része, amelyben D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus a szeretetről, és a hozzá olyan szorosan kötődő birtoklási vágyról rántja le a leplet.
–
Tíz gondolat a beszélgetésből:
1. A felnőtt kapcsolatainkban, különösen a párkapcsolatainkban a gyermeki tapasztalataink visszhangoznak. Ezeknek általában nem vagyunk tudatában, viszont sejtszinten hordozzuk a lenyomatát annak, mennyire érezzük magunkat biztonságban egy másik ember mellett, mennyire hisszük el, hogy szerethetők vagyunk, mennyire bízunk benne, hogy a szerettünk mellettünk marad.
2. A szerelem alapélménye az anya-gyerek kapcsolatban gyökerezik. Az anyaméhben megéljük a teljes szimbiózis, összeolvadás élményét – amikor úgy elégítik ki minden szükségletünket, hogy még el sem jutunk odáig, hogy érzékeljük magát a szükségletet –, majd a születés utáni időszakban egyfajta duálunióban létezünk az anyánkkal. Ezek az emléknyomok pedig velünk maradnak, és meghatároznak: valami ilyesmire vágyunk majd később a szerelemben is.
3. Az egyik legfontosabb kérdés, ami meghatározza a felnőtt kapcsolatainkat, hogy gyerekkorban hogyan és mennyire tudtunk leválni az anyánkról. Ha a szeparáció nem tudott biztonsággal megtörténni, ha túl hamar, túl gyorsan ment végbe – ezt hívjuk őstörésnek –, akkor mindig velünk marad a szorongató érzés, hogy a másikat egy szemvillanás alatt el tudjuk veszíteni. És anélkül, hogy tudatában lennénk ennek, elkezdünk kontrollálón viselkedni.
4. Egy párkapcsolatban a felszíni viselkedésünkkel hatunk egymás tudattalanban lévő sérülésére.
5. Érzelmileg megérintő helyzetekben általában időutazásba kezdünk: a múlt tapasztalatai, emlékei, fájdalmai aktiválódnak, és befolyásolják, hogyan viselkedünk a jelenben. Fontos, hogy megértsük, mi van az előtérben lévő érzelem mögött, milyen félelmek bújnak meg az egyes reakciók hátterében.
6. A hatalom megoszlása minden emberi kapcsolatban – a párkapcsolatban különösen – kulcskérdés: ki az erősebb fél, ki mire hathat, hogyan tudjuk egymást befolyásolni. Az, hogy egy párkapcsolatban hatunk egymásra, befolyásoljuk egymást, teljesen rendben van, a kérdés az, ezt hogyan juttatjuk kifejezésre, hogyan érjük el a célunkat.
7. A birtoklási vágy leggyakrabban a féltékenységben ölt testet. Amikor féltékenyek vagyunk, fenyegetettséget élünk meg, hogy elveszítjük a szeretetünk tárgyát.
8. A féltékenység, a másik féltése rendben lévő dolog, aminek pozitív hozadéka is lehet, energetizálhatja a kapcsolatot, válhat akár megtartó erővé. Viszont abban az esetben, ha a birtoklási vágy indokolatlan méreteket ölt, erős kontrollba torkollik, és a mindennapi működésre is komoly hatással van, már patológiás esetről beszélhetünk.
9. A kutatások szerint különbség van abban, hogy nőként és férfiként mi miatt érzünk féltékenységét. Míg a férfiak esetében a konkrét fizikai megcsalás sokkal súlyosabbnak számít, addig a nők a kapcsolatot igazán veszélyeztető dolognak az érzelmi hűtlenséget tartják (flört, mély beszélgetések). Ennek pedig evolúciós okai vannak.
10. A birtoklási vágy mélyen belénk van kódolva, bármire könnyen mondjuk, hogy a miénk, és ami a miénk, azt az énünk kiterjesztett részeként éljük meg. Ahhoz, hogy a birtoklásból eljussunk az érett párkapcsolatig, jól kell kezelni a korai sérüléseket.
Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!
D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi
A Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod: