„Ha adunk magunknak időt, akkor képesek leszünk meglátni abban a szörnyű másikban azt az embert, akivel annak idején gyereket vállaltunk” – Válás örökké tartó sérülések nélkül

–

Kaland, válás, kockázat

Dr. Mátrai Márta a második kerületi család- és gyermekjóléti központnál töltött esztendők alatt számtalan igen nehéz, konfliktusokkal terhelt válási folyamatot kísért végig, és gyakran érezte úgy, hogy a válóperes eljárásban lévő felek nem mindig képesek belehelyezni magukat a másik cipőjébe, ami sok konfliktust és elakadást okozott. Aztán egyik nap egy barátnőjénél egészen véletlenül rábukkant egy Kaland, játék, kockázat könyvre, pont akkoriban, amikor egy nagyon megterhelő, krízishelyzetekkel teletűzdelt beszélgetéssorozatot kellett folytatnia egy apával, akinél az volt a benyomása, nem igazán tudja beleképzelni magát a volt felesége helyzetébe, így nem is tudja megérteni annak gondolatait, cselekedeteit. Talán nem mindenki emlékszik a Rakéta Könyvkiadó nyolcvanas évek végén–kilencvenes évek elején igen népszerű könyvsorozatára: a Kaland, játék, kockázat egy olyan lapozgatós fantasykönyv volt, ahol minden egyes lépés után az olvasó eldönthette, milyen irányba folytatja az útját. „A könyvet lapozgatva jutott eszembe, milyen jó lenne egy olyan játék, ami segítene érzékenyíteni mindenkit a különféle szerepekben. Ha lehetősége nyílik valakinek végigjátszani egy-egy ilyen szerepet, talán rájönne, hogy az az út, ahol ő halad, nem vezet sehová” – meséli Márta. A Váláslabirintus című játék nem olyan régóta elérhető, hogy legyen róla felhasználói részről reprezentatív visszajelzés, de egy biztos: a szakembereknek nagyon sok mondat és helyzet volt ismerős, ami azt jelenti, hogy bár minden helyzet és család más, de mégiscsak fellelhetők bizonyos visszatérő motívumok a válásokban.

Elcsúszott párhuzamosok

Ilyen például az, ha nem egyszerre érkezik meg egy pár életében a szándék, hogy különválnak. Ez esetben valaki előrébb fog tartani az egész gyászmunkával, hiszen a válási szándék nála hamarabb jelentkezett. Míg a másik fél – főleg ha mindez nem közös döntés volt – az elengedéssel, az egész „próbáljuk meg megmenteni ezt a kapcsolatot” vonulatban sokkal hátrébb tart. „Az például nagyon sok nehézséget okoz a mi munkánkban, hogy van, aki már menne, van, akiben már évek óta érlelődik a gondolat, hogy jobb lenne neki ezen a házasságon kívül, ám nincsenek jó eszközeik a szülőknek arra, hogy ezeket a sérelmeket megbeszéljék, kimunkálják magukban, illetve párként visszatükrözzék egymásnak. Nincsenek arra mintáik, hogy megbeszéljék a problémáikat” – állítja Márta.

Egy család felbomlása okozta sebek

Ugyanígy nehéz helyzet az, amikor a szülők eldöntik, milyen felállásban szeretnék a gyerekeket nevelni, hiszen óhatatlanul mind a ketten időt fognak veszíteni abból, amivel hozzájuk kapcsolódni tudnak. Lesz valaki, aki elköltözik, aki – legalábbis a tapasztalatok szerint – sokszor nem számol azzal, hogy egy ponton majd beléhasít a félelem: elveszítheti a gyerekeit, amit aztán azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy abban a kéthetente egy hétvégében, vagy a neki jutó pár napban mindent kompenzálni akar majd.

A másik fél pedig egyedül marad az összes hétköznapi felelősséggel, ami hirtelen rászakad, a logisztikától kezdve az anyagi felelősségen át egészen addig a gyötrődésig, hogy kivel beszélje meg, ha a gyerek sírva jön haza az iskolából, hiszen eltűnt a társa a szülőségben.

Így könnyen kialakul egy jó szülő–rossz szülő dinamika: az egyik, akit minden nehézséggel magára hagytak, és a másik, aki mindent megpróbál megadni abban a sokkal kevesebb időben, ami neki jut a gyerekekkel. Jó lenne tudatosítani, hogy ez is megtörténhet, amikor külön költözünk, nem árt tehát, ha többek között erre elkezdenek jó előre készülni a szülők. 

„Ne a gyerek előtt!”

Az is nagyon fontos lenne a szakember szerint, ha a szülők saját, jogos sérelmeiket megtanulnák jó helyen feldolgozni, és nem a gyerekek előtt beszélnének róla. „Felnőttként a felelősségünk az, hogy ezeket egy felnőtt kapcsolatban dolgozzuk fel. Ez lehet az édesanyánk, a barátnőnk vagy egy pszichológus, de a gyerekkel való viszonyba ezt semmiképpen sem szabad bevinni. Gyakran észre se vesszük, olyan automatikusan jönnek ki a másik szülőt vádoló mondatok” – figyelmeztet a szakember. Azon felül azt se felejtsük el soha, hogy bárhogy alakul az életünk, mi mindig szülőpárok maradunk, a gyerekek örökre összekötnek bennünket. 

Nem a válással van a baj, hanem a módjával

Egyáltalán nem kell hogy törvényszerű legyen a válás során a kommunikáció megromlása vagy a hidegháború kirobbanása. Sokat javíthatunk a helyzeten, ha még a különválás korai fázisában fordulunk szakemberhez, amikor még nem mérgesedett el a viszony. Ekkor még van lehetőség kialakítani a megfelelő fókuszpontokat: például hogy ebben a helyzetben ott van a gyerek is, őt hogyan érinti ez a folyamat, hogyan lehet a helyzetet mindenki számára optimalizálni. 

A szakember tapasztalatai szerint a segítő folyamat olyankor is sikeres lehet, ha egy nagyon elhúzódó válásba akkor kerülnek bele segítőként, amikor a felek már belefáradtak a folyamatos háborúzásba, elfogyott a pénz és az energia.

Ilyenkor a szülők sokkal inkább készek a kompromisszumra. Igen ám, de addigra a gyerekek olyan sérüléseken vannak túl, amiket bőven meg lehetett volna úszni, ha a szülők képesek lettek volna félretenni a saját fájdalmukat.

Annak is van helye persze, ha a barátok megvigasztalnak, együttéreznek, de az ő szerepüknek pontosan itt vannak a határai: soha nem lesznek objektívek, az ő viszonyrendszerükben ez nem is kell, hogy cél legyen. Kívülről, elfogulatlanul egy pszichológus, egy válásterápia, konzultáció, vagy egy mediátor tudja hatékonyan segíteni a folyamatot.

Érdemes a gyerekek miatt együtt maradni?

Ha elromlott egy kapcsolat és mindenkinek fájdalmat okoz benne maradni, akkor a szakember szerint is érdemes megfontolni a válást. Nem a válástól fognak ugyanis sérülni a gyerekek, hiszen lehet mindent úgy intézni, hogy a gyerekek használható mintákkal, egészséges lélekkel élhessék túl az egészet. Ám ha elveszítjük a folyamat során a felnőttségünket, netán önmagunkat is, ha szülőként nem tudunk helytállni, az nagyon komoly sérüléseket okozhat. Ha csak sodródunk az eseményekkel, mint egy örvényben, mert úgy érezzük, a másik viselkedése már visszafordíthatatlanul elvitte az eseményeket egy irányba, abban mindenki tönkremegy. Szülőként mindig van lehetőségünk, érdemes végiggondolni akár szakember segítségével, hogyan tudjuk ügyesebben csinálni.

Kihez fordulj, ha beütött a krach?

„Minden kerületben és járásközpontban működik egy családsegítő szolgálat család- és gyermekjóléti központ néven, és minden településen elérhető olyan kolléga, aki helyben segíteni tud” – mondja el Márta. Vannak azonban, akik nem mernek ezekhez a szakemberekhez fordulni, méghozzá azért, mert még mindig tartja magát a tévhit, hogy a személyes vallomások miatt esetleg elvehetik az embertől a gyerekét. „Volt olyan ügyfelem, aki először csak anonim telefonhívásokba bonyolódott velem, de nem mert bejönni attól való félelmében, hogy ha kiderül, milyen nehéznek éli meg a válást, elvesszük tőle a gyerekét. Kellett pár beszélgetés, míg elhitte, nem fogunk neki ártani.”

A mediáció is elérhető a család- és gyermekjóléti központokban mint ingyenes szolgáltatás, de az igazságügyi közvetítői névjegyzékben is megtalálhatjuk szakterületenként és földrajzi területenként, hogy hol, milyen jellegű mediációs lehetőségeink vannak. „Én a páros vezetésben hiszek, amikor a vitában álló feleket egy mediátorpáros segíti abban, hogy úgy tudják megbeszélni a nehézségeiket és a szükségleteiket, ami a közös megoldások felé tereli őket” – árulja el Márta. Fontos tudni, hogy a mediátorok nem tanácsadók, nem fognak konkrét kérdésekre válaszolni. A „maga szerint mi lenne a jó?”-nak itt nincs helye.

Abban segítenek, hogy amikor a sérelmek, a múltbeli események és az elakadások elhomályosítják a felek gondolkodását, akkor megpróbálják átfordítani a helyzetet a jövőre koncentrálva, azt szem előtt tartva, hogy a felek maguk milyen célok felé szeretnének haladni.

„Nem kompromisszumra törekszenek, hanem konszenzusra, azaz olyan megoldást találni, amiből mindkét fél nyerhet. Ebben persze van annak is része, hogy a felek a múltbeli sérelmeiket is elmondhassák, de nem jellemezheti az egész folyamatot a múltra való visszamutogatás.”

Ne add ki a kezedből az irányítást!

Sok kérdés, átkeretezés jellemzi a folyamatot. (Persze, ha valakinek az az érdeke, hogy az adott konfliktus fennmaradjon, akkor ez a módszer sem fog működni.) A mediációs folyamat egyébként normál esetben háromszor-négyszer három órát ölel fel, az ott aláírt egyezséget a bíróság is jóváhagyja, tehát a mediáción való részvételünkkel a válás technikai folyamatát is meggyorsíthatjuk, gördülékenyebbé tehetjük. Rövidebb, olcsóbb, könnyebb tehát ez a módszer, arról nem is beszélve, hogy így garantáltan olyan megoldás születik, ami a mi érdekünket szolgálja.

„A felelősségvállalással komoly gondunk van szerintem. Ha válásra kerül a sor, még mindig az kapcsol be sok embernél, hogy akkor elmegy az ügyvédhez, ott átadja ott a felelősséget a szakembernek, hiszen majd az tudja, hogy kell ezt csinálni, az ügyvéd lezongorázza mindezt a bíróságon, és akkor a végén egy kívülálló harmadik személy megmondja, hogy neki és a gyerekének mi a legjobb megoldás. De ne felejtsük el: mi vagyunk a legjobb szakértői a saját életünknek, senki nem ismeri a gyerekeinket olyan jól, mint mi, szülők” – figyelmeztet Mátrai Márta.

Válás utáni modellek

Magyarországon még nem annyira elterjedt a fészekmodell: ez az, amikor a gyerekek maradnak a lakásban, és a szülők költöznek el felváltva, mondjuk, heti váltásban. Ez jól együttműködő szülőknél, akiknek nincsen új családjuk, nagy biztonságot jelenthet a gyerekek szempontjából. Nem kell feltétlenül örökre ebben a felállásban maradni, de ha az elején megoldható, az is sokat számít. Ehhez persze nagyon tudatosnak kell lenni, és fontos, hogy a szülők is jó viszonyban maradjanak egymással, de ha valakinek van ilyesmire lehetősége, Mátrai Márta szerint mindenképpen éljen vele.

A társadalmi és a szülői szerepvállalások változása következtében a szakember egyre több ügyes és felkészült apával találkozik, akik teljes felelősséget vállalnak, és ugyanannyi részt szeretnének maguknak a gyereknevelésből, mint az anyák, így ők a heti váltásos elhelyezést preferálják, azonban idehaza a heti váltást kizárólag a közös szülői felügyelet esetében hagyja jóvá a bíróság. Ha a szülők között nincsen vita, és meg tudnak abban állapodni, hogy együtt gondozzák a gyerekeket, akkor van alapja a heti váltásnak. „Ilyenből azonban keveset látok” – teszi hozzá a szakember. A tapasztalatai szerint ezt főleg az édesanyák nem annyira preferálják. Sok kérdés felmerül egy ilyen helyzetben: hol lesz a gyerek otthona, hogyan tudják megoldani a különóracuccokat, a délutáni zsúrokat, hétvégi vendégségeket. De ezek mediációban ugyanígy előre megbeszélhetők. 

Ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is

„Közösen együttműködve mindent meg lehet oldani, ha a szülők partnerek. Nem a modell jó vagy rossz, hanem a szülők hozzáállása” – int Mátrai Márta.

Akármilyen módszert választunk, fontos, hogy rendszer maradjon a gyerek életében. „Van az az érzelmi krízis, ami megnehezíti, hogy tisztán lássunk. De ez le fog csengeni, és ha adunk magunknak időt és kapunk valamiféle külső segítséget, akkor ez a beszűkült állapot el tud múlni. És akkor képesek leszünk meglátni a mi szükségleteinket, a gyerekek érdekeit, és képesek leszünk meglátni abban a szörnyű másikban azt az embert, akivel annak idején gyereket vállaltunk, akire mégiscsak társként számíthatunk akkor is, ha már nem élünk együtt – biztat mindenkit Márta arra, hogy bátran forduljon szakemberhez. – Amikor családot alapítunk, vajon eszünkbe jut: én ezzel a férfival vagy nővel nagyon szeretnék gyereket, hiszen azt is tudom, ha velem valami gond lesz, akkor nála teljes biztonságban lesz az utódom? Ha ezt a kérdést van előtte alkalmunk megfontolni, akkor ide mindig visszanyúlhatunk, akkor is, amikor különválunk. Haragszom rád, mert megbántottál, de attól te még a gyerekeimnek lehetsz jó apja, anyja.” Ezt mindig tartsuk szem előtt.

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/PhotoAlto/Laurence Mouton