Az életmódunknál már csak a társas kapcsolataink fontosabbak – Így lehetünk egészségesebbek idősként is

–

„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben”

Ez a híres idézet nem egy kortárs motivációs előadótól, hanem egy amerikai orvos, Edward J. Stieglitz 1946-os könyvéből származik, amely az egészség megőrzéséről szól. A könyv megszületésének idejében már elkezdődött a tendencia, mely szerint az akkori átlagember tovább él, mint valaha, de életéveinek egy részét a rossz egészségi állapota által korlátozza, ezért nem a megfelelő életminőségben tölti. Ez azt jelenti, hogy a statisztikák szerint Magyarországon a születéskor várható élettartam nőknél 79, férfiaknál 72 év, de az egészségben eltöltött évek száma mindössze 62,8 év nők és 60,7 év férfiak esetében. 

A kettő közt persze van összefüggés: az idős korral számos – olykor halálos végkimenetelű – krónikus betegség kialakulásának kockázata megemelkedik, de közel sem volna elkerülhetetlen a hosszú évekig tartó betegeskedés.

A helyzet azonban még ennél is súlyosabb: Magyarországon mind a születéskor várható élettartam, mind az egészségben eltöltött évek száma elmarad az európai átlagtól.

A gének mindössze körülbelül 25 százalékban befolyásolják, meddig élünk, mellette egyéb tényezők is sokat nyomnak a latban. Így a születéskor várható élettartam például eltér aszerint, melyik országba, és egy országnak mely pontjára születünk (többek közt más a levegőszennyezettség szintje, mások az életviteli szokások, de eltérőek a jövedelmi viszonyok is, melyek egy bizonyos szint alatt sajnos károsan befolyásolják az életkilátásokat). Valamint átlagosan rövidebb ideig élnek a férfiak, mint a nők, aminek az okát még keresik. Egyes országokban szerepet játszhatnak a dohányzási és alkoholfogyasztási szokások, pszichés tényezők, de úgy tűnik, a férfi nemi hormon, a tesztoszteron növeli a bizonyos betegségeknek való kitettséget, a női nemi hormon, az ösztrogén pedig csökkenti azt. 

Az életkor csak egy szám

Tavaly, 101 évesen halt meg a világ legidősebb jógaoktatója, Tao Porchon-Lynch. Legemlékezetesebb tanácsa így szólt: „Mindannyiunkban van egyfajta energia, amit ha nem használunk, szertefoszlik. Akkor válunk valóban időssé.”  

Gyakran ugyanis eltér egy ember biológiai- és kronológiai, évszámok szerinti életkora. A kettő között az a különbség, hogy az elsőre – fizikai és mentális szempontból is – hatása van annak, ahogyan élünk. Korábban már írtam arról a 102 éves hölgyről, aki szívesen megosztja a tapasztalatait a hosszú és egészséges életről. Előrehaladott kora ellenére is egészséges, és állítja, hogy ebben legfontosabb segítsége a mozgás volt. Amennyire lehet, még most is aktív. Tapasztalatait számtalan tudományos eredmény támasztja alá: az idősödéssel járó esetleges kellemetlenségek, mozgásszervi panaszok gyakran megelőzhetők és kezelhetők is mozgással. 

A mozgás pedig nem feltétlenül edzést jelent – kutatások szerint sokaknak elegendő „mozgásban lenni” a mindennapokban, például sokat sétálni, kertészkedni, vagy – tűnjön bármilyen viccesnek – dinamikusan végezni a házimunkát.

A lélek tartja épen a testet? 

Nemrég egy barátnőm, Dorka heteket töltött Ikaria szigetén, mely arról híres, hogy lakói nagyjából tíz évvel élnek tovább, mint az európai vagy az amerikai átlag. Mielőtt elutazott volna, arról beszélgettünk, hogy az ikariaiak biztosan rengeteg zöldséget és halat esznek, a mediterrán diéta csodásan egészséges, és tuti, hogy mindenki sportol. Meglepődve számolt be róla, hogy persze, a szigeten az itthon megszokottakhoz képest egészségesebben táplálkoznak és többet sétálnak, de számára ennél is feltűnőbb volt, hogy mindenki rengeteg időt tölt másokkal. Ha az ember szétnéz az utcán, mindenhol lelkesen beszélgető vagy társasjátékozó, esetleg körtáncot járó csoportokat lát.  

Irving Kahn a Wall Street legidősebb befektetője volt – 108 éves koráig dolgozott, 109 évesen hunyt el. Egy interjúban azt mondta, mentális és testi egészségének titka (a sok olvasás mellett) az, hogy minden reggel úgy kel fel, hogy van valami a napjában, amire szívesen vár. Irving tanácsát statisztikák is alátámasztják; azoknak, akik szívesen végzik a munkájukat, a nyugdíjba vonulásuk éve elhalálozás szempontjából nagyon veszélyes,

idős korban pedig jobb egészségnek örvendenek azok, akik jókedvvel végeznek valamilyen önkéntes vagy közösségi tevékenységet.

Erről szól a nagymamaeffektus is, ami egy biológusi feltevés: eszerint a nagyszülők gondoskodó viselkedésükkel evolúciós előnyt biztosítanak az unokáik számára, emiatt alakult úgy, hogy az ember életideje korántsem ér véget az utódok felnevelésével. Persze a kortárs élethelyzetek nagyon sokfélék, de az egyén számára értelmes segítő tevékenység életet meghosszabbító ereje megmaradt.  

Az időskor kutatói szerint legtöbben egészségesek maradhatunk a nyolcvanas éveink második feléig, ha nem dohányzunk, egészségesen táplálkozunk (ide tartozik a túlzott alkoholfogyasztás mellőzése), és ha képesek vagyunk kezelni a bennünket érő stresszt. Ez az utolsó pont tűnik a legösszetettebbnek, és ide kapcsolható Dorka megfigyelése is Ikaria közösségi életéről. Hiszen az, ha valaki magányosnak érzi magát, komoly stresszt jelent a szervezet számára, vagyis okkal beszélhetünk a magányról mint modern egészségkárosító tényezőről. Ide tartozik a világ legidősebb befektetőjének tanácsa is, hiszen az is komoly stresszt okoz, ha az ember értelmetlennek érzi, amit mindennap csinál.

Mindezt alátámasztják az emberi egészségről szóló leghosszabb kutatás eredményei is, melyek szerint

fontos az életmódunk, de a közeli emberi kapcsolataink minősége a legfontosabb meghatározója annak, meddig és mennyire jó egészségben élünk.

A kutatás a „jó” (egészséges, megelégedést okozó) élet összetevőit keresi, és több mint nyolcvan éve indult a Harvard Egyetemen. Kezdetben diákok egy csoportját vizsgálták a diplomázás után is, mostanra pedig az eredeti csoport gyerekeinek élete is fókuszba került.  A csoportban sokfelé ágazott a diákok sorsa; többen jogászok, orvosok, újságírók lettek, de tag volt például John F. Kennedy, egykori amerikai elnök is. Sajnos olyan is akadt azonban, akinek későbbi életét teljesen meghatározta az alkoholizmus vagy a skizofrénia. A vizsgált életutak sok tanulsággal szolgálnak, öregedés szempontjából például a következővel: a csoportból azok örvendtek a legjobb egészségnek nyolcvanévesen, akik a legelégedettebbek voltak az emberi kapcsolataikkal ötvenévesen. Érdemes tehát a jó egészségünk megőrzése mellett a társas és családi kapcsolatainkra is nagyon odafigyelni, hogy valóban sok életet tehessünk bele utolsó éveinkbe, és minél tovább elkerüljük, hogy fájdalom és betegeskedés árnyékolja be az életutunk végét.

Baló Sára

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Oliver Rossi