–

„Kapcs ford”

Az ügyfélszolgálati munkatárs ennél a bizonyos cégnél is a felhasználók problémáit igyekszik gyorsan és hatékonyan orvosolni, amik azonban a sikamlós műfajból adódóan rendkívül széleskörűek lehetnek. A panaszok listáján szerepel minden, onnantól kezdve, hogy valaki nem tud belépni az oldalra, nem kapta meg a virtuális költőpénzét, pedig az összeget levonták a kártyájáról, egészen odáig, hogy a kiválasztott modell nem teljesítette a felhasználó kérését, nem vetkőzött le, húzta az időt, netán beszélgetni próbált. Ez utóbbira azért is lehetnek érzékenyek a kuncsaftok, mert a szolgáltatás percdíj alapú, ahol egy perc másfél-két euró között mozog. 

De a reklamációk között szerepelt olyan is, hogy „a modellek hazugok, csak megjátsszák a szerelmet, és másokkal is elmennek szobára”. A diskurzusok kivétel nélkül angolul folynak, így van, aki a Google fordító segítségével kommunikál a másikkal, ami bizony jó párszor adhat félreértésekre is okot – amivel aztán időnként megint az ügyfélszolgálathoz fordulnak a kuncsaftok. (Talán érdekes lehet a nemek aránya is: a felhasználók java része férfi, csak nagyon elvétve található közöttük nő.)

Távszerelem

Minden modell adatlapján szerepel, hogy mi az, amit vállal (például „anál"), azt pedig kötelező hoznia. Ezen felül a felhasználó olyan szolgáltatást is igénybe vehet (természetesen extra pénzért), hogy a modellnél lévő szexuális segédeszközt ő otthonról, a telefonján keresztül tudja szabályozni az „együttlét” során. 

A modellekkel való kapcsolat a távolság és az online kapcsolat ellenére sokszor messze túlmutat a puszta szexualitáson, hamar átfordulhat kifejezetten bensőséges viszonyba, meséli Kata.

„Sokan úgy beszélgetnek, mintha valóban egy pár lennének, pedig a többségük valószínűleg még csak nem is egy országban tartózkodik.”

Kata emlékszik egy olyan esetre is, amikor a felhasználó nyolc órán keresztül tartózkodott bent a privát szobában (itt, ugye, nem igazi szobáról beszélünk, hiszen modell és kuncsaft kizárólag online találkozik), csak azért, hogy ott „együtt aludhasson” a kiválasztott lánnyal. Azaz a felhasználó körülbelül 250.000 forintért aludt otthon, a saját ágyában… igaz, azzal a illúzióval, hogy valaki mással osztja meg az álmát.

Kata tapasztalatai szerint az is gyakran előfordul, hogy a kuncsaftok nem pont arra használják az oldalt, amire az ki lett találva, helyette itt szeretnének társra lelni, és nem ritka, hogy valaki beleszeret a modellbe. „Bár az is igaz, hogy nem feltétlenül az a típusú férfi látogat ide, aki randiappokon keresztül könnyűszerrel össze tudna szedni magának egy lányt”.

Ám olyan is előfordult – meséli –, hogy épp a modell esett szerelembe a felhasználóval, olyannyira, hogy féltékenység is gyötörte, úgyhogy regisztrált álnéven ő is, hogy belessen más lányok szobáiba, vajon ott tartózkodik-e a párja. És volt olyan felhasználó is, aki végső kétségbeesésében öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem adják meg neki az egyik modell elérhetőségét.  

Imádlak, te anonim nő!

A modellek nem a saját nevükön szerepelnek természetesen, a kontaktcsere pedig szigorúan tilos – a felület üzemeltetői így próbálják megvédeni mindkét oldal személyiségi jogait, és hogy elkerüljenek olyan eseteket, hogy valaki például zsarolás áldozata lehessen. Persze olyanok mindig akadnak, akik megpróbálják kicselezni a szabályokat.

„Az oldal arra játszik, hogy nagyon könnyű függőségbe kerülni. Ez olyan, mint a szerencsejáték. A pornófüggéstől azért különbözik egy kicsit, mert a tagok valóban elkezdenek érzelmileg kötődni a modellekhez. Ez pedig iszonyatosan sok bevételt jelent az ügyesebb lányoknak” – magyarázza Kata, aki egy kissé furcsa viselkedésű modellről is mesél, aki pont a kiszámíthatatlansága miatt lett sikeres. „Rendszeresen ordibál, vagy beleveri a fejét a billentyűzetbe. Na, őt megnéztem, egy év alatt 150 milliót keresett.”

Zárt rendszerben, biztonságban

Van, aki otthonról dolgozik, de olyan is, aki egy erre a célra kialakított stúdióban bérel helyet.

A webcames meló azért is lehet sokak szemében vonzó, mert a modellekhez senki nem nyúl hozzá, álnéven, egy zárt rendszerben dolgoznak, akkor, amikor csak szeretnének, személyesen nem kell senkivel találkozniuk, a tartalom, amit csinálnak nem kerül ki az internetre (úgy legalábbis biztos nem, ahogy egy pornófilm), viszont egy kazal pénzt tudnak vele keresni viszonylag rövid idő alatt.

A produkció persze így is rögzíthető, és előfordul, hogy kikerül a nyilvánosság elé, azonban, ha egy lány talál magáról ilyen tartalmat, akkor szerzői jogokra hivatkozva kérheti a törlését.

A „szomszéd lány” – másképp

Mint már szinte mindennek, természetesen a webcam-pornózásnak is van akadémiája. Az egyik ilyen oktatóközpontot egy valaha igen sikeres modell vezeti. Az ő népszerűségének oka sokat elárul arról, miért tud ennyire erős függőséget okozni a műfaj. „Mindenkiről, aki hozzá »járt«, temérdek személyes információt tud, amiket a beszélgetéseik során jegyzett fel, így ha látta megjelenni a felhasználó nevét, akkor rögtön olyan kedélyesen elcseveghetett vele, mintha csak a szomszédja lenne. Megkérdezte, hogy van a felesége, tart-e még a kutyája kennelköhögése, vagy megvolt-e a nagymama térdműtétje” – meséli Kata. Így, e furcsa szociális hálóépítés során alakul ki a modell felé ez az igen költséges érzelmi kötődés. 

A vendégek a modellekkel ingyenesen is beszélgethetnek, ilyenkor még nem történik semmi, a modell is azzal foglalja el magát, amivel szeretné – ezekhez a szobákhoz az ügyfélszolgálatosoknak is van betekintése. Van, aki körmöt lakkoz, zenét hallgat, de Kata olyat is látott, aki festett vagy épp gobelinezett közben. Aztán ha szeretnének tőlük valamit, akkor „privát szobába” kell velük átmenniük a kuncsaftoknak – itt pedig már valóban csak ketten vannak.

Egyiknek fabatka, másiknak kincs

Az oldal globális volta miatt érdekesek az anyagiakban tapasztalható különbségek is. Miközben egy amerikai felhasználó elkölti a fizetése tizedét az oldalon, azzal a pénzzel egy szegényebb országban élő nő megcsinálhatja a szerencséjét.

És hogy milyen szabályok keretezik ezt a furcsa világot? A modelleket felvételkor csak minimálisan szűrik meg, magyarázza Kata.

Azt persze ellenőrzik, hogy a saját országukban nagykorúnak számítanak-e, ezt igazolniuk kell személyivel, de onnantól kezdve nincs akadálya a tartalomgyártásnak.

A munka során az ügyfélnek tilos olyat kérni a modelltől, hogy vágja meg magát, vagy más módon tegyen kárt magában, de ugyanígy tiltott dolog fegyvert vagy drogot használni, állatokat bevonni az aktusba, vagy azt eljátszani, hogy a modell kiskorú, netán a felhasználó rokona. A testnedvek nem tiltottak, de nem is támogatottak, azaz nem lehet arra panaszt tenni, ha érkezik egy ezzel kapcsolatos igény, ám azt a modell nem hajlandó megtenni. Ami viszont (legalábbis számomra) nagyon érdekes volt, hogy relatíve sok férfi kéri azt a modelltől, hogy szellentsen. Ennek talán az lehet az oka, hogy annyira rejtjük a tényt, hogy bizony mi, nők is eleresztünk időnként egy-egy „galambot”, hogy ezzel izgalmas tabut kreálunk belőle. Lehet, ha belegondolunk, hogy mások még fizetni is hajlandók az élményért, hogy egy nőt pukizni halljanak, nem fogunk többé szégyenlősködni miatta?

Szakadj meg, szív!

Kata végül pár hónap után felmondott. Ami az elején izgalmasnak és érdekesnek tűnt a számára, azt hosszú távon borzasztó megterhelőnek érezte.

„Amikor odamész, az az első stádium, hogy minden új, vicces, érdekes. Utána olyan szinten immúnissá válsz, hogy nem hat rád. De a végén, fél év elteltével, amikor egyben elkezdtem látni az egészet, nagyon megviselt. Sajnáltam a modelleket, akiknek annyi mindent el kell tűrni, de sajnáltam a felhasználókat is, akik teljesen rápörögnek erre az egészre. Rettentő magányosak lehetnek. De az is szomorú volt, amikor hónap végén könyörgőre fogták, nem tudnék-e adni nekik egy kis ingyen kreditet, kölcsönbe, a következő fizetésig.”

Ezzel együtt a saját felfogását is erősen módosította ez a pár hónap.

„Korábban, ha valaki azt mondta volna, hogy mondjuk fingjak az arcára, azért eléggé ki lettem volna akadva. Most már csak legyintenék. Ez a munka kiöli belőled a prüdériát vagy a meghökkenésre való hajlamot.”

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Matthias Balk/picture alliance