Nem vagy(ok) tökéletes. Na és?! – Szőrös lábak, narancsbőrös combok és influenszerek nyomában
Rovattámogatás
Azt már mindenki tudja, sőt unjuk is, hogy az Insta világa csak látszólag tökéletes. Az is a könyökünkön jön ki, hogy szép és csinos nők felraknak reggel egy szelfit magukról, mondván „nofilter”, és bezsebelik az elismerő szavakat, amiért ők természetesen is szépek. Sokan pontosan tudják magukról, hogy dekoratívak, ezért részükről egy úgymond nyers fotó kiposztolása nem akkora truváj. Mások a „fogadd el magad, én se vagyok tökéletes” kampányokat felhasználják arra, hogy követőket szerezzenek, de valódi rizikót nem vállalnak, hiszen semmi olyat nem mutatnak meg magukból, ami bárki számára felkavaró lenne. És vannak azok, akik a társadalom szerint – social media ide vagy oda – tényleg nem tökéletesek. Nekik is jár az üdvrivalgás? Szabó Anna Eszter írása.
–
Anno, amikor regisztráltam az Instára, még azt hittem, csak arra való, hogy filterezzük, bekeretezzük a képeinket. Nem igazán értettem, hogyan működik. Lassan, nagyon lassan jöttem bele. Eleinte nagyon meggondoltam, mi megy ki rólam. Eleve küzdelmes volt a viszonyom magammal, szóval nem tudtam olyan lazán venni, milyen képet mutatok magamról. Ez nem jelenti azt, hogy hazudtam, csupán annyit, hogy jobban számított mások véleménye, mint most. Nem torzítottam, photoshopoltam semmit, de volt munka a beállításokban, a fényekben…
Aztán, ahogy nőtt be a fejem lágya, egyre több olyan oldalt követtem, amelyeken valódi inspirációra akadtam. Egyértelművé vált, hogy engem leginkább azok a nők inspirálnak, akik képesek úgy kommunikálni magukról, a saját és úgy általában a nők testéről, hogy azzal reális képet mutatnak, megtorpedózva az irreális elvárásokat.
Bizony, én rengeteget tanultam a női testről a közösségi médiának köszönhetően. Legfőképpen azt tanultam meg, hogy minden test máshogyan tökéletlenül tökéletes.
És tulajdonképpen, ha valaki barátságban él azzal a testtel, amibe született, az csodálatos.
Van, akinek kis, van, akinek nagy mellel kell megbarátkoznia, van, akinek pattanásos bőrrel, van, akinek szeplőkkel – kinek mit dobott a gép.
És végre beszélünk ezekről
Végre nemcsak a tükörképünk magányában nézünk szembe a „hibáinkkal”, hanem meg is merjük mutatni. Amikor kirakunk magunkról egy képet, amin, mondjuk, fodrozódik a hurka az oldalunkon, olyankor farkasszemet nézünk azzal a félelmünkkel, hogy nem vagyunk elfogadhatók. Ez kifejezetten terápiás lehet.
Rengeteg példa mutatja, hogy igenis nemhogy elfogadhatók vagyunk, de rengeteg sorstársunk van.
Többen esetleg pont abból merítenek erőt, hogy látják: cseppet sem kell rejtegetni magukat pusztán azért, mert egy folytonosan változó mérce szerint épp nem vagyunk tökéletesek.
Szőrösszívű Insta
A helyzet az, hogy a hurkákkal már egészen jól elboldogulunk. Nyilván mindig vannak érzéketlen emberek, akik nekiállnak dagadtozni, de szerencsére egyre többen vannak, akik értékelik az őszinteséget, a valódiságot.
Az viszont vicces, hogy az Insta sikítófrászt kap attól, ha egy nő olyan képet tesz ki magáról, amin szőrös a karja, a hónalja, a lába, vagy akármije. Tehát ha megjelenik egy ilyen fotó, és valakinek nem tetszik, ezért jelenti, az Insta nagy eséllyel felfüggeszti vagy törli az illető fiókját. „Büntibe” rakja, a jó ég tudja, meddig. Igen, egy szőrös láb miatt. De csak ha nő vagy! Egy férfi szőrös lába nyilván nem veri ki a biztosítékot.
Nyugi, ez most nem egy olyan cikk lesz, amiben amiatt nyígok, hogy szexista kettős mérce tombol a közösségi médiában (is), még ha így van is. Viszont arról mindenképp ejtenék pár szót, hogy rettenetesen nagy felelősségük van az influenszereknek abban, hogy mit és hogyan tálalnak nagyközönség elé hibaként.
Bálint Bianka,
aki @bianicon néven fut az Instán, grafikus, dizájner, tetoválóművész és influenszer, és az egyik zászlóvivője a tökéletes „tökéletlenségnek”. Olyan lenyűgöző természetességel kommunikál a női testről, a saját testéről – például, ha épp szőrös lábbal megy kutyát sétáltatni vagy a boltba –, hogy egy pillanatra se kérdőjelezhető meg a hitelessége. Láthatóan nem azért megy szőrös lábbal kutyát sétáltatni, hogy Insta-kontent lehessen belőle, hanem mert ilyen az élet: nem mindig van kedvünk szőrteleníteni, de attól még nem kell tetőtől talpig beöltözni, ha egyszer nyár van és kánikula. Mert hát mitől félünk? Hogy vadidegenek észreveszik? És majd „jaj, mit gondolnak”? Bianka erről olyan lazán ír és beszél, hogy legszívesebben megölelgetné az ember.
Nem arról beszél, hogy ne szőrteleníts, hanem arról, hogy ha csinálod, ha nem, a lényeg, hogy egyedül a saját érzéseid, a saját komfortérzeted vezéreljen, és ne befolyásoljon a külvilág.
El is indított egy Self Love projektet, amiben felkérte a követőit, hogy meséljék el, mit szeretnek magukon. Sőt, a témával kapcsolatos grafikáiból több már bőrre is került, többen magukra tetováltatták. Bianka hús-vér ember, egy útját kereső fiatal nő, aki épp várandós az első gyerekével, és az a természetesség, ahogyan megnyilvánul ebben a kérdésben, mindenképp figyelmet érdemel. Én nagyon boldog lennék, ha a tinédzser gyerekeim majd hozzá hasonló embereket követnének.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szeretest
Nem tudom, miért, úgy látszik, az én ingerküszöböm magasabban van, de amikor ez a projekt elindult, picit szkeptikus voltam. Oké, fogadd el magad, senki sem tökéletes, de én a képeken csupa kifejezetten csinos, dekoratív nőt láttam. Idegesített, hogy na, tessék, ez is csak egy rizikómentes kezdeményezés. Persze, a téma fontos, de egy aknéval vagy narancsbőrrel küszködő nőnek nem sokat segít, ha festői szépségű nők elfogadják magukat. Aztán rá kellett jönnöm, hogy én másban mérem a tökéletlenséget. Fordítva működöm: más szemében a gerendát se, a magaméban a szálkát is… Szóval, ahogy az évek során figyeltem az oldalt, azt vettem észre, hogy igenis vállalnak rizikót, felkarolnak cseppet sem népszerű témákat, például a menstruációt, de mostanában például a sportolónők testképét, nőiségét is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ugyanúgy beszélnek arról, ha valakit a karcsúsága miatt ér hátrányos megkülönböztetés, mint ha valaki a túlsúlya miatt szégyenkezik.
Ennek a projektnek az egyik oszlopos tagja Visnyei Barbi, akiről nemrég meséltem a gyerekhám kapcsán. Ő abszolút annak a híve, hogy őrizzük csak meg a természetességünket. Nem kamuzik, mert bár poénból olyan Insta-pózokba vágja magát, hogy azt bármelyik beauty influenszer megirigyelné, de aztán már mutatja is, hogy amúgy, ha normális testtartásban van, akkor ott a narancsbőr és a hurkák.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Megtehetné, hogy olyan képet mutat magáról, amitől legszívesebben élve elásná magát az önbizalom-deficites aranykövető, de helyette inkább vállalja magát, amit azért tud megtenni, mert nem kínohzza az öngyűlölet és a megfelelési kényszer.
Van még valaki, aki szintén sokat tesz azért, hogy normális, elfogadó hangnemben beszéljünk magunkról és egymásról, és az nem más, mint
Molnár Lainey.
A nemzetközileg is (el)ismert blogger, illusztrátor, influenszer marketingszakértő, újságíró könyveket is írt, szóval elég sokféle platformon megnyilvánul. Imádja a divatot és szabadidejében luxusdizájnmárkák vintage darabjait újítja fel.
Amiért most ebbe a válogatásba bekerült, az viszont a tabudöntögető bevállalóssága.
Illusztrációi és a posztjai ugyanúgy szólnak arról, hogy minden test tökéletes, mint arról, hogy egy nőt mi minden tehet sikeressé, boldoggá. Egyikünket a család és a gyerekek, másikunkat az utazás, a karrier – és ez teljesen rendben van. Bár ő divatőrült, de a tartalmai messzemenően érdekesek lehetnek azok számára is, akiket egyáltalán nem érdekel az öltözködés, mert egy őszinte nő, aki nem rejti véka alá, hogy imádja az életet úgy, ahogy van, és nem függ az elvárásoktól, trendektől. Tényleg nemcsak dumál az elfogadásról, hanem valóban elfogadja magát, az életét, a döntéseit, és ugyanígy viszonyul a környezetéhez is. Hát nem ez lenne a lényeg?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azért zavar minket a szőrös láb, a narancsbőrös comb, vagy a hurkák a hátunkon, a melltartó pántjánál, mert világéletünkben azt sugallták, hogy ezek azok a dolgok, amiket el kell takarni, meg kell semmisíteni.
És persze, az egészséges szépségápolás és a tudatos táplálkozás nagyon fontos, nagyon is, nem lehet hangsúlyozni, mennyire! De lehet úgy is tudatosan létezni, hogy közben nem gondolunk magunkra, a testünkre és másokéra negatívan.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nagyon fontos, hogy igenis sok olyan kontent legyen a közösségi oldalakon, amik nemcsak azt domborítják ki, mi mennyire elfogadjuk magunkat (mert ez könnyen átcsaphat önfényszopásba), hanem azt is, hogy mind máshogy vagyunk tökéletesek és tökéletlenek, fölösleges egymáshoz mérnünk magunkat. Tudom, feltaláltam a spanyol viaszt, de tényleg elmondhatatlanul fontosnak tartom, hogy megtanuljunk elfogadók lenni magunkkal és másokkal.
Nagyon kellenek az olyan oldalak, amik reálisan mutatják be a nőket, a testüket, lelküket, hogy megtanuljunk ahhoz is viszonyulni, ha valakinek szőrös a lába – még ha mi adott esetben ki nem lépnénk úgy az utcára. Ez is, az is rendben van.
Igenis szeresse magát az is, aki pluszkilókkal él, viszont engedhesse meg magának egy karcsú nő is, hogy azt mondja, testképzavarral küszködik. Legyen szélesebb a látószögünk, mert ahogy figyelem, percről percre változik a testhez, az önkifejezéshez, a divathoz való hozzáállásunk, és nem tudhatjuk, mikor kerülünk kisebbségbe. Ami most ideális, lehet, hogy holnapra már nem lesz az. Úgyhogy bizony, nemcsak magunkat kell elfogadnunk, hanem egymást is. Ehhez pedig meg kell ismerkednünk egymás különbözőségeivel. És ez szerintem piszkosul izgalmas.
Szabó Anna Eszter
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Sophie Mayanne
